Felsült dolgozók: milliókat bukhat a cég

A belső kiválasztás az alábbiak szerint történik: egy ismert állásportálon meghirdetik a pozíciót, majd a beérkező önéletrajzok közül a supervisor szelektál. Átlagosan 70 önéletrajzot kell átböngésznie, végül 20 jelentkezőt választ ki, akikkel időpontot egyeztet egy csoportos interjúra. A behívottak közül már csak 15-17 fő jelenik meg. Az AC-n négy supervisor vesz részt, akik eldöntik, melyik 5 jelölt volt a legszimpatikusabb. Őket visszahívják egy rövid beszélgetésre, amely végén - szerencsés esetben - meg is állapodnak a részletekben.

A betanulás-betanítás a legköltségesebb

Így körülbelül 68 munkaórát szántak az új munkatársak felvételére. Ez azt jelenti, hogy 8,5 munkanapon keresztül a supervisor nem tud foglalkozni egyéb feladataival. Pedig ez még csak az első lépés volt: ezután kezdődik a betanulás-betanítás időszaka, amely az összes költség mintegy 96 százalékát emészti fel.

Az első hetekben új munkatársunk teljesen inproduktív, hiszen nem ismeri a céget, a munkafolyamatokat. Ebben az időszakban a supervisor szinte csak az ő betanításával foglalkozik (betanítási költség), új kollégánk pedig tanul (betanulási költség). A későbbiek során természetesen egyre kevesebb figyelmet kíván, de rendszeresen vannak kérdései, és munkáját szorosan ellenőrizni kell. A fluktuáció átlagos mértéke ez idő alatt 40 százalék: öt új munkatársból ketten általában távoznak.

Ha tekintetbe vesszük, hogy a kiválasztás és betanítás alatt a supervisor nem tudja egyéb feladatait késedelmek nélkül, száz százalékban ellátni, illetve hogy új munkatársunk fizetése az első időszakokban befektetett összeg, akkor - a bér, a ráfordított idő és a hirdetési költség figyelembevételével - az alábbi arányokat kapjuk: