Mennyit keresnek a kollégáim?

Szemléletváltás a rendszerváltozással
A rendszerváltást megelőzően a magyar dolgozók számára nem volt tabu téma a fizetés, szabadon és nyíltan beszéltek róla, nyilvánosak voltak a bérlisták, nem voltak nagy különbségek a keresetek között. A rendszerváltást követően változott a helyet. Egyre kevesebben válaszolnak a "Mennyit keresel?" kérdésre, sőt sokan zaklatásként élik meg az érdeklődést.

Rozgonyi Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének szociológusa szerint a szemléletváltásnak több oka is van. "Napjainkban a dolgozók nagy része vagy túl keveset, vagy túl sokat keres - és egyik réteg sem beszél szívesen a béréről. Az alacsony fizetéssel rendelkezők azért, mert nem akarnak szánalmasnak tűnni, a magas fizetésűek pedig, mert félnek az emberek irigységétől."

A felmérések szerint a munkavállalók zöme az eredeti összegnél vagy kevesebbet vagy többet mond az érdeklődőknek, már ha egyáltalán válaszol a fizetését firtató kérdésre. Még az átlagos keresetűek sem nyílnak meg, inkább a "Már keresek annyit, hogy félre tudok tenni" és hasonló formulákkal írják körül fizetésüket.

Ez a hozzáállás egyébként világszerte jellemző. Olyannyira, hogy 15-20 évvel ezelőtt afféle csodabogárként tekintettek ránk külföldi szomszédaink, amiért ennyire nyíltan beszéltünk a bérünkről. Európában jelenleg az angolok és az írek jelentenek kivételt, akik egyenesen kérkednek fizetésükkel. Bár ők megtehetik, hiszen az ott dolgozók nagy része nem küzd megélhetési gondokkal.

Könnyebb titkolni, mint a feszültséget csökkenteni
A dolgozók tehát nem szívesen beszélnek a fizetésükről, de mit tesznek a főnökök? Kiss István munkapszichológus szerint hazánkban leginkább a cégkultúrától függ, hogy szóba kerülhet-e a munkatársak között a fizetés, mint téma vagy sem.

A kis cégeknél új munkatárs felvételekor a fizetés eltitkolása beindíthat a pszichológiában projekciónak nevezett folyamatot, amelynek eredményeként a titkolt adatot ki-ki saját fantáziája szerint feltupírozva képzeli el. Szükségtelen feszültséget szül a helyzet, a munkatársak közötti bizalmatlanság alapjává válhat. Azonnal elkezdi méricskélni mindenki, mennyi is járna neki, ha az új jövevény ilyen titkos feltételek mellett kapott állást. Adott esetben ez a teljes cég teljesítményének romlásával is járhat, véli a pszichológus..

Létezik olyan multinacionális cég, ahol a munkaszerződésben kifejezetten tiltják a bérinformációk kiadását, és a pénzügyi osztályról sem szivárognak ki adatok. Ezt Kiss István is megerősíti: "Különösen a külföldi többségi tulajdonú cégek - az idegen kultúra hagyományait követve - nem teszik közkinccsé a munkatársak fizetési listáját. Nem adnak felvilágosítást, és nem is igazán illik kérdezősködni a témáról. A helyzetből a vezetők taktikai érzéke, a munkatársak közötti bizalmi kapcsolat jelenthet kivezető utat. Ha a munkatársak számára elfogadható módon, az adott cég normáinak és fontosnak tartott értékeinek mentén sikerül indokolni az eltéréseket, a bérfeszültség keltette kellemetlen helyzet élét tompítani lehet. Az ajánlható módszer azonban inkább a bérfeszültség elkerülése a meggondolt bérezési stratégia és kiválasztási-pályáztatási rendszer segítségével."