Egy év szabadság - ki vállalja?

Egy év szabadság – ki vállalja? 2004. szeptember 7. " class="kapcsszoveg">M. Zs. J. A munkavállalók már több európai országban beiktathatnak időről időre egy „sabbat" évet, amikor a munka helyett a hosszú szabadságot választják. Skandináviában még fizetést is kapnak ezalatt. Svédországban két évvel ezelőtt vezették be a sabbat intézményét, vagyis a munkaévek közé beiktatott legalább három, legfeljebb tizenkét hónapos szabadságot. A munkavállalók számára felkínált időszakos kihagyás lehetősége nemzetgazdasági szempontból is nagyon fontos: a munkaadóknak lehetőleg tartósan munkanélküli személyt kell felvenniük a pihenő alkalmazottak helyére. A sabbatot törvényileg előíró és szabályozó államok tehát a hosszú távú munkanélküliség felszámolását várják az új típusú rugalmas munkaidő bevezetésétől. A munkavállalóknak pedig csak hasznuk származhat belőle. Ki erre használja, ki arra A sabbat év ötlete az Egyesült Államokból származik. Az amerikai munkavállalók nagy része azonban azért veszi igénybe a hosszú szabadságot, hogy saját vállalkozást alapítson. Fizetés nem jár, de a munkáltató köteles a sabbat lejárta után azonos pozícióba, azonos feltételekkel visszavenni alkalmazottját. A tipikus menedzserbetegség, a kiégés később csak megerősítette a munkaadók hitét, hogy a sabbat év hasznukra válik. Az egyéves szabadsággal el tudják kerülni a tehetséges vezetők elvesztését. Európában azonban már a munkaerő-piaci problémák megoldása végett kezdtek el foglalkozni a sabbat ötletével: a munkaidő rugalmasságát növelő eszközöktől várták a gyógyírt a növekvő munkanélküliségre. A dánoknak 1995 óta törvény adta lehetőségük az éves szabadság, teljes ideje alatt az állam a korábbi fizetésük 60 százalékát szavatolja a számukra. Cserébe a munkaadó egy tartósan munkanélküli személyt vesz fel az átmenetileg megürült helyre. Svédországban a munkanélküli segély 85 százaléka jár a pihenőknek, de nem több, mint havi ezer euró. A francia munkavállalóknak szintén törvény ad lehetőséget a sabbatra, de a garantált újraalkalmazáson kívül fizetés nem jár a pihenőév alatt. Fontos, hogy a sabbatolók új munkatevékenységbe nem kezdhetnek, saját vállalkozást viszont alapíthatnak. Nálunk: kivételesenA magyar munkaadók is ismerik a sabbatot, ha tehetséges, fontos pozíciót betöltő munkatársról van szó. A csúcsteljesítményt nyújtó, kiégett alkalmazottak megtartására jó a hosszú szabadság és a garantált visszatérés lehetősége. Az ilyen munkatársak anyagilag már megengedhetnek maguknak egy tartalmas és hosszú szabadságot, és valószínűleg a cég garanciája nélkül is kilépnének egy időre a taposómalomból.Mégiscsak luxus Sabbat évre gyakorlatilag minden munkavállalónak van lehetősége. A fent említett országokban is szükség van ugyanis a munkaadók beleegyezésére: bármennyire is szeretne hosszú szabadságot kivenni az alkalmazott, ha a főnöke nem engedélyezi, lemondhat a terveiről. A főnök jóindulatán kívül már csak pénzre van szükség a pihenéshez. A skandináv államokban ugyan rendszeres jövedelmet juttat az állam a sabbatolóknak, de például Svédországban a havi ezer euró édeskevés a megélhetéshez. A sabbat tehát továbbra is luxus marad: a főnökök általában csak a tehetséges munkavállalóknak, magasabb pozíciókban levőknek engedélyezik – legalábbis Dániában –, és általában csak azok veszik igénybe, akiknek megfelelő ehhez az anyagi hátterük, tehát a szabadságuk alatt sem kell engedniük a megszokott életszínvonalból. Mire jó? „Felbecsülhetetlen érték egészségügyi és erkölcsi szempontból" – foglalta össze a svéd miniszterelnök az elmúlt két év tapasztalatait a sabbatról. Ez alatt az idő alatt négyezer svéd munkavállaló élt a hosszú szabadság lehetőségével (75 százalékban nők). A helyükre felvettek 56 százalékának munkaszerződését a vállalatok végül meghosszabbították. A szakértők szerint az 50 évnél idősebb, tartósan munkanélkülieknek csak így van esélyük újra munkához jutni, ha csak időszakosan is. Gyakran megesik azonban, hogy idős munkavállalók is „beválnak", és a cégek szívesen teremtenek számukra hosszú távú munkalehetőséget. Svéd közgazdászok az államra rótt terhek miatt mégis veszélyesnek látják a sabbat intézményét: két év alatt közel 18 millió eurót emésztett fel a szabadságolók fizetése. A mérleg másik serpenyőjébe az kerül, hogy a jelenlegi 278 ezer munkanélküli közül évente körülbelül 12 ezer kaphatna munkát, ha csak időszakosan is. Ennek pedig rendkívül pozitív hatása lehetne a társadalomra.