Nem kellenek a munkaadóknak a teltkarcsú dolgozók

A WHO becslése szerint az elmúlt 20 évben világszerte megháromszorozódott a túlsúlyos emberek száma, ami óriási költséget jelent a társadalombiztosítók, az érintettek és immáron már a munkaadók számára is. A tagországok egészségügyi kiadásainak 7 százaléka a lakosság elhízására vezethető vissza és némi gazdasági odafigyeléssel lassan a munkaáltatók is kezdenek rájönni, hogy a molettebb dolgozók bizony nagyobb költségrizikót is jelenthetnek.

Az Amerikai Egyesült Államokban a közgazdasági szakemberek számításai szerint a munkaadók 13 milliárd dollárjába kerül évente a teltkarcsú munkavállalók foglalkoztatása, mert az elhízással párhuzamosan növekszik az egészség-, élet-, és rokkantsági biztosítási kifizetések aránya és a betegszabadságok aránya is. Bár a tengerentúlon ma már 'sportot űznek' abból, hogy a dolgozók egészséges étkeztetését megoldják és sportolásra fogják az alkalmazottakat, lassan így is felüti a fejét az új diszkriminációs forma, azaz a molettek munkaerő-piaci diszkriminálása.

Magyarországon az egészségügyi felmérések szerint a lakosság 40 százaléka túlsúlyos, 20 százaléka elhízott és több mint 200.000 ember extrém fokú elhízásban szenved. Még súlyosabb adat, hogy a felnövekvő generáció, a gyermekek 15 százaléka már most kórosan túlsúlyos testalkattal bír. Annak ismeretében, hogy a WHO megfigyelései szerint a túlsúlyos emberek aránya évről-évre rohamosan növekszik és már a kevésbé fejlett országoknál is népbetegségnek számít, sajnos csak idő kérdése, hogy nálunk is megjelenjen a molettség, mint egy új munkahelyi diszkriminációs faktor.