Lehull a lepel: mi minősül színlelt szerződésnek?

Közzétették a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium internetes címén a színlelt szerződések minősítésének irányelvét.

Az irányelv segítséget ad a munkaügyi és adóellenőrzések során az egyes konkrét esetek minősítéséhez, egyértelművé teszi a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések ismérveit.

Az irányelv szerint a munkavégzésnek általában két fő típusa különböztethető meg.

Az egyik esetben a munkát végző személy valamely termék, szolgáltatás nyújtására vállal kötelezettséget. Ezt önálló, a megbízótól, a megrendelőtől elkülönült tevékenységgel teljesíti.

A másik esetben a munkát végző személy munkaerejét bocsátja áruba, tevékenysége önállótlan, függő munkaként jelenik meg.

Az előbbi esetben a felek egymás mellé rendeltsége polgári jogi jogviszonyt, a másik esetben a hierarchikus alá-fölérendeltség munkaviszony létrejöttét eredményezi.

Az elbírálás elsősorban az elsődleges minősítő jegyek alapján történik. Ilyen elsődleges jellemző például, hogy a munkaviszony esetében a feladat, illetve a tevékenység közvetlenül és konkrétan a munkakör által meghatározott. A feladat folyamatosan, ismétlődően jelentkezik.

A munkavállaló általában nem egy konkrét feladat elvégzésére, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos betöltésére. A munkakör, mint tevékenység-összesség a polgári jogtól idegen fogalom, a megbízási, vállalkozási szerződések általában egy-egy konkrét munkára, megrendelésre szólnak.

A munkaviszony keretében általában nem a konkrét feladat, hanem a munkakör meghatározott. Amennyiben a megbízási vagy vállalkozási szerződésben foglalt feladatok ténylegesen egy adott munkakör betöltését jelentik, a felek között munkaszerződés jött létre.

Idegen a polgári jogágtól az is, hogy a munkát végző egyoldalúan kötelezhető olyan feladatokra, melyre a szerződése nem vonatkozik.

Az olyan eseteket, amikor a munkáltató részben munkaviszony, részben megbízási szerződés keretében ugyanarra a feladatra foglalkoztatja a munkát végző személyt, ami a munkaviszonya szerinti munkakörébe tartozik, leplezett szerződésnek számít.

A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. Köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni.

Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek. Nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a meghatározó.

A munkavállaló egy meghatározott szervezeti egység (például osztály, igazgatóság) beosztottjaként jár el a munkakörébe tartozó feladatokban, továbbá eltérő szinteken maga is gyakorolhat egyes munkáltatói jogokat. Amennyiben a munkaügyi, illetve az adóellenőrzés során megállapítható, hogy a munkát végző személyt megilleti egyes munkáltatói jogok gyakorlásának lehetősége, úgy ez a körülmény - a társasági jog alapján munkát végzők kivételével - a munkaviszony fennállását támasztja alá.