Álruhás álláskereső az ingatlanirodában

Állásinterjús sorozatunk második állomására hosszú buszút vezet. Célpontom ezúttal egy csepeli ingatlanügynökség irodája. A cég ingatlanközvetítőket keres egy internetes hirdetésben. Ezúttal is viszonylag rövid idő, 1 nap leforgása alatt már kaptam is időpontot a tulajdonostól telefonon.

A megérkezésemkor rendhagyó póló-zakó kombinációt viselő házigazda udvariasan ajtót nyit, köszön majd beinvitál a kertes házba. Mielőtt belépnék a bőrfoteles nappaliba, azonnal kék cipővédő zacskót húzat a lábamra - olyasmit, mint amit a kórházak intenzív osztályait látogatóként felkeresőknek kell viselniük. "Ilyet munkába is vinniük kell magukkal az értékesítőknek, hogy a lakásnézőbe érkezők használhassák. Rosszul venné ki magát, ha az érdeklődők minden alkalommal bepiszkítanák a tulajdonosok szőnyegeit"- fűzi hozzá később magyarázatképpen. De ne szaladjunk ennyire előre. A nappaliba lépve, az asztalnál ülve éppen egy új kolléga viszi be ingatlanok képeit a számítógépbe. Egy másik eközben éberen figyeli a monitort. Aztán váltanak néhány szót az éppen alakuló ügyletek állásáról. A tulajdonos jó híreket kap. Úgy tűnik, az üzlet alakul. Majd végre megkezdődhet a beszélgetés.

Nem a diplomán múlik a siker

"Foglalkozott már ilyesmivel korábban?" - hangzik a tulajdonos első kérdése. Megint csak bebizonyosodik az az álláspiaci alapigazság, miszerint nem árt már diákként értékesítési munkát vállalni. A főiskolásként szerzett, hasonló jellegű szakmai tapasztalat, ami egyébként valós - ebben a szituációban kincset ér. A tulajdonos mindezt pozitívan nyugtázza. Majd néhány szó esik formálisan a diplomáról. Csak a rend kedvéért kérdezi, van-e valamilyen. Én persze válaszolok, természetesen van. "Igaz, végső soron teljesen mindegy, hogy van vagy nincs. Az ingatlanozás az egyik olyan szakterület, amit legjobban menet közben lehet elsajátítani. Úgyis csak a helyszínen látni a lehetséges buktatókat."

A válság hozadéka: tisztul a szakma

Ezt követően a vezető végérvényesen átveszi a szót, több kérdés már nem hangzik el. "Szeretek beszélni, sokat is szoktam, mondják" - jegyzi meg. Aztán ígéretéhez híven órásmonológ következik a cégről, a struktúráról, az elvárásokról, az itt uralkodó szemléletmódról. Kicsit monoton stílusban, de vitathatatlanul bő tartalommal. Közben arra is felhívja a figyelmet, hogy az ingatlankereskedés igen kétesélyes szakma. "Ez tipikusan az a szakma, ahol nagyon kileng az inga a szélsőségek irányába - már az anyagiakat illetőleg. Vannak több éves tapasztalattal havi több millió forintot keresők és olyanok, akik még a minimálbért sem szedik össze és aztán motiválatlanul, véglegesen otthagyják a szakmát. És, bár a válság némiképp bedöntötte ezt a piacot, annyi pozitív hozadéka van, hogy érezhetően tisztul a szakma. Nem alkalmas ugyanis a feladatra boldog-boldogtalan. Csak a tényleg rátermettek maradhatnak." Akik nála átlagosan havi bruttó 400 ezer forint körül kereshetnek. De az összeg a megszerzett rutinnal egyre nőhet, hiszen a cég fő célkitűzései közé tartozik minél több prémiumkategóriás - 20 millió forint feletti ingatlan eladása.

Távmunkában hatékonyabb dolgozni

A tulajdonos hamar beavat jövőbeli terveibe is."Úgy döntöttem, hogy Magyarországon, az elsők között fogom megreformálni a szakmát. Az újítás végső soron az, hogy a munka ezentúl otthonról zajlik majd. Az értékesítői tevékenység nem attól hatékony, hogy rendszeresen berángatom az ingatlanosokat az irodámba - hanem attól, ha látom a kézzelfogható eredményt. Heti egy darab, 1 órás találkozó - amelyen a kollégák tapasztalatot cserélhetnek és az újak tanulhatnak a régebben itt lévők esettanulmányaiból - bőven elegendő.

Az eladás pszichológia: így ne rontsuk el

"Emellett rendkívül fontos számomra a hatékony team-munka és a bizalom. Mert az értékesítés - pláne az ingatlanoké - tényleg nem olyan feladat, amit egyedül is jól el lehet végezni. A ház önmagában tárgy, épület. Nem tud szót emelni magáért - minden azon múlik, ki mennyire képes jó benyomást tenni a vevőkre és segíteni őket a lakásvásárlásban, a végső döntés meghozatalában. Rengeteg értékesítő akkor bukja el az üzletet, amikor - már a zsebében érezve a jutalékot - sürgetni kezdi a vásárlót, hogy lépjen. Aki persze ettől visszariad és önigazolásként végigjárja a szomszédokat, akik persze szépen le is beszélik a betervezett ügyletről, a hitelfelvételről. Az eladás pszichológiai folyamat, nem várt akadályok is közbejöhetnek."

Egy-két betlis hét belefér

Visszautalva a csapatmunka fontosságára, a cégvezető kihangsúlyozza: a csapatteljesítmény senkinek nem lehet kibúvó a munka alól. Hiszen mindenkinek egyéni teljesítmény alapján kell majd végső soron megélnie. "Olyan ez egy kicsit, mint egy házibuli. Ha valaki egyszer-kétszer nem hoz semmit, az még elmegy. De tartósan a többiekre hagyatkozni nem lehet. Szóval heti 2 ingatlant mindenképp fel kell venni és el kell majd kezdeni árulni"- mondja mintegy magyarázatképpen a céges rendszer működésének elemzésekor. A cég tudniillik 3 százalékos jutalékkal dolgozik. Ebből az értékesítő az összeg felét kapja kézhez, ha létrejött az üzlet. De a jutalék 10 százaléka a már behozott, de még nem eladott ingatlan után is jár az értékesítőknek - viszont az általa behozott ingatlant már a kolléga is értékesítheti. Az információt bőkezűen mérő tulajdonostól mindenesetre plusz pontot érdemlő gesztus, hogy ellenszolgáltatás nélkül vállalja a leendő kollégák betanítását. "Ingyen tanítok be mindenkit - rengeteg iroda azonban pénzt kér az oktatásért." Mint megtudjuk, nem ritka az olyan iroda sem, amelyik 30-50 ezer forintot kér az egy-két napos gyorstalpalókért. És ezután is információk a tulajdonostól végestelen-végig...

Fordított állásinterjú volt

A rendhagyó és fordított állásinterjú - melynek során a cégvezető öntudatlanul is úgy viselkedett, mintha ő adná az interjút és nem az én szakmai alkalmasságomat szeretné jobban felmérni - ezzel véget is ért. Végül az információáradattól zúgó fejjel szédelgek ki a kapun. Hát, ennyi elég volt...

Takács Gabriella,
Monster.hu