Csák a menedzserképzésről: sok az inas, kevés a legény

Hernádi Zsolt, a MOL Rt. igazgatósága elnökének kérdése Csák Jánoshoz, a Helikon Kiadó tulajdonosához:

- Ön megtapasztalhatta, hogy a menedzseri munka sikere a bankszektorban, a távközlésben, az olajiparban vagy a könyvkiadásban ugyanazokra a tényezőkre vezethető vissza. Ezek jelentős része megtanítható, elsajátítható. Ön szerint hogyan és milyen intézményi struktúrában lehetne javítani a magyar menedzserképzés színvonalán?


Csák János

Csák János Zoltán (életút)
Kapcsolódó cikkek az mfor.hu keresőjéből
Csák János: - A vezetői tudás szakismeretből, tapasztalatból és bölcsességből áll. Az elsőt az üzleti iskolákban, a másodikat a gyakorlatban lehet megszerezni, a harmadikat a mesterek mellett eltöltött idő hozza meg. A menedzserképzésben részt vevő fiatalok jellemzően csak egyénileg juthatnak ki nyugat-európai és USA-beli business schoolokba. A szakismeretek mélyítése érdekében a világ vezető szaktekintélyeit kellene meghívni előadónak a magyarországi főiskolákra, amihez elsősorban pénzre, de a külföldi professzorok számára is vonzóvá tett hazai intézményekre lenne szükség. Az Európai Unióhoz való csatlakozásukkal együtt kapott "ingyenreklám" a múló figyelem középpontjába helyez minket. (Az ország gazdasági helyzete is - negatív értelemben - felhívja ránk a figyelmet, de egy évtizeden belül Magyarország "normális ország" lesz).

Itthon hiány van a műhelyekben

A céges továbbképzések esetében hasznosnak látom, ha az adott vállalattól legalább 3-4 munkatárs vesz részt a kurzusokon (ez Nyugaton már bevett gyakorlat). Az "egy fecske nem csinál nyarat" ebben az esetben is igaz: ha csak egy fő jut hozzá a tudáshoz, rengeteg energiájába kerül tapasztalatainak továbbadása és elfogadtatása.

Hiányolom az élet- és természettudományok területén jól működő, neves professzorok által életre hívott műhelyek elterjedtségét a menedzsmentképzésben. Ez a munka ugyanis hozzásegít a gyakorlati tapasztalatok elsajátításához, "helyzetbe hozza" a fiatalokat. Előadásaimon azt szoktam a hallgatóknak tanácsolni, jól válasszák meg főnökeiket, ugyanis csak vesztegetik idejüket, ha felettesük nem képes belőlük képességeik maximumát kihozni. Sok külföldi tulajdonban lévő magyarországi vállalatnál azonban eleve nem találhatók úgynevezett "mesterek", ugyanis a multiknál általában nem dönthet helyi vezető a stratégiai jelentőségű kérdésekben.

A menedzsermunka zöme valóban tanulható: jó menedzser szinte mindenkiből lehet. Ez azonban a "leaderség"-re már nem igaz. A jó mesternek mindenképpen leadernek kell lennie, akit - kissé leegyszerűsítve - leginkább tanítványairól lehet megismerni. Arról, hogy egyáltalán vannak-e körülötte tanulni vágyók, és kikerülnek-e a szárnyai alól mesterüket számon tartó, teljesítményben meghaladni képes vezetők.

Kevesekből lesz mester

Bizonyos tulajdonságok azért mind a menedzser, mind a leader esetében elengedhetetlenek: ilyen például a belső akarat ereje, a szándék és képesség az emberek közötti együttműködés előmozdítására, illetve a távolságtartás: az a képesség, hogy nehéz körülmények között is képes legyen megőrizni hidegvérét és cselekvőképességét.

Nincs új a nap alatt. Akárcsak régen a céhekben: sok inas van, aki követi az előtte járók fogásait. Kevesebb viszont a legény, aki - már alapos tudás birtokában - évekig járja a világot, hogy különböző műhelyekben lesse el a fortélyokat. Végül kevesekből lesz mester, aki - a szaktudás és a széleskörű tapasztalatok mellett - megtalálja saját stílusát és azt bölcsen átadja a következő nemzedéknek.

Rangsorolni kellene a menedzserképzőket

Nem hiszem, hogy túlságosan elburjánzott volna a menedzserképzés. Valóban egyre szélesebb a kínálat, de egyelőre mindenki talál keresletet. Csak kivételes esetekben vagyok híve az adminisztratív beavatkozásoknak, s a vezetőképzés nem tartozik ezek közé. Mindenképpen szükség lenne azonban a képzések közötti rangsor letisztulására, hogy mind a vezetőpalánták, mind pedig a vállalatok tisztában legyenek a különböző iskolák által kiadott diplomák értékével.

Többet kell kihozni emberekből és a szervezetekből, mint amit valaha lehetségesnek gondoltak volna magukról. Az alkotóerő az elképzelés és a kitartó erőfeszítés kombinációja. Ez az, ami vezetőként kihívást jelent számomra, legyen szó távközlésről, olajiparról vagy könyvkiadásról. Az alkotásban, az emberek képzelőerejének felszabadításában látok fantáziát.

Egy vezető akkor végzi jól a dolgát, ha "fölöslegessé teszi magát". Akkor persze lásson új feladathoz.

Csák János kérdése Bogsch Erikhez, a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatójához:

- Lát-e esélyt arra, hogy az önálló magyar k+f tevékenység újra talpra álljon, és eredményei magyar szellemi termékként kerüljenek ki a világba? Az a teljesítmény, amely 100 éven keresztül Magyarországot jellemezte, az innovációban elérhető-e a jövőben?