Hogyan segít a szupervízió különválasztani az egyéni és szervezeti problémákat?

Van az a pillanat a munkában, amikor úgy érzed: „Na jó, biztos velem van a baj.” Aztán elmeséled a helyzetet a szupervízión, és kiderül, hogy… nem.

Sokszor azzal van a baj, hogy a rendszer működik úgy, ahogy, és te csak beleütköztél egy újabb problémába.

A szupervízió egyik legnagyobb ajándéka éppen az, hogy segít kivenni a személyesség súlyát, és meglátni, mi az, ami nem rólad szól, hanem a szervezetről.

Miért olyan nehéz magunktól felismerni ezt?

Mert belülről nézve minden személyesnek tűnik:

• Ha valaki kritizál: biztos én csinálok valamit rosszul.
• Ha káosz van: biztos én vagyok ügyetlen.
• Ha nincs információ: biztos engem felejtettek el.
• Ha túlterhelés van: biztos én nem vagyok elég hatékony.

A rendszer hibái gyakran az egyének vállán landolnak, és mire észrevesszük, már magunkat minősítjük  ahelyett, hogy a folyamatokra néznénk.

A szupervízió erre mondja azt: „Álljunk meg, nézzünk rá kívülről.”

Hiszen mit csinálunk a szupervízió során?

1. Kontextusba tesszük a történetet.

Ahelyett, hogy kizárólag a személyes érzésekre fókuszálunk, tágítjuk a képet:

• Kik érintettek?
• Milyen szabályok vannak?
• Milyen információs utak léteznek?
• Milyen hatalmi dinamikák működnek?

2. Leválasztjuk a személyt a rendszerről.

Az egyéni kompetencia kérdése különválik a szervezeti struktúrák hibáitól.

3. A szupervízió megmutatja, hogy a reakcióid normálisak.

A legtöbbször a reakcióink teljesen érthetők az adott rendszerben.

4. A szupervízió segít megtalálni a saját mozgástered.

- Mi az, amit te irányítasz?
- Mi az, amit a rendszer generál?
- Hol érdemes határt húzni, és hol van értelme változást kezdeményezni?

Miért tud felszabadító lenni ez a felismerés?

Mert a személyes bűntudat helyére realitás kerül. A szégyen helyére szereptisztázás. A frusztráció helyére megértés.

Sokan ezt így fogalmazzák meg a szupervízióban: „Akkor nem én vagyok a probléma, hanem a helyzet.”

Ez a mondat gyakran nemcsak megnyugvást hoz, hanem mozgásteret is:

• tisztábban kommunikálunk,
• bátrabban kérdezünk,
• jobban meg tudjuk húzni a határainkat,

és nem visszük haza fejben az egész rendszert.