Négyszázmillió forintot költenek az egészségügyi dolgozók továbbképzésére

Rauh Edit, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetének (ETI) főigazgató-helyettese az ágazatban jelentkező humánerőforrás-krízis kezelésével kapcsolatosan megtett és tervezett lépések kapcsán beszélt az ápolási szakmában jelentkező változásokról. Úgy fogalmazott, hogy a szükséges szakképzettségek és az anyagi forrás hiánya okozza leginkább a gondokat.

Elmondta, hogy a képzési szükségleteket 2011-ben a fővárosi és megyei intézményekben, idén júniusban pedig a települési önkormányzatok intézményeiben is felmérték. Az ötévente kötelező továbbképzések állami finanszírozására most már évente 400 millió forint áll rendelkezésre.

Az intézmények igényei alapján kilenc helyen indultak már támogatott képzések. Első körben 469 dolgozó 21-féle szakképesítés valamelyikét sajátíthatta el, az Országos Mentőszolgálat együttműködésével pedig 360 mentőápoló képzése és 2700 mentőápoló továbbképzési programja indult el.

Rauh Edit kitért arra is, hogy 58 egészségügyi szakképesítés szerepel két szakmacsoportban az új országos képzési jegyzékben. A képzések körében a legfontosabb változások között említette, hogy kizárólag iskolarendszerben lehet majd folytatni az általános, valamint a csecsemő- és gyermekápoló képzéseket, illetve a gyakorlati oktatás fejlesztése érdekében folyik a szaktanácsadói hálózat megszervezése.

Beszélt arról, hogy a krízishelyzet jövedelmi viszonyokat érintő kezelése is megkezdődött azzal, hogy tavaly 71 ezer dolgozó összesen 5,6 milliárd forint egyszeri pótlékot kapott. Ennek folytatása volt az új bértábla bevezetése, ennek korrekciója is várható azok számára, akik esetleg rosszabbul jártak. Mindez kevésnek tűnik ugyan, de hosszú évek óta nem volt béremelés az egészségügyben - hangsúlyozta a főigazgató-helyettes.

Kiemelte: meg kell erősíteni "lélekben, anyagilag, munkakörülmények vonatkozásában" azokat, akik vállalják a betegágy melletti munkát, az elvándorlások ellenére is kitartanak. S ha az ápolási igazgatók nem látják világosan, hogy mi a célja az egészségügy átalakításának, nem tudnak azonosulni a változtatásokkal, akkor ez a reform "nem fejeződik be, bebukik", és még jobban felerősödnek azok a negatív folyamatok, amelyeket próbálnak megállítani.