A nyugdíjszámla alacsonyabb kifizetést eredményez a mostani rendszerhez képest

A nyugdíjszámla alacsonyabb kifizetést eredményez a mostani rendszerhez képest 2003. szeptember 10. Az egyéni számlás nyugdíjrendszer bevezetésével áláthatóvá és előre kiszámolhatóvá válnak a nyugdíjak, de a rendszer alacsonyabb nyugdíjat eredményez, mint a jelenlegi, a ledolgozott évek és a jövedelem alapján kiszámított - összegezte véleményét Banyár József, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) vezető biztosítási szakembere a napokban tartott, a lehetséges és kívánatos nyugdíjrendszert körvonalazó sajtóbeszélgetésen. Az állami nyugdíjrendszeren belül az előző kormány által felvetett, úgynevezett virtuális tőkeszámla rendszer (NDC) bevezetése alapjaiban reformálná meg a jelenlegi rendszert: a mai, szolgáltatás-determinált rendszert az egyéni befizetések által meghatározott rendszer váltaná fel. Az egyéni számlás rendszerben mindenki saját számlával rendelkezne, annak összegéről évente kimutatást kapna, ezen az az összeg is szerepel, amely neki nyugdíjként havonta járna, ha már abban az évben nyugdíjba menne. "A jelenlegi magyar nyugdíjrendszer a potyautas magatartást erősíti" - jelentette ki Mészáros József, a téma ismert kutatója. A mai szisztéma szerint ugyanis inkább érdemes minimálbérrel és minimális szolgálati idővel bekerülni a rendszerbe, és a megtakarításokat más módon összegyűjteni, mivel a nagyobb társadalombiztosítási befizetés nem eredményez arányosan magasabb nyugdíjat. Az egyéni számlás rendszer ezzel szemben arra ösztönöz mindenkit, hogy saját számláján minél nagyobb összeget gyűjtsön össze, s ezáltal minél magasabb legyen a majdani nyugdíj összege - állítják a kutatók. Az egyéni számlás rendszerrel ugyanis az első pillér, az állami nyugdíj is - hasonlóan a ma második pillérként emlegetett magán nyugdíjpénztári rendszerhez - biztosításmatematikailag alátámasztott fedezeti rendszerként átlátható és kiszámolható kifizetéseket eredményezne. A rendszer bevezetése a jelenleginél sokkal rugalmasabb nyugdíjkorhatárt eredményezne, ugyanis maga a rendszer büntetné vagy jutalmazná a munkában csak rövid időt eltöltő vagy a nyugdíjkorhatáron túl is aktívan tevékenykedőt. A mai merev nyugdíjkorhatár helyett az egyén - saját egyéni számlája egyenlegének ismeretében - eldönthetné, nyugdíjba vonul, vagy tovább dolgozik. A két biztosítási szakember indokoltnak tartja a nyugdíjak megadóztatását, mondván, a magas nyugdíjak adózásával képződhet az az alap, amely az alacsony nyugdíjak kiegyenlítésére szolgálna, illetve segítségével létrehozható lenne a nyugdíjrendszer nulladik pillére. A nulladik pillér szociális hálóként működve azok ellátását tenné lehetővé, akik valamilyen okból nem kapnak nyugdíjat.