Leértékelik magukat a nők

A nők foglalkoztatása nem esélyegyenlőségi, hanem diverzitás kérdése. A sokszínű munkahely ugyanis jobban működik - fogalmazott Ferenczi Andrea, a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség (MNKSZ) elnöke a "Diplomás nők esélyei a munkaerőpiacon" című, közelmúltban rendezett konferencián.

Ki a karrierista?

A karrier szóhoz manapság pejoratív értelem társul, főleg ha nőkről beszélünk. Ennek oka a társadalomban és a nyelvben keresendő - mondta Dr. habil. Palasik Mária tudományos főmunkatárs, egyetemi docens. A karriert gyors, sikeres előmenetelként, érvényesülésként határozza meg az Értelmező szótár. Magyarországon a gyakorlatban elterjedt nézetek szerint az a karrier, ha valaki egy szervezeti ranglétrán egyre magasabbra kerül, minél nagyobb ismertségre tesz szert. A hétköznapi értelemben vett karrierista olyan ember, aki törtető, személyes érvényesülése érdekében esetleg a tisztességtelen eszközök felhasználásától sem riad vissza, a karrierizmus pedig hajsza az egyéni sikerért. Így a nő és a karrierizmus csak negatív értelmezést kaphat. A francia eredetű carriere szó viszont életpályát, életutat, pályafutást jelent. Az angol eredetű carriageway pedig úttest; a folytonosságot idézi.

Karrierút-típusok

Tradicionális karrierútnak hívjuk, ha rögtön iskola után bekerülünk egy szervezetbe, és a hierarchiában folyamatosan felfelé lépegetve elérjük a szakmai kompetenciánknak megfelelő szintet, és onnan megyünk nyugdíjba. Professzionális karrierútnak nevezzük a gyors karriert, amelyet csupán szakmai tudásunknak köszönhetően érünk el. A helyét kereső karrier a mai fiatalságra jellemző típus, vagyis amikor a dolgozók nem félnek munkahelyet váltani egy magasabb célért, bérért. Az "akciós" vagy helyzetkarrier, amikor kihasználjuk a szervezet adta lehetőséget, például megpályázunk egy megüresedett pozíciót. A multi karrier során többször kezdünk egy adott életpályán karrierbe. Palasik Mária ide sorolja a tudós karriert is. Ez azt jelenti, hogy bizonyos életkorszinten elérünk egy karriert, aztán egy kicsit csönd lesz körülöttünk, aztán megint jön a sikerhullám, amely idővel elcsendesedik. A korai érésű karrier az, amikor az ember bizonyítás és megfelelő munkatapasztalat nélkül kerül a legmagasabb pozícióba, ahonnan már nem tud feljebb lépni.

Egyre több diplomás nő munkanélküli

A kutatások azt mutatják, hogy az egyetemi végzettségű nők foglalkoztatási szintje háromszor nagyobb, mint az általános iskolai végzettségűeké, az alapfokú iskolai végzettséggel bíró nők negyede, a diplomával rendelkező nők több mint háromnegyede foglalkoztatott. Ugyanakkor európai uniós összehasonlításban Magyarország kedvezőtlenebb helyzetben van e téren, ennek a nem megfelelő képzettség, a munkatapasztalat és a gyakorlat hiánya az oka. Az Európai Bizottság szóvá is tette, hogy a pályakezdő diplomás munkanélküliek munkaerő-piaci integrálására nagyobb gondot kellene fordítania a kormánynak. A különböző programok ugyanis nem érték el céljukat: nemhogy javult, inkább romlott a diplomás pályakezdők - ezen belül a nők - elhelyezkedési esélye - mutatott rá Dr. Koncz Katalin, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára (Women's Studies Központ).

A diplomások, s különösen a pályakezdők hét jelenleg is folyó regionális munkaerő-piaci program célcsoportját alkotják. Ám hiába költött milliárdokat a kormány a különböző programokra, még mindig nem mutatják fel azokat az eredményeket, amelyek elvárhatóak lennének és a pályakezdő diplomások és diplomás nők elhelyezkedésén nem sokat segítettek ezek a programok - vélik a szakemberek.

Az Állami Foglalkoztatás Szolgálat (ÁFSZ) 2007-es adatai szerint azonban a diplomás nők bizonyos korcsoportjainak foglalkoztatási rátája kedvezőbb, mint az EU-ban. Ez elsősorban a 40-44, 45-49, 50-54 éves felsőfokú végzettségű nők esetében mondható el, 55 éves kortól viszont komoly hanyatlás figyelhető meg.

2000-től kezdve folyamatosan nő a munkanélküli diplomás nők száma, és az adatokból kitűnik, sokkal több a diplomás nő, mint férfi a munkanélküliek között. Ráadásul a gyengébbik nem olyan szakmákat választ, amelyekkel különösen nehéz elhelyezkedni. Így nem meglepő, hogy a műszaki diplomások között is kevés a nő. Az ÁFSZ 2008. májusi adatai szerint az oktatás és a pénzügyi közvetítés szívja fel a legtöbb diplomást. Leginkább az oktatás (75, 6 százalék), egészségügyi, szociális ellátás ágazatában (71, 7) meghatározó a nők jelenléte. A legkevesebb nő a "férfiszakmákban" van: így az építőiparban, bányászat, erdő-, vad- és halgazdálkodás valamint a mezőgazdaság területén. Az ÁFSZ adatai arról tanúskodnak, hogy különösen a pályakezdő diplomások körében felülreprezentáltak a női álláskeresők.

Az ÁFSZ adatai szerint 2008-ban a legtöbb munkaerőigény tanárok illetve gépészmérnökök alkalmazására irányult. Mind a pályakezdők, mind pedig a nem pályakezdők körében az általános iskolai tanár, tanító áll a diplomás nők keresett foglalkozásainak toplistájának élén 2008-ban. További népszerű foglalkozásnak számítanak az irodai adminisztrátor, óvónő, középiskolai tanár, oktató, közgazdász stb.

Miért nem tudnak elhelyezkedni a diplomás nők?

Az általános iskolai végzettségű nők munkanélküliségi rátája 6,3-szor nagyobb, mint az egyetemi végzettségű nőké. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ők annyira jobban állnak a munkaerőpiacon, ugyanis munkanélküliségi rátájuk 40 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedben - nyomatékosította Dr. Koncz Katalin.

- Elégtelen munkahelykínálat, a diplomás túlkínálat, a gyakorlat hiánya, álláskeresési technikákban való járatlanság, a gyenge mobilitási készség következtében a pályakezdők több mint nyolc százaléka nem tud elhelyezkedni - mondta a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára. Hozzátette: a fiatalok nem tudják magukat jól menedzselni, főleg a nőknél figyelhető meg ez a hiányosság, sokkal szerényebbek, mint a fiúk. Ez is közrejátszik abban, hogy kevésbé tudnak jól érvényesülni.

Munkaerő-piaci pozíciót meghatározó tényezők

Az iskolázottság, ezen belül nőtt a fiatal nők képzettsége az elmúlt évtizedekben növekedett, de az iskolarendszer szerkezete katasztrofális a munkaerő-piaci felvevő képesség szempontjából - emelte ki az egyetemi tanár, aki szerint hatalmas különbségek vannak a nemek között a műszaki pályán, illetve a társadalomtudományok terén.

Nem a tudás számít?

Koncz Katalin kiemelte: jelentősen meghatározza a munkaerő-piaci pozíciót a társadalmi szereprendszer. A munkamegszakítás akadályozza a lányokat a karrier kiépítésében, így lassúbb a karrierjük és alacsonyabb szintekre jutnak el, mint a férfiak. Jelentősen meghatározza a munkaerő-piaci pozíciót a kapcsolati tőke: nem a tudás határozza meg, ki kap jobb állást, hanem a kapcsolat. A nők kevesebb figyelmet fordítanak erre, ami nem azért van, mert nincs rá idejük, és rohannak haza háztartást vezetni, gyereket nevelni, a nők egész egyszerűen nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a kapcsolatépítésnek. Korlátozza a női előremenetelt az érdekérvényesítési képesség hiánya is, illetve a karriertervezés kevésbé tudatos a nőknél, mint a férfiaknál. Dr. Koncz Katalin szerint a nőknek meg kell küzdeniük a belépési korlátokkal is, amely részben a felvételnél, részben a munkaerő-piaci reintegrációnál figyelhető meg. Felvételi elbeszélgetést követően azonos és gyengébb felkészültség esetén is inkább a férfiakat választják a cégek.

Harminc százalékkal keresnek kevesebbet a nők

Ma még átlagosan 30 százalékos jövedelemkülönbséget tudunk mérni a férfiak javára, de ez mérés kérdése. - Egy biztos, a nők kevesebbet keresnek ugyanabban a foglalkozásban, mint a férfiak. Ez a különbség szellemi munkák terén nagyobb, hiszen a teljesítmény ott nehezebben mérhető - emelte ki a szakértő. Ezen kívül szegregáció nehezíti a nők helyzetét: vagyis a munkaerőpiacon bizonyos foglalkozásokban a nők vannak többségben, másokban meg a férfiak. - Ez önmagában nem lenne baj, azonban azokban a foglalkozásokban, ahol nőket alkalmaznak, ott kedvezőtlenebb feltételeket kínálnak, a kereseti piramis alján helyezkednek el - magyarázza Dr. Koncz Katalin.

Az ÁFSZ adatai szerint a szállítás, raktározás, posta, távközlés terén tapasztalható a legnagyobb különbség a nemek között a bérek terén. Van, ahol a bérkülönbség meghaladja a 30 százalékot is. A fizetés szempontjából a beosztás is meghatározó. A hierarchiában betöltött hely a mezőgazdaság, vad- és erdőgazdálkodás terén a legjelentősebb a fizetésekben, hiszen ott mutatkozik a legnagyobb különbség. Az ÁFSZ munkatársa elmondta, hogy ez összefüggésben van azzal, hogy a férfiak eleve sokkal többen vannak vezető beosztásban, és az ágazatok között is nagy az eltérés. A BME pályakövetési vizsgálatának eredményei is alátámasztják ezeket az adatokat. A 2006-ban végzetteknél a nők a 2007. évi havi bruttó átlagjövedelme 248 428 forint, a 2008. februári havi átlagkeresete pedig 255 000 forint volt. Összehasonlításképpen a KSH szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatott szellemi foglalkozásúak havi bruttó átlagjövedelme 2007-ben 255 580 forint. Azonban ez a kereset mindkét esetben csak 75 százaléka a férfi kollégák átlagos jövedelmének.

Üvegplafonba ütközve

A nők karrierépítése többnyire megreked a középvezetői szinten, láthatatlan akadályok nehezítik az előrejutást. Az érvelés többnyire hamis: a nők nem rendelkeznek elég tudással a vezetővé váláshoz - írja le az üvegplafon jelenségét Palasik Mária. Ezt azonban cáfolják a következő statisztikák. Míg 1930-ban a nők aránya az összes oklevéllel rendelkezőkön belül csupán 9,7 százalék volt, addig 2001-ben 50,3 százalék. Vagyis 2001-re már több felsőfokú nő volt, mint férfi.

Az ÁFSZ adatai szerint összességében a férfiak 60 százaléka, a nők 40 százaléka tölt be vezetői posztot. Míg a piramis alján leginkább nőket találni.

Egyre több a diplomás nő, de kevés a műszaki szakember

A legtöbb nő (közel 70 százalék) az üzleti élet és irányítás területén tanul tovább, ezt követi a tanárképzés és az oktatástudomány. A fizika, számítógép-, mérnöki tudományok, matematika, gyártás és feldolgozás, építészet és építéstudomány terén a férfi és a női hallgatók száma egyaránt alacsony. Ugyanez figyelhető meg a PhD képzésben is. Palasik Mária szerint az lenne a cél, hogy mind a műszaki területeken, mind a felsőfokú, mind pedig a PhD oktatásban nőjön a halhatók száma és ezen belül is nagyobb teret kapjanak a nők.

Mellőzik a női tudósokat, kutatókat, vezetőket

Palasik Mária elmondta, hogy a rendszerváltás óta csökkent a kutatók száma, a nők aránya (34,2 százalék) viszont emelkedett és most kezdi utolérni a rendszerváltás előtti számot. Érdekesség, hogy a hölgyek száma kevésbé csökkent, mint a férfiaké a tudós társadalmon belül. Ez pedig azzal magyarázható, hogy férfi kutatókat a multinacionális vállalatok különböző felső vezetői pozíciókba elszipkázták. A 2005-ös adatok arról tanúskodnak, hogy a kutatók leginkább a műszaki tudományterületekre orientálódnak. A legtöbb női kutatót a bölcsésztudományok terén, a legkevesebbet pedig a műszaki tudományok terén találunk, de azok közül is inkább a vállalkozói szektorban. A műszaki tudományok terén az összes szektorban nem egészen 2000 nő dolgozik. A 2007-es adatokból az a tény olvasható ki, hogy a nők a K+F döntéshozatalban csak jelképesen (nyolcan) vannak jelen. A női tagok 19 százalékos aránya bizonyul a legtöbbnek, ami annyit jelent, hogy négy szerencsés hölgy az MTA Doktori Tanács póttagjai között lehet jelen. Az MTA doktorai között összesen 12, 6 százalékos (327 nő) a nők aránya, a műszaki tudományok terén pedig összesen 19 hölgyet fedezhetünk fel, amely 6,9 százalékos arány. A tudományos fokozattal rendelkezők között a műszaki területen összesen egy százalékos a nők aránya.

A nemek közti, további megfigyelt "eltérések"

A BME pályakövetési vizsgálatának eredményei alapján a nők körében jelentősen magasabb az adminisztratív területen dolgozók aránya, ugyanakkor a két legnépszerűbb (tervező, kutató, fejlesztő, illetve kivitelező, gyártó, üzemeltető) munkakörben jelentősen alacsonyabb arányban képviseltetik magukat a nők - a korábbi évekhez hasonlóan. Az álláskeresés során az elhelyezkedést segítő csatornák közül a nők az online állásközvetítőket jelentősen gyakrabban használják a férfiaknál, ugyanakkor a férfiakra jellemző az állásbörzék és a kapcsolati tőke aktívabb használata. Az egy főre jutó nyelvvizsgák száma magasabb a nőknél.

Van megoldás?

Palasik Mária összegezve elmondta: a nők azonos szakmai felkészültség esetén lényegesen kisebb ívű munkahelyi karriert futnak be, mint a férfiak. Több idő kell nekik a karrier felépítéséhez, amelyben nyilván a gyermekvállalás is szerepet játszik. Eltérő pályaívek figyelhetők meg a nemek között: a férfiaké inkább magasba törő, majd megülő. A nőké stagnálás után egyenletesen, kiegyensúlyozottan emelkedő. Palasik Mária szerint népszerűsíteni kellene a természettudományokat a középiskolákban, és megmutatni a lehetséges pályákat, jó példákat. Növelni kellene a lányok önbizalmát, hogy több bátorságuk legyen részt venni a férfias közegben. El kellene érni az úgynevezett kritikus tömeget, ahol a szervezeti és munkakultúrában már nem a többséghez való alkalmazkodás az elsődleges. Támogatni kellene a karrier és magánélet összeegyeztetését. Családokat és nem csupán nőket segítő programokat kellene létrehozni.

Dr. Koncz Katalin szerint nemzetgazdasági szinten van szükség egy esélyegyenlőségi stratégia kidolgozására, fontos továbbá az esélyegyenlőségi szemlélet társadalmi elterjesztése, az esélyegyenlőségi követelmények beépítése a vezető kiválasztás folyamatába, valamint a mentori rendszer kiépítése.