A globalizáció átka: 200 000 farmer lett öngyilkos

A farmerek (tömeges) öngyilkosságai 1997-ben kezdődtek. Ekkor kezdték kontrolálni a vetőmag-kereskedelmet a nagyvállalatok. Legalábbis ezt állította a CNN adásában a földműves-közösségekkel dolgozó aktivista, Vandana Shiva. "Ez közvetlenül kapcsolódik az eladósodottság problémájához, amit a globalizáció által okozott két tényező idézett elő." Az egyik a vetőmag-utánpótlás átjátszása a vegyipari konszernek kezébe. A vetőmagárak ezzel megugrottak, még nehezebb helyzetbe hozva az eleve szegény farmereket. A másik tényező az volt, hogy azokban az években az agrárium nemzetközi szintű túltermelése miatt egyre csak csökkentek az élelmiszerárak, így a termény mind kevesebb és kevesebb bevételt hozott a gazdáknak.

A 200 000-es öngyilkosságra vonatkozó adat nem rémhír, azt az indiai kormány is megerősítette. Többségük gyapottermelő farmer India Maharastra és Andhra Pradesh államaiban. Tulajdonképpen hasonló sarokba szorítottságot látunk ezekben az esetekben, mint amikor a fejlett világban költekezték túl magukat házvásárlással, autóvétellel, féktelen "shopingolással" az emberek. Csak míg itt luxusigények okozták a középosztály vesztét, Indiában az egyszerű megélhetés maga veszélybe. És itt nem a bankok nyújtották a hiteleket...

Amikor beáll a fizetésképtelenség, s a gazda nem képes tovább törleszteni hiteleit, abban a pillanatban elveszti a birtokjogát földje felett, és azok átszállnak a vetőmagokat (hitelben) nyújtó multinacionális vállalatok tulajdonába. "Amikor beáll a fizetésképtelenség, a farmer megissza a rovarirtó szert", mondta Shiva. "Ennek nagyon is köze van a negatív gazdasághoz, amelyben az agrárium sokkal többe kerül, mint amennyi bevételt a termés valaha nyújtani képes a gazdának."

A vállalatok megjelenése olyan gyom- és rovarirtó szerek, vetőmagok bevezetését hozta magával, amelynek beszerzése egy átlagos termelőnek akár 10 000 rúpiájába is belekerül (219 000 dollár). Elkezdődött a lefelé csúszás az eladósodás spirálján.

Szegény embert nemcsak az ág húzza: a globális felmelegedés

Az indiai kormánnyal együttműködő szakértők cáfolják, hogy a globalizáció lenne a nagy számú öngyilkosság oka és rámutatnak, India más államaiban sikerrel folyik a gyapottermesztés. Éhínségről nem kell tartani, mert a hivatalos adatok szerint a kormány gabona-tartalékai képesek kiegyensúlyozni egy esetleges száraz időszak gyengébb terméshozamát is.

A globális felmelegedés kétségtelenül szerepet játszik az eladósodási folyamatban: tavaly nyáron 25 százalékkal kevesebb eső esett a monszun-időszak átlagos csapadékmennyiségéhez képest. E szárazságok erősödése, gyakoribbá válása várható. Az indiai kormány ezért ma már szubvencionálja mind a vetőmag- és az üzemanyagárakat. Ez viszont az ország növekvő deficitjére van kedvezőtlen hatással.

Mezőgazdasági szakértők hangsúlyozzák, Indiának meg kell tanulnia kevesebb vízből nagyobb termést produkálnia.

Adósság-spirál: lecsúszó népréteg

A bengáli öbölnél húzódó területeket nagyjából érintetlenül hagyta India ipari és gazdasági fejlődése. 1,1 milliárd ember él itt a mezőgazdaságból, állítja a New York Times. De az agrár-tevékenység csak 17 százalékát adja India GDP-jének. Ez jól mutatja, mennyire marginalizálódott az az üzlet, amiből ilyen temérdek ember próbál megélni. A földműves lakosság körében magas az írástudatlanok aránya.

A 2009 tavaszán tartott választásokon a kongresszusi párt adósságelengedő programot jelentett be, amelyet állami tulajdonú bankok kiviteleznének. A párt foglalkoztatási terve a munkanélküliekből álló vidéki családok megsegítése érdekében 100 fizetett munkanapot garantált minden ilyen família egy tagjának, 100 rúpiás (2,19 dolláros, vagyis alig 570 forintos) napi díjjal.

Megfigyelők rámutattak, India társadalmának e része csak akkor kerülhet ki a kátyúból, ha megtanul olvasni, és a gazdaság más területein helyezkedik el (főleg a gyors tempóban fejlődő szolgáltató szektorokban), mivel a globális felmelegedés szorításában a mezőgazdaságban már nem maradtak akkora lehetőségek, amik ilyen nagyszámú embertömeg alkalmazását tennék szükségessé. A GDP 17 százaléka, amit az agrárium termel meg (más forrás szerint ez 28 százalék), aligha elegendő a munkavállalók 50 százalékának eltartásához!