Az Apple vezér sohasem hallott, megrázó karrierörténete

Hozzávetőlegesen két hónapja tartotta meg beszámolóját karrierútjáról Steve Jobs az Apple és a Pixar vezére. A beszéd különlegessége, hogy a világ egyik legnagyobb cégvezetőjeként nyilvántartott Steve Jobs eddig soha nem számolt be életútjáról. Ígérete szerint ez az egyetlen alkalom, amikor a fiatal pályakezdők érdekében beszámol életéről. A beszéd megrázó tartalma miatt világszerte megjegyzések és ismeretlen forrásból jött kiegészítések láttak napvilágot, ezért egy német gazdasági szaklap vágatlanul és javítás nélkül közölte a diákok számára előadott karriertörténetet, melyet most Önök is olvashatnak.

Bár a történet hosszú, minden olyan pályakezdőnek és karrieristának ajánlott elolvasnia, aki kételkedik önnön értékeiben és lehetőségeiben.

"Nagyon örülök, hogy itt lehetek az Önök diplomaosztóján, bár én sosem fejeztem be tanulmányaimat. Valójában még sosem voltam ennyire közel egy diplomaosztóhoz, mint ma. Most három történetet fogok elmesélni Önöknek az életemből. Három történetet, ennyi az egész.
Az első történet az összefüggések felismeréséről szól. Diákként a Reed College-ba jártam, de 6 hónap után befejeztem és további 18 hónapos lógás után végleg otthagytam az iskolát. Hogy miért adtam fel? A biológiai anyám egy nagyon fiatal, egyedülálló kollégiumot végzett nő volt, aki eldöntötte, hogy adoptálásra ad. Mindenképpen olyan embereknek, akik főiskolát végeztek és mindent megtett azért, hogy egy ügyvédhez és feleségéhez kerüljek. De amikor megszülettem úgy döntöttek, hogy inkább egy lányt szeretnének. Így történhetett, hogy a szüleim, akik egy várólistán voltak, az éjszaka közepén kaptak egy telefont: 'Van egy újszülött kisfiú. Akarják őt?'. A válasz 'természetesen' volt. Később a biológiai anyám kitalálta hogy mégsem végeztek egyetemet a befogadó szüleim, így még a papírokat sem akarta aláírni. Csak egy hónappal később volt hajlandó rá azért cserébe, hogy a szüleim megígérték: el fogom végezni a főiskolát.
És 17 évvel később valóban egy kollégiumba jártam. A taníttatás viszont nagyon drága volt és a szüleim minden pénzét elvitte. Hat hónappal később már kilátástalan volt minden. Nem tudtam, hogy mihez fogok kezdeni az életemben, és nem láttam, hogy hogyan segíthetne egy iskola a boldoguláshoz. Így befejeztem a tanulmányaimat és kezdtem abban hinni, hogy megtalálom a saját utamat. Ez a lépés akkoriban még egy rendkívül kétségbeesett döntésnek látszott, de így visszatekintve az egyik legjobb volt amit tehettem... mert mindaz, amivel akkoriban megküzdöttem kíváncsisággal és intuícióval telve - később megfizethetetlennek bizonyultak.
A Reed College-ban akkoriban talán a legjobb kalligráfiai oktatás

folyt. Mivel nem látogathattam az órákat, ezért eldöntöttem, hogy magamtól megtanulom ezt a területet. Ez a szép és művészi elfoglaltság teljesen elbűvölt. Tíz évvel később, amikor az első Macintosh számítógépen dolgoztunk, eszembe jutott minden, amit akkoriban tanultam és beleépítettem a Macintosh-ba. A Mac volt az első számítógép igazán szép írásmóddal. Ha nem botlottam volna bele abba a tanfolyamba, a Mac-nek sosem lett volna annyi számtalan arányos karaktere és írásmódja, mint ma van. Persze ennek fontosságát akkoriban még nem tudtam felfogni. De ma már teljesen világos... csak abban kell hinni, hogy a dolgok összefüggenek egymással. Higgyenek bármiben - a sorsban, az életben vagy bármi egyébben! A hitemben sosem csalódtam, ez a legbiztosabb alapja az életemnek.

Második történetem a szeretetről és a veszteségről szól. Nekem szerencsém volt - már egészen korán belebotlottam abba a munkába, amit szeretek. A szüleim garázsában 20 évesként megalapítottam az Apple céget Woz-zal. Keményen dolgoztunk és tíz év alatt a társas vállalkozásunk nagyvállalkozássá nőtte ki magát, évi kétmilliárd dolláros bevétellel és mintegy 4000 alkalmazottal. Legjobb fejlesztésünk, a Macintosh gyártását megkezdtük - ezt ünnepeltem 30 évesen. És hogy hogyan ünnepeltethetné magát olyan ember, aki a cég alapítója? Amikor az Apple nagyobb lett felvettünk egy olyan embert, akiről úgy

gondoltuk, hogy velünk együtt irányíthatná a céget. Az első évben minden rendben volt, de idővel egészen más elképeléseink lettek a vezetésről és a cégről. Végül szakításra került sor. Az elnökség a másik ember mellé állt, így 30 évesen az utcára kerültem. Mindent, ami valójában fontos volt számomra, elveszítettem.
Vesztesként a nyilvánosság előtt állva kigondoltam, hogy teljesen hátat fordítok a Szilikon Völgynek. Egyben azonban biztos voltam: szeretem a munkámat. Közben az Apple-nél a távozásom után nem fejlesztettek semmit. Bár a régi cégnél rosszul sült el a dolog, de az ott eltöltött időt szerettem. Eldöntöttem: mindent újra kezdek. A nehézségeket felváltotta az újrakezdés könnyedsége. A dolgok már nem voltak olyan szigorúan kikötve. Életem egyik legkreatívabb korszakában szabad voltam, hogy végre feltörhessek.
A következő öt évben megalapítottam a NeXT céget és a Pixar-t. Idő közben megismertem egy gyönyörű nőt akit feleségül vettem. A Pixar-ral a világszerte újdonságnak számító animált játékfilmeket dobtuk piacra - többek között a Toy Story-t. A sikerek láttán megkeresett az Apple, hogy szeretnék ha fúzióra lépnénk, így újra a régi cégemnél kötöttem ki. A NeXt által kifejlesztett technológia kiváló volt az Apple fejlesztései számára. Idővel pedig egy gyönyörű családunk lett Laurene-vel, a feleségemmel.
Biztos vagyok benne, hogy mindez nem történhetett volna meg, ha nem rúgtak volna ki az Apple-től. Ez a méreg egyben orvosság is volt az életemben. Néha az élet megdob bennünket egy téglával, de sose felejtsenek el bízni a jövőben! Ami engem átsegített a gondokon, az a munkaszeretetem volt - ebben biztos vagyok. Önöknek is ki kell találniuk, hogy mihez van igazán kedvük! Ez érvényes a munkára és az életre egyaránt! A munkájuk ki fogja tölteni az életük túlnyomó részét, így a boldogsághoz elengedhetetlen, hogy olyan elfoglaltságot találjanak, ami valóban érdekli Önöket! Ha szeretik a munkájukat akkor az nem lesz fáradtság. Ha pedig még nem találták meg ezt a területet, akkor keressenek tovább és ha megtalálták ne keseredjenek el, ha negatív dolog történik! Ez olyan, mint egy jó házasság: az ember tudja, hogy rátalált és mint minden életre szóló házasság, évről-évre kiforrottabb lesz.

Harmadik történetem a megrázkódtatásról szól. A halálról. Az a tudat, hogy hamarosan meg fogok halni az egyik legnagyobb változást hozta az életemben. Mert majdnem minden -az elvárások, a büszkeség, félelem, a hibák- elveszti a súlyát a halál közelségével. Körülbelül egy évvel ezelőtt, reggel 7 óra 30-kor egy ultrahangos vizsgálat rákot állapított meg nálam. Az orvosok szerint nagy eséllyel élhetek még 3 vagy 6 hónapot. Azt tanácsolták, hogy menjek haza és hozzam rendbe a dolgaimat. Ez azt jelentette, hogy haza kellett mennem és pár hónap múlva elmondanom a gyerekeimnek amit magamnak is csak hazudni tudtam volna, hogy már csak 10 évem van hátra. Azt jelentette, hogy mindent úgy rendbe kell rakni, hogy a lehető legkönnyebb legyen a családnak. A búcsút jelentette. Minden nap ezzel a tudattal keltem fel, miközben kezelés alatt álltam. Egyik nap kiderült, hogy a rák egy rendkívül ritka formája van nálam, ami valószínűleg eltávolítható. Az operáció megtörtént és ma már újra minden a régi kerékvágásban megy. Még sosem voltam ilyen közel a halálhoz, de miután átéltem, egyet biztosan mondhatok: a halál közelsége hozza a legnagyobb fordulatokat az életben. Megtisztít a régitől és újat hoz. Most még Önök is fiatalok, de ne felejtsék el, hogy egyszer mindenki idős lesz. Elnézést a drámai szavakért, de ez az igazság! ...
Mindenek előtt hallgassanak a szívükre és kövessék amit mond. Valahol ott van Önökben, hogy valójában mihez szeretnének fogni, hogyan szeretnének élni. Minden egyéb másodrangú az életben!

Amikor fiatal voltam volt egy óriási könyv a 'The Whole Earth Catalog' címmel, ami valójában az én generációm bibliája volt akkoriban. Stewart Brand az írója nem messze lakik innen Menlo-ban. Az ő alkotása hozta mozgásba az élet hatalmas üzemét. Valójában olyan volt, mint ma Önöknek a Google. ... Az utolsó kiadás hátoldalán ezek a szavak álltak: 'Stay Hungry. Stay Foolish.' - azaz: 'Maradj éhes. Maradj bolond.'. Én is mindig ezt igyekeztem követni. És most, amikor Önök megkezdik a pályájukat, én is ugyanezt kívánom Önöknek."


Garai Katalin