Munkaerőpiac - egyszer van nőnap

Munkaerőpiac – egyszer van nőnap 2004. március 8. " class="kapcsszoveg">FigyelőNet Soha ennyi nő még nem dolgozott a világon, de a férfiak továbbra is több fizetést kapnak, és magasabb pozíciókba jutnak. Magyarország példát mutat a nők foglalkoztatását illetően. hirdetés Rekordszámú nő képviselteti magát a világ munkaerőpiacán, a munkavállalók 40 százaléka közülük került ki tavaly. A dolgozó nőt mint jelenséget már épp olyan normálisnak kellene tekinteniük a munkaadóknak, mint a dolgozó férfit, és mindkét nemnek azonos bánásmódot kellene élveznie. A nőket mégis sokkal inkább sújtja a munkanélküliség, és jóval alcsonyabb fizetést kapnak, mint férfi társaik. A világ 500 millió szegény dolgozójának 60 százaléka nő. Mindez a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) az idei nőnapra készített tanulmányából derült ki.Alacsony státuszTavaly a világ 2,8 milliárd dolgozójából 1,1 milliárd a női nemből került ki. Az elmúlt évtizedben évente 200 millióval bővült a nő foglalkoztatottak köre. Bár a férfi és női munkavállalók száma közötti különbség az utóbbi években jelentősen csökken, bizonyos régiók között még mindig óriás az eltérés: Kelet-Európában és Kelet-Ázsiában 100 férfi munkavállalóra 91 nő jut, míg a Közel-Keleten, Észak-Afrikában vagy Dél-Ázsiában ugyanez az arány már csak negyvenre tehető. A dolgozó nők hierarchiában való előretörését akadályozó üvegplafon jelenség még mindig erősen érezteti hatását. Az ILO hosszú távú trendanalízise azt mutatja, hogy a nők vezetői pozícióba kerülése lassú, kiszámíthatatlan és elbátortalanító folyamat. A munkanélküliségtől is inkább kell tartaniuk a nőknek, bizonyos térségekben - főként Latin-Amerikában - akár duplája is lehet az esélye egy nőnek, hogy őt bocsátják el, csak azért, mert a gyengébbik nemhez tartozik. Az arab országokban ezzel szemben inkább a férfiak lesznek munkanélküliek, ez azonban feltehetően a nők hagyományos másodrendűségének és a munka lenézésének a következménye.Fejlődő országok – a legrosszabb sorbanA fejlődő országokban élő nők nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne dolgozzanak. Csalóka az alacsony munkanélküliségi ráta ezekben a régiókban: nem az a kihívás a nők számára, hogy munkát szerezzenek, mert mindenféle feladatot el kell vállalniuk, legyen az a mezőgazdaságban vagy monotonitásra kényszerítő gyárakban. Nagyobb kihívás azonban, hogy tisztességes, szociális juttatásokat is biztosító álláshoz jussanak. A világon jelenleg 550 millió olyan kereső él, aki nem képes a családtagjainak napi egy amerikai dollárnál több pénzt előteremteni. Közülük 330 millióan a női nemhez tartoznak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy tavaly 77,8 millió nő volt munkanélküli, kiderül, hogy legalább 400 millió munkahelyet kellene teremteni a nőknek, hogy a szegénység mértéke csökkenjen a világban. “A tanulmány éles képet rajzol a nők jelenlegi munkaerőpiaci státuszáról – mondta Juan Somavia, az ILO igazgatója. – Bár elindult egy folyamat, amely azt mutatja, hogy a tisztességes munkahelyek megteremtésével javult a szegénységi küszöb alatt élő nők helyzete, az ENSZ által 2015-re kitűzött ezredfordulós fejlesztési célok (Millennium Development Goals) közül a szegénység mértékenék felére csökkentése biztosan nem fog teljesülni."A politikában lemaradtunk Minkét magyarországi nagy pártnak van nőtagozata, és a nők esélyegyenlőségének megteremtése mindkét oldal számára kiemelt feladat. A parlamentben azonban jelenlg is 10 százalék alatt van a női képviselők aránya, míg az ILO tanulmány szerint ez az arány már 15 százalék felé kúszott az egész világon. Tipikus női szakmák A diplomás dolgozó nők aránya alig, 1996 óta három évente csupán 0,7 százalékkal emelkedik. Bizonyos országokban könnyebb magasabb pozícióba kerülniük a nőknek, akár évente 20 százalékkal is nőhet az arányuk a vezetők között. Az ILO felmérése szerint 2000 és 2002 közötti időszakban Kelet-Európában volt a legmagasabb a nők aránya a diplomához kötött állások betöltésében. A szervezet szerint ez az anyákat támogató programoknak is köszönhető, amelyek inkább a szocializmusban érvényesültek. Magyarországon a jogásznők helyzete a legjobb, például minden második bíró nő, ami kiemelkedően magas arány az egész világon. Térségünkre és Észak-Amerikára a legjellemzőbb, hogy a vezetők között nőket is találhatunk. Sajnos általános jelenség, hogy a hierarchia egy bizonyos fokán a nők üvegplafonba ütköznek, és a legfelső szintekre csak férfiak kerülnek, még azokban a szakmákban is, ahol magas a nők aránya. Gazdasági szempontból egyáltalán nem indokolt a nők hátrányos megkülönböztetése, hiszen ők átlagosan 10-20 százalékkal kevesebbet keresnek, tehát a bérköltségeik is jóval alacsonyabbak lennének a férfiakénál. Ugyanazt a munkát kevesebb pénzért végeznék el...