Dr. Kurucz Attila, IACM alapító elnökségi tagja, KKV-szakértő: Képzeljünk el egy visszafelé lejátszott filmrészletet, melyben az információs társadalom tarajos hullámai a jövőből rázúdulnak a jelenbe csituló ipari korszak, valamint a mezőgazdasági társadalom szelíden ringató hullámaira, hogy azután elenyésszenek a távoli múltban! Ebben a fenséges posztmodern vízióban a hullámok hátán szörfölnek a jövőből a problémákra éhes válaszok, hogy az ide-oda cikázó kérdésekre vessék magukat, és azután jóllakottan eltűnjenek a múlt homályában.

Olyan korszakban élünk, melyben "óriások harcolnak" egymással, a változás két áradata csap össze: az ipari és az információs társadalom toronymagas hullámai. A mezőgazdasági társadalom már régóta nem tud részt venni az óriások harcában. Közép-Kelet-Európa idejéből nézve ez a háború részben a jövőben játszódik, vagyis az Egyesült Államokban, ahol hatalmas méretű válságokat generál, melyek idővel rendre ide is elérnek. Az egymáshoz csapódó hullámok határozzák meg személyes kapcsolatainkat, a családról alkotott elképzeléseinket, a munkához való viszonyunkat, erkölcsi értékeinket, gazdasági életünket.

Koller Attila, IACM alapító elnökségi tagja, HumánMap ügyvezetője: A két óriás harca elsősorban bennünk zajlik: egyszerre vagyunk az ipari és az információs társadalom polgárai. Az ipari társadalom toronymagas hullámai már a múltban hömpölyögnek, a jövőből egyre kisebb hullámai érkeznek a jelen felé. A mezőgazdasági társadalom összes nagy és közepes hulláma már a megszépíthető múltban ring, míg az információs társadalom legnagyobb hullámai még a jövőből áradnak felénk, szemben a múltban található kis hullámocskáival. A két áradatnak a látszat ellenére teljesen más a szerkezete. Az ipari társadalom radikálisan elválasztja egymástól a termelést és a fogyasztást. A piac olyan kapcsolótáblaként funkcionál, amely összeköti a termelőt a fogyasztóval, és lehetővé teszi az áruk szabad cseréjét. A piac irányítói szükségképpen kitüntetett helyzetben kerülnek, üzletszerű viselkedésük paradigmául szolgál, nem csupán a piaci mechanizmuson belül, de a személyes kapcsolatok viszonyrendszerében is. Az ipari társadalom embere kettős kötésben szenved, termelőként fegyelmezettnek, puritánnak, csapatjátékosnak, önmegtartóztatónak kell lennie, viszont fogyasztóként arra sarkallják, hogy fegyelmezetlenül szórja a pénz, azonnali kielégülésre törekedjen, legyen önző, ne törődjön a jövővel.

Bakos Andrea, IACM alapító elnökségi tagja, HR-szakértő: Az ipari társadalom szabványosítja, a munkamegosztás révén specialistákká formálja az embereket. A problémamegoldás tehát részekre bontás, és algoritmizált összeszerelés. Az idő szinkronizálása révén hatékonyabbá válik a fogyasztók és a termelők közötti árucsere. Az órához igazított élet teljesen újfajta idő- és térélmény birtokába juttatja az ipari korszak lakóit. A hatékonyság mint végcél a korszakot arra indítja, hogy az emberek életét a gépek ritmusához igazítsák. A lineáris időfogalom elfogadásából adódóan "az időt kezdték úgy felfogni, mint egy országutat" melyen a múltból haladunk a jelenen át a jövő felé.

Az ipari társadalom koncentrálja a munkát, a népességet, az energiaforrásokat, a pénzt. Mindent áthat a nagyság kultusza: a hatalmas méretű üzemekben a termelés maximalizálására törekednek. Egyebek mellett centralizálják a bankrendszert és a kormányzást. A korszak paradigmatikus figurája a menedzser mint mérnök, hiszen a világ javításra és fejlesztésre váró gépezetek sokaságából áll.

Oláhné Fehér Anna, IACM alapító elnökségi tagja, OTSZIG Kft. ügyvezetője: Az információs társadalom fent bemutatott alapelvek mindegyikét támadja. Vagyis: de-standardizál, de-specializál, de-szinkronizál, de-koncentrál, de-maximalizál, de-centralizál. Az információs korszakban az "új gazdaság" és a hagyományos egyre jobban elszakad egymástól: az előbbiben nőnek, utóbbiban csökkenek a bérek.

Ahhoz hogy sikeresek legyünk, azaz sok pénzt keressünk, meg kell tanulnunk az információs társadalom hullámain lovagolni. Sokféle kompetenciával "felszerelt", a terepviszonyokhoz rugalmasan alkalmazkodó, ha kell, időlegesen gerilla-csoportokba szerveződő, intellektuális kommandósként célszerű meghatározni magunkat.

phd Dr. Kollár József, IACM alapító elnökségi tagja, Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport szakmai vezetője: A számítógépes világháló lehetővé teszi a tudás szabad áramlását: legalábbis azon családok számára, amelyek bátran fejest ugorhatnak az információ digitális folyójába. Az információelvonás "gyermekké tesz", az információ viszont felnőtté avat, függetlenül a biológiai életkortól, hiszen eltűnnek a felnőtt- és a gyermekkor határai a tudástermelés mindennapjaiban.

Ilyen értelemben is új középkorról beszélhetünk, hiszen a középkorban a felnőtt és gyermek közötti különbség nem volt annyira nyilvánvaló, mint az azt követő korszakokban. Napjainkban ismét a középkorihoz hasonló mintázatok lelhetők fel: az a tudástér, amelyben a gyerekek játszanak, tanulnak, révülnek azonos azzal a létszférával, melyben a felnőttek üzletet kötnek, tudást termelnek, információt cserélnek, adnak és vesznek, szórakoznak és kommunikálnak.

Az identitáskrízis korábban a kamaszkor végeztével befejeződött, de az információs korszakban mindhalálig tart: vagyis a homo informaticus élete felfogható folyamatos kamaszkorként, melyben a szülők gyakorta éppen úgy kamaszként viselkednek, mint serdülő gyermekeik.

Az információs társadalom polgárai a gyermeki létből hirtelen olyan felnőttkorba lépnek, melyben potenciálisan mindig jelen van a rendszerből való kilépés mámorában élő kamasz, aki folyamatosan identitáskrízisben él, és fulladozik a média által kibocsátott adatszmogban. A szervezetek (családok és munkahelyi közösségek) létét állandóan veszélyezteti a bennük élő valódi és a kvázi-kamaszok lázadása. Posztmodern korunkban a családterapeutáknak, coachoknak, mediátoroknak választ kell adniuk erre a furcsa jelenségre, vagyis az egyes szerveződések elkamaszodásának tényére. Valamennyiünknek nagy gondot okoz az "adatszmogban" fuldokoló környezetünkkel, benne szeretteinkkel, munkatársainkkal, szövetségeseinkkel közösen strukturálni az időt, "költőien lakozni" a technokultúrában.

Túl sokan kereskednek álinformációkkal és előre gyártott identitásokkal, a pillanat megszállottjai, hiszen ami (vagy aki) ma érdekes az, holnap talán felejtésre lesz ítélve. Az "Én"-keresés labirintusában bolyongó kvázi-kamaszok számára Ariadne fonala a business és a life coach, aki jobb pillanataiban képes megmutatni a folytonos változás mögötti (relatív) állandóságot: a született kamaszokban rejtező, olykor felelős döntésekre is képes felnőttet. Castells szerint "a tér a társadalom kifejeződése".

Az információs társadalom változásai a térről alkotott elképzeléseinkre is befolyással vannak. A mindig megújuló térben az állandóan alakuló közösségek (munkaszervezet, család) a maguk teljességében tükröződnek. A tér az egymással szemben álló érdekek és értékek kifejezője is egyben, ebből a szempontból egyáltalán nem homogén. A különféle családok, párok, munkaközösségek más-más módon szervezik és alakítják a saját terüket, vagyis a társadalmi tér sok egymás mellett létező szubtérből áll. A coaching során ezeknek a szubtereknek a feltárása és újrakonstruálása a cél!

Dr. Kollárné Déri Kriszti, IACM alapító elnökségi tagja, Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport vezető trénere: Meg kell tanulnunk jól tájékozódni a globális hálózat dzsungelében. Fontos, hogy megértsük az adatok áramoltatásának logikáját, hogy a mi adataink gyorsabban jussanak el a reménybeli vevőkhöz, mint másoké.

Önmagunkra kell alkalmaznunk a hálózat logikáját, valamennyi kapcsolatunkat célszerű internet-alapúvá tennünk. Honlapjaink decentralizált működési központjainkká válnak, a valóságban elfoglalt pozíciónkat az interneten megalapozott helyzetünk határozza meg, és nem fordítva. Az útválasztó (rúter) stratégia arra szolgál, hogy vevőink úgy találjanak számos választási lehetőséget honlapjainkon, hogy a választás szabadsága mellett érezzék, hogy ha eltévednének, mindig segítünk nekik.

Fontos, hogy az igényeket de-standardizálhatóvá tegyük, azaz mindenki magához igazíthassa szolgáltatásainkat. Egyszerre kell azt érezniük vevőinknek, hogy standardizált terméket kapnak, ugyanakkor az állandó innováció eredményeként gyakorta valami olyan szolgáltatást kapnak, amit más nem. Klikkesedés és széthúzás helyett figyeljünk az ügyfeleinkre.

Szerkesztette:
Abaházy Noémi coach, Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport