Megnyílt az európai csúcstisztségek szupermarketje

Megnyílt az európai csúcstisztségek "szupermarketje" - írta hétfői számában a Le Soir című brüsszeli lap a nagy uniós pozícióvadászatról.

A május végén tartandó európai parlamenti (EP-) választások után osztják majd el a vezető uniós tisztségeket, amelyek közül - a kevés tényleges hatalmat jelentő, ám a nemzetközi tekintély megalapozására kiválóan alkalmas EP-elnöki funkción túlmenően - kiemelkedik az Európai Bizottságnak, vagyis az EU központi javaslattevő-végrehajtó intézményének az elnöki posztja, valamint az Európai Tanács elnökének a tisztsége, amelynek a betöltője a tagállamok csúcsvezetőiből álló testület élén áll. Szintén kiemelten fajsúlyos beosztásnak számít az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének a posztja.

Az EP elnöke jelenleg a német szociáldemokrata Martin Schulz, az Európai Bizottság élén a második ciklusát töltő José Manuel Barroso portugál néppárti politikus áll, az Európai Tanácsot a belga néppárti Herman Van Rompuy irányítja, a főképviselő pedig a brit munkáspárti Catherine Ashton.

Szeptember elején tartja csúcstalálkozóját az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, amelynek a főtitkára jelenleg a dán liberális Anders Fogh Rasmussen. A csúcson új főtitkárt választanak majd, és lényegében ez is európai tisztségnek számít, hiszen az atlanti szövetségben hagyományosan mindig az amerikaiak adják a katonai főparancsnokot, míg az európaiak töltik be a legmagasabb polgári pozíciót, a főtitkári tisztséget - bár elvben, kivételesen nem kizárt az az eshetőség sem, hogy a főtitkárt Kanada adja.

A Le Soir terjedelmes esélylatolgató áttekintése szerint az Európai Bizottság elnöki posztjára pályázók között a legnagyobb a tolongás. A szocialista frakció jelöltje Martin Schulz. A liberálisok soraiban a leglátványosabban a belga Guy Verhofstadt EP-frakcióvezető kampányol, de emlegetik Olli Rehn finn gazdasági EU-biztost is - annak ellenére, hogy a liberálisok (a jobbközép néppártiak és a szocialisták mögött) nagyságrendben hagyományosan csak a harmadik erőt jelentik. Ez csökkenti a csúcsposztok valamelyikének a megszerzési esélyét, bár a poitikában nem ismeretlen a "nevető harmadik" szerepköre.

Az európai bizottsági elnöki posztra a néppárti politikusok közt a Le Soir szerint elvben Jean-Claude Juncker eddigi luxemburgi miniszterelnök lehet a favorit, de ő - véli a lap - ennél is esélyesebb az Európai Tanács elnöki tisztségére. Az Európai Bizottság vezetéséért így Enda Kenny ír miniszterelnök szállhat ringbe a legnagyobb eséllyel, de felmerül Donald Tusk lengyel kormányfő, Michel Barnier francia EU-biztos, illetve Viviane Reding luxemburgi EU-biztos neve is.

A belga lap azt sem tartja kizártnak, hogy EU-intézményen kívülről érkezne az Európai Bizottság leendő elnöke, mégpedig a NATO éléről távozó Rasmussen, vagy pedig Christine Lagarde francia IMF-vezérigazgató személyében.

Ami Kenny esélyeit illeti, a Le Soir elképzelhetőnek tartja, hogy ő nem az Európai Bizottság, hanem az Európai Tanács élére kerülne - ebben az esetben Juncker vagy valaki más lenne az uniós végrehajtó testület vezetője.

Az is felmerült, hogy Dalia Grybauskaite litván elnök pártcsaládoktól független jelöltként pályázna az Európai Tanács elnöki posztjára.

Az uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő posztjára a Le Soir szerint Rasmussen, rajta kívül pedig Carl Bildt svéd külügyminiszter, illetve Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter neve merül fel a leggyakrabban.

Sikorskit azonban emlegetik esetleges NATO-főtitkárjelöltként is. Erre az atlanti csúcsposztra Franco Frattini olasz néppárti politikus, illetve Peter De Crem belga védelmi miniszter ígérkezik a legvalószínűbb ellenfelének.