Ha egy munkavállaló felmondást fontolgat, akkor az első lépés, hogy vegye elő munkaszerződését, és alaposan nézze át - hangsúlyozta a HR Portálnak nyilatkozva Joó Zsuzsanna karrier-tanácsadó, hozzátéve: a legtöbb esetben ugyanis nem foglalkoznak ezzel a dolgozók annak ellenére, hogy esetleg évek óta az adott cégnél dolgoznak, és nem emlékeznek a kontraktus részleteire, például hogy mennyi a felmondási idő - ami például függhet a munkahelyen eltöltött időtől is -, vagy hogy egy esetleges előreléptetés esetén hogyan változtak a szerződés pontjai.

Sok esetben, ha egy munkavállaló váratlan karrier lehetőséghez jut, azzal a hiú reménnyel fordul munkaadójához, hogy azonnal ki tud lépni, pedig legtöbbször ez nem működik, a munkáltatók ritkán tekintenek el a felmondási időtől. Ehelyett inkább az a jellemző, hogy továbbra is be kell járni dolgozni, esetleg - a munkaadó jó szándékától függően - a szerződésben meghatározott időtartamhoz képest rövidebb ideig.

Bár nem egyszer bizonyos sérelmek miatt indokolt lehet, hogy valaki hirtelen felindulásból mondjon fel, azt mégsem ajánlja a karrier-tanácsadó. Mint mondja, át kell gondolni ennek a következményeit, például hogy milyen kellemetlen lesz a történtek után bejárni a munkahelyre a felmondási idő alatt. Régebben gyakran előfordult, hogy a munkavállalók a kiskapukat kihasználva betegállományba vetették magukat, ma már azonban szigorúbb az ellenőrzés, a törvény a munkáltatót is védi.



Probléma származhat abból is, ha valakinek nincs vagy nem adtak a kezébe munkaszerződést, hiszen a felmondás során nem tud mire hivatkozni. Éppen ezért belépéskor figyelni kell arra, hogy megkapjuk a megfelelő papírokat, a hiányosságra figyelmeztetni kell a munkaadót vagy a HR-es munkatársat.

Rendes és rendkívüli felmondás

A rendes és a rendkívüli munkavállalói felmondás között a legfontosabb különbség, hogy míg az előbbit nem köteles indokolni a dolgozó, utóbbinál feltétlenül magyarázatot kell fűzni a döntéshez. Ez utóbbit akkor teheti meg a munkavállaló, ha a munkáltató a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Bár régebben inkább azok a dolgozók számolhattak hátránnyal, akik rendkívüli felmondással szüntették meg munkaviszonyukat, ma bizonyos esetekben éppen a rendes felmondást kell alaposan megfontolni. Akire ugyanis nem vár egy másik munkahelyen biztos pozíció, álláskeresési járadékhoz csupán a munkaviszony megszűnését követő kilencven nap elteltével juthat.

Bár rendes felmondás esetén nem vagyunk kötelesek megindokolni a felmondást, érdemes mégis valamilyen magyarázattal készülnünk a döntés bejelentésére: munkaadónk ugyanis biztosan rá fog kérdezni, és számítanunk kell arra is, hogy még hetekig be kell járnunk. Indoklás híján viszont biztosan rossz szemmel fog nézni ránk közvetlen főnökünk, esetleg munkatársaink rosszallását is kiválthatjuk.

Készüljünk arra, hogy ha nem megmásíthatatlan a döntésünk (például költözés miatt nem tudnánk bejárni a munkahelyre vagy továbbképzés, tanfolyam elvégzése miatt nem tudjuk elvégezni munkánkat), legyen egy válaszunk arra is, ha munkáltatónk marasztalni próbálna minket, és ellenajánlatot tesz, például fizetésemeléssel próbál maradásra csábítani.

Gondoljuk át százszor a kilépést

Előfordulhatnak olyan esetek, amikor egy munkavállalónak nincs más választása, mint hogy a kilépést válassza. Joó Zsuzsanna szerint azonban a mostani vérzivataros időkben az ilyen döntést százszor is meg kell fontolnia. Azt tanácsolja, senki ne mondjon föl anélkül, hogy ne lenne egy másik helyen biztos állása, hiszen az az idő, amíg valaki egy számára megfelelő munkát talál, jelentősen kitolódott a válság előtti fél-egy éves időtartamhoz képest. Ugyanakkor a munkavállalók többsége ilyenkor patthelyzetben van: az, aki nyolc órában, egy műszakban dolgozik, nagyon nehezen tudja megoldani, hogy állásinterjúkra járjon - márpedig a mostani nehéz időkben nem elég egy-két megbeszélésre elmenni annak érdekében, hogy valaki jó álláshoz jusson. Ilyenkor jönnek a kis hazugságok a dolgozók részéről, amik a karrier-tanácsadó szerint a bocsánatos bűnök közé tartoznak, hiszen - mint mondja - sajnos sokszor a munkáltatók nagy része sem viselkedik etikusan a munkavállalókkal.

Ugyanakkor annak, hogy barátságban, vagy legalábbis normális viszonyban váljunk el munkaadónktól, rövid és hosszú távú előnyei is vannak. Ha sikerül így tálalni a felmondásunkat, rögtön kérjünk egy referencialevelet, ami a későbbi munkakeresés során jól jöhet. Azért sem érdemes fölégetni magunk után minden hidat, mert kicsi országban érünk, és főleg ha egy iparágban mozgunk, sosem tudhatjuk, hogy mely jövőbeli munkahelyünkön, milyen pozícióban találkozhatunk főnökünkkel. Előfordulhat, hogy egy dolgozó tanácstalan, kihez forduljon, ha a kilépés mellett döntött, közvetlen vagy a magasabb szinten dolgozó felettesével beszéljen. Egy biztos: írásban mindenképpen annak kell bemondani felmondásunkat, aki a munkáltatói jogokat gyakorolja, mivel az ő aláírása szükséges, vagyis a felsőbb vezetőnek vagy ha van, a HR-osztálynak kell odaadnunk a papírt. Ugyanakkor mivel vele valószínűleg nem állunk mindennapi kapcsolatban, érdemes első körben a közvetlen főnökünkhöz fordulni, és vele közölni döntésünket. Ha döntéshozó felettesünk épp hosszabb szabadságát tölti, érdeklődjünk, ki az, aki eljárhat helyette, ugyanis köteles erre kijelölni egy személyt - ennek hiányában törvényt sért, amit jelezhetünk bizonyos szerveknek.

Bár elvileg megfelel a törvénynek, ha valaki e-mailben nyújtja be felmondását, a szakember ezt mégsem tartja szerencsésnek, hozzáfűzve: lehet arról vitatkozni, hogy ez etikus-e. Hasonló eljárás a másik oldalon sem egyedülálló eset, hiszen nem egyszer lehetett hallani arról, hogy a munkáltató úgy oldotta meg a tömeges létszámleépítést, hogy sms-ben tájékoztatta a dolgozókat arról, nincs szükség tovább munkájukra, nem egyszer indoklás nélkül. A jövőben fel kell készülni arra, hogy a technika fejlődésével egyre többször fordulhat ez elő akár a munkaadó, akár a dolgozó részéről, hiszen a törvény ezt nem tiltja, és mivel ez a legegyszerűbb módja a felmondásnak, biztosan lesz, aki élni fog vele.

Merjük érvényesíteni jogainkat!

Ha úgy érezzük, indokolt az azonnali felmondás, például valaki diszkriminációt alkalmaz velünk szemben, netalán zaklatás történt, gondoskodjunk róla, hogy legyenek tanúk, ugyanis lehetőségünk van munkaügyi bírósághoz vagy esélyegyenlőségi szervezetekhez fordulni. Sajnos, Magyarországon még mindig sok esetben nem élnek jogaikkal a dolgozók, pedig szükség lenne arra, hogy precedens értékű perek szülessenek, hiszen ettől várható, hogy a munkaadók is változtatnak magatartásukon - vélte Joó Zsuzsanna. Ez köszönhető annak is, hogy sokan megriadnak a perköltségtől, azonban idén január elsejétől ez már nem lehet akadályozó tényező, ugyanis egy jogszabály értelmében azok a munkavállalók, akik munkaügyi pert indítanak, mentesülnek ettől az összegtől, sőt ingyen biztosítanak ügyvédet is a számukra.

A karrier-tanácsadó szerint fontos, hogy a mostani rossz gazdasági környezet miatt a munkavállalók ténylegesen csak indokolt esetben döntsenek a felmondás mellett, hiszen, mint közölte, most azoknak kell örülniük, akiknek biztos állásuk van. Hozzáfűzte: aki megteheti, próbáljon tartalékolni, és szüntesse meg az extra kiadásokat. A válság miatt megfontolandó, hogy valaki most kezdjen másoddiplomát szerezni, főleg ha az nem piacképes, szerinte a jelenlegi helyzet nem éppen ideális az önmegvalósításra. Ehelyett inkább a képességek, készségek fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt: járjunk szinten tartó vagy fejlesztő nyelvtanfolyamra, kommunikációs képességeinket fejlesztő vagy prezentációs technikákat oktató kurzusokra, álláskeresési technikákat bemutató órákra, hiszen mindezekkel nagyobb eséllyel maradhatunk a munkaerőpiacon, vagy találhatunk új állást egy esetleges felmondás után.