Nagyon szerencsésnek nevezheti magát Jenő, mert a munkahelye csökkent munkaképessége ellenére visszafoglalkoztatta. A 42 éves szállodai recepciós az egyik budapesti, négycsillagos, több száz szobás hotel recepcióján dolgozott az elmúlt 12 évben, amikor sorozatos rosszullétei miatt kivizsgálták és leszázalékolták. A 60 százalékos munkaképesség-csökkenést a bizottság a rendkívül magas vérnyomása, a cukorbetegsége és a kettő következményeképpen bekövetkezett látásromlás miatt ítélte meg.

Jenőre azonban így is szükség volt. Munkahelyet és piaci fizetést kapott az új munkakörében. A szálloda értékesítési csapatához került, ahol telefonos ügyfélszolgálati munkát lát el. Ehhez azonban az is kellett, hogy Jenő vállalja a kétműszakos munkarendet, és megtanulja használni az új, kifejezetten a számára beszerzett számítógépet. Jenő értékét az is növeli, hogy felsőfokon beszél két, és még középfokon egy harmadik nyelvet, és "vérében van" a szállodaipar. Rokkantnyugdíjat nem kap, mivel piaci fizetésért teszi a dolgát - amíg az egészsége ezt lehetővé teszi. Azonban semmi jót nem ígérnek neki az orvosai a jövőjére nézve.

Nem volt ilyen szerencsés Gabriella, aki születése óta rokkant- súlyosan látássérült. Két évvel ezelőtt, az orvosi vizsgálaton 65 százalékos mértékű egészségkárosodást állapítottak meg nála. Most 24 éves, és eddig körülbelül két évet tudott egy ismerős virágos boltjában - nagyrészt feketén - dolgozni. A bolt csődbe ment, a kisvárosban nincs más lehetőség a számára, és egyéb jövedelemszerző lehetőség hiányában rokkantnyugdíjat szeretett volna a lány. Azonban az, aki szolgálati idejének kezdetét megelőző időtől rokkant, rokkantsági nyugdíjra csak akkor jogosult, ha az igénybejelentéskor betöltött életkora szerint megszerezte a szükséges szolgálati időt. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő 22-24 éves korban 4 év, tehát a lánynak most se munkája, se ellátása. A 29.000 forintos szociális járadékon tengeti az életét. Szakmája, tapasztalata, lehetősége, életkilátása, és még tűrhető színvonalú ellátásra való jogosultsága sincs.

Két rokkant ember, akiknek az életét meghatározhatja a Széll Kálmán Tervben szereplő rokkantsági felülvizsgálat.

Csak a soros és a rendkívüli felülvizsgálatok zajlanak

Tény, hogy a rendszerváltás után a tömeges munkanélküliség elől a rokkantosításba menekült egy egész életkor-csoport. A Nemzetgazdasági Minisztérium ez év februári elemzése szerint, (www.kormany.hu) az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság adatai alapján 2010 szeptemberében 2 926 090 fő részesült nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban, amelyből 728 601 fő, az ellátottak 24,9 százaléka kapott rokkantsági nyugellátást.

A rokkantnyugdíjasok 52 százaléka korbetöltött rokkantsági nyugdíjban, 48 százaléka pedig korhatár alatti rokkantsági nyugdíjban részesült. Ezzel szemben, az EU élenjáró országaiban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása 40, míg itthon csupán 12-15 százalékos. A munkaképes korú népességen belül hazánkban kiemelkedően magas a rokkantsági ellátásban részesülők aránya. 2007-ben meghaladta a 12 százalékot, míg Szlovákiában csak 6,3 százalék volt ez az arány, az OECD átlag pedig ennél is kevesebb, 5,8 százalék. A felmérés készítői megfogalmazták azt az elképzelést, miszerint, "ha a rokkantság miatt a munkából kieső 700 ezer ember dolgozna, és fele olyan mértékben járulna hozzá a termeléshez, mint a többi 3,7 millió foglalkoztatott, akkor ez a magyar GDP-t közel 10 százalékkal növelné".

A Széll Kálmán Tervben pont a kötelező felülvizsgálattal szerette volna a kormány kiszűrni a rendszer kedvezményeivel nagy arányban visszaélőket. Ez a folyamat azonban még nem indult el, csupán a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) végez rutinszerű felülvizsgálatokat.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságától kapott információink alapján a felülvizsgálat során - akár soros, akár rendkívüli is az -, ha az egészségkárosodás mértéke már nem éri el a rokkantság jogszabályban meghatározott mértékét, akkor a nyugdíjbiztosítási igazgatóság határozatot hoz a pénzbeli ellátás megszüntetéséről. A NEFMI nyilvántartása szerint 2009-ben összesen 286 904 vizsgálatot végeztek a szakértői bizottságok, ebből 89 043 soros felülvizsgálat volt. 2010-ben 298 111 vizsgálat történt összesen, melyből a soros felülvizsgálatok száma 92 232 volt. A szakértői bizottságok a soros felülvizsgálatok során 2009-ben 11 629 (az összes vizsgálat 13 százaléka), 2010-ben 11 539 esetben (12,5 százalék) változtatták meg a korábbi döntést, és szüntették meg az ellátást.

Rendkívüli felülvizsgálatra közérdekű bejelentés, valamint a rendőrség vagy a nyugdíjbiztosítási igazgatóság kezdeményezése alapján kerül sor. 2009-ben és 2010-ben is 16 rendkívüli felülvizsgálat történt, ebből 2009-ben 7 esetben, 2010-ben 6 esetben változtatta meg a szakértői bizottság a korábbi döntést. 2011-ben a közérdekű bejelentések, illetve a NEFMI által elrendelt szakmai ellenőrzés következményeként 139 rendkívüli felülvizsgálat elvégzésére került sor, változtatás 30 esetben (21 százalék) történt.

A MEOSZ elnöke szerint a soros felülvizsgálatokon azt tapasztalták, hogy nagyon gyakori a rokkantsági nyugdíj továbbfolyósítása helyett a legfeljebb 3 évig tartó rehabilitációs járadék megállapítása, még az olyan súlyosnak tekinthető esetekben is, mint például a végtag csonkolt emberek esete, akik - Hegedűs Lajos szerint -, nehezen tudnák szimulálni a combközéptől történő láb amputációt követően és akiknek a munkaerő-piaci esélyeik is csekélyek.

A mozgássérültekkel foglalkozó szervezet eddigi tapasztalata szerint, a rokkantsági nyugdíjban részesülőknek több mint 95 százalékánál továbbra is vélelmezik a szakértők a tartós és maradandó egészségkárosodás fennállását, amely egyértelmű munkaerő-piaci hátrányt okoz. Így azokban az esetekben, amikor az NRSZH változtatást javasol az ellátásban, a rokkantsági nyugdíj helyett rehabilitációs járadékra vagy esetenként a rendszeres szociális járadékra való jogosultság kerül megállapításra. Viszonylag alacsony azok száma, akiknél a teljes ellátást megszüntetik. - Ezt azt jelzi, hogy a kormányzati kommunikációban "csalónak" nevezett széles réteg nem létezik - vélekedett a MEOSZ elnöke.

Megmaradt képességek objektív mérése munkaszimulátorral

A NEFMI uniós forrásból beszerzett egy úgynevezett munkaszimulátor gépet, amely az NRSZH központjában, teszt-fázisban működik. A munkaszimulátor megvásárlásának az volt a célja, hogy a szakértői véleményeket objektív módszerekkel kiegészíthesse egy-egy készség/képesség vizsgálata során. A minisztériumi nyilatkozat szerint a munkaszimulátor gyakorlati alkalmazása akkor lehetséges, ha az európai uniós projekt lezárul és létrejönnek a képességvizsgáló laboratóriumok valamennyi megyében, régióban.

A munkaszimulátor segítségével objektíven felmérhető a vizsgált személy megmaradt, munkavégzés szempontjából hasznos képessége. A minisztérium szerint az egészségkárosodás nem jelent automatikusan rokkantságot, mivel gyakran előfordul, hogy jelentős egészségkárosodás mellett is a megmaradt képességek elegendőek a korábbi szakma gyakorlásához. A munkaszimulátor segítségével nemcsak a szakmai munkaképesség véleményezése lehetséges, hanem a rehabilitáció eredményessége is megítélhető, vagy konkrét rehabilitációs javaslat megfogalmazásához is számos támpontot nyújthat.

Hely a piacon

A NEFMI nyilatkozata alapján fontos kormányzati törekvés, hogy legalább az aktívak jelenlegi foglalkoztatási szintjét ---–- 50 százalék - ---–elérje az összes megváltozott munkaképességű személy munkavállalása, amely jelenleg csak 23 százalék. Ennek a célnak az elérése már önmagában százezer új munkavállaló foglalkoztatásával járna. A minisztérium szerint jelenleg kétféleképpen lehet a "rendszerből kikerülni". Vagy javul az illető állapota, és emiatt a korábbi ellátásra már nem válik jogosulttá. A másik lehetőség az, amikor a sikeres rehabilitáció esetén az igénylő visszakerül a nyílt munkaerőpiacra.

Hegedűs Lajos úgy látja, éppen ez az a pont, aminek kétséges a sikeressége. A legnagyobb kérdőjelek azzal kapcsolatban vannak, hogy egyáltalán keletkezik----–e az elkövetkező időszakban olyan munkaerő-piaci kereslet, amely képes lesz felszívni a rokkantsági nyugdíj, vagy a rendszeres szociális járadék ellátásából kikerülő embereket. Ezen rokkantak jelentős része alacsony képzettséggel rendelkezik, ami döntő többségében csupán általános iskolai, vagy legfeljebb régi, a munkaerőpiacon már nem keresett szakmai végzettséget jelent. Jelentős részük 50 év körüli, vagy ahhoz közeli korosztályhoz tartozik. Hegedűs Lajos adatai alapján a rokkant-ellátásban részesülők háromnegyed része 47----–64 év közötti. Ezen hátrányok mellett további előnytelenséget hoz az is, hogy jelentős részük kis településen él, ahol eleve nincsenek munkahelyek az ép embereknek sem.

A MEOSZ tapasztalata alapján elsősorban a nagyvárosokban élő, jó képzettséggel, szaktudással rendelkező rokkant embereknek sikerül elhelyezkedniük, de ők is gyakran csak 4-6 órás foglalkoztatással és többségében minimálbérét tudnak dolgozni.

Ezt az irányukba tapasztalható, relatív munkaerő-piaci keresletet elsősorban a rehabilitációs hozzájárulás 2010-ben történt jelentős megemelése generálta. Ez a kereslet azonban megközelítőleg sem elegendő ahhoz, hogy, a munkaerőpiacra gyors ütemben visszairányítson nagy létszámú csoportokat. Csak akkor lesz esély tömeges munkahelyteremtésre ezen réteg számára is, ha a gazdaság munkaerő felvevő képessége jelentősen javul, illetve ha tényleges rehabilitációs eszközökkel ezt a réteget megfelelő idő alatt felkészítik a munkaerőpiacon való megjelenésre.

Képzés, átképzés, szociális és mentális rehabilitáció nélkül nem lehet célt érni. Ehhez a MEOSZ feltétlen szükségesnek tartja a ma létező támogatott foglalkoztatás fenntartását és fejlesztését, amely elsősorban a gyakorlati képzés, a munkaerőpiacon való aktív részvételre való felkészítés terén mutatkozik meg, emellett pedig a tranzit foglalkoztatás megteremtésében való érdekeltségi rendszert is ki kell alakítani. A MEOSZ elnöke szerint az eddig megismerhető közmunka programok nem alkalmasak a megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjára.

Kevesebb jut jövőre a rehabilitációra

A NEFMI nyilatkozata szerint jelenleg a rehabilitációs járadék ellátásában részesülő megváltozott munkaképességű emberek térítésmentesen vehetik igénybe a komplex rehabilitációs szolgáltatásokat (képzés, átképzés, munkahelykeresés ), Hegedűs Lajos szerint azonban ezen szolgáltatások nem elegendőek. Úgy véli, jelenleg nincs meg Magyarországon az egészségügyi, a képzési, a mentális, a szociális és a foglalkoztatási rehabilitációt megában foglaló egységes rehabilitációs rendszer. - Így nagyon nehéz megítélni, mennyi idő kellene ahhoz, hogy sikeressé válhasson egy-egy rokkant rehabilitációja - mondta az elnök. Külföldi tapasztalatok 2----–5 évre teszik a rehabilitáció megvalósíthatóságát, amely természetesen függ az egészségi állapottól, az alapképzettségtől, a lakóhelytől, az életkortól és még számtalan egyéb változótól is.

Hegedűs szerint ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy vannak olyan emberek, akik esetében a "teljes", nyílt munkaerő-piaci rehabilitáció nem valósítható meg, és az ő számukra biztosítani kell a tartós támogatott, védett foglalkoztatást, amely gazdasági szempontból, mentálisan és morálisan is sokkal jobb, mint a passzív ellátás.

Munkaközvetítő rendszer jelenleg létezik, de a többi feltétel hiányában a rehabilitáció terén nagyon alacsony a sikeressége. - Összességében elmondható, hogy a rehabilitáció sikere csak a maga teljességében szemlélhető, egyes elemek kiragadásával nem - foglalta össze Hegedűs Lajos a munkába való visszaterelés lehetőségéről a véleményét.

A 2012. évi költségvetési terv sajnos az elvonásokon kívül nem tartalmaz pozitív rendelkezéseket - mutatott rá a MEOSZ elnöke. A tervezet az aktív korú megváltozott munkaképességű emberek ellátó rendszerének működtetésére mintegy 40 milliárd forinttal kevesebb forrást tartalmaz, mint a 2011. évi költségvetés. Ennek egy eleme a teljes, eddigi rehabilitációs rendszer is. Csökkenni fog a szociális rehabilitáció részeként működtethető olyan, támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés támogatása is, mint amilyen a speciális szállítás, személyi segítségnyújtás is.

Önmagában, az ellátások megvonása nem teremt munkahelyeket, legfeljebb egyéni és családi tragédiákhoz, a jelenleginél is mélyebb és súlyosabb elszegényedéshez vezet - vélekedett a MEOSZ vezetője. Hozzátette: elvonással nem lehet fejleszteni, ez a cél csak beruházással valósítható meg, amely megtérül. Külföldi tapasztalatok szerint, a rehabilitáció területén megvalósuló beruházások esetében is a szokásos, 3----–5 éven belüli megtérüléssel lehet számolni.

A siker függvénye

A NEFMI lapunknak adott nyilatkozata a rehabilitáció sikerét inkább az egyén motiváltságától teszi függővé egy általánosan jellemző attitűd helyett. A MEOSZ elnöke ezzel szemben úgy látja, az emberek döntő többsége szívesen dolgozna, hiszen az átlagos rokkantsági nyugdíj 70 ezer forint, a rendszeres szociális járadék pedig nem éri el a 30 ezer forintot havonta. Ugyanakkor az is látható, hogyha a rokkantat az ellátásának megszüntetése után csupán a minimálbér 4 -6 órában arányos részéért alkalmazzák, amely nem jelent többet, mint 35 -50 ezer forint, akkor ez nem igazán motiváló.

A MEOSZ elnöke szerint látni kell, hogy a rokkantsági ellátásban részesülő emberek csak nagyon csekély része jól kvalifikált, így őket jellemzően minimálbéren foglalkoztatják. Így nem lehet azon csodálkozni, ha körükben az alulmotiváltság is megjelenik, hiszen a "biztos 70 ezer rokkantsági nyugdíj mellett, a munkába járás költségei nélkül talán jobban jár, mint a csak alig több munkajövedelem mellett.