Sem szerződés, sem jutalék nincs

A Pályacsúcs Magazin spontán állásvadászatának első állomása a főváros szívében található bevásárlóközpont egyik butikja. A többnyire pólókat, len szoknyákat és bölcsészes vászontarisznyákat árusító üzlet kirakatába akasztott felirat már messziről harsogja:"Nyári munkára fiatal lányt felveszünk!". Ám a tulaj pillanatnyilag házon kívül. Öröm az ürömben, hogy a frontot tartó cérnavékony eladólányok (persze, a tőlük megszokottakhoz képest) habozás nélkül sorolják a tudnivalókat. A bolt napokon belül startoló ideiglenes munkatársra minden hétköznap 9-11 órás munkaidőre számíthat, késő délelőtti kezdettel. Mindezt nettó 350 forintos, feketén fizetett órabér fejében.

Idénymunkás butikosnak csak alapfizetés
Jár-e vajon az eladások utáni pluszpénz az ideiglenes kollégának is? A kérdésre szúrós szemű felcsattanás a válasz a vékony eladólány részéről, mondván: milyen alapon járna egy nyári munkásnak eladás utáni jutalék. És ez még a jobbik eset: az állásajánlatokat kirakatba tévő üzletek többsége - úgy hétből három - hosszú távon alkalmazható munkaerőben gondolkodik. Következésképp nyári munkásról hallani sem akarnak.

11 órás munka, 4 ezer forintos napidíj
A tulajdonossal folytatott telefonbeszélgetésből arra is fény derült: kereskedelemben szerzett tapasztal nem feltétel. Nyári szünidejét töltő hallgató is elvállalhatja az állást, ha kellően rátermettnek bizonyul. Tegyük hozzá: nem biztosítási kötvényt, vagy hitelkonstrukciót, csak gumicukrot kellene árulnia. Mindezt olyan folyosószakaszon, ahová szökőévben egyszer téved be valaki komoly vásárlási szándékkal. Az édességárus mindent egybevetve 11 órás munkájáért 4 ezer forint napidíjat kaphat. Átlagosan 360 forintos órabérrel számolva havi 80 ezret kereshet így.

Tizenkét órás műszak ebédidő nélkül

A közfelfogás szerint a vendéglátóipar ideális idénymunka-terep lehet. Ennek jegyében kerestük fel a hármas metróvonal egyik forgalmas aluljárójában található gyorsbüfét. A zsebkendő nagyságú helyiségben copfos lány rakosgatja a szószos edényeket. Kisvártatva negyvenes férfi cammog előre az üzlethelység hátsó sarkából. Homlokáról patakokban csorog az izzadtság, piszkosszürke pólója tele foltokkal. A pecsétes trikó a munkakör rovására írható. Miközben egy zsíros pizzás tepsit egyensúlyoz a helyére, megtudjuk tőle: van nyári munkalehetőség, méghozzá augusztus végéig. A munkakör betöltésénél nagyon fontos az önállóság, jelenti ki a büfés.

A vállalkozás érdekesen értelmezi a részállás fogalmát. A hétköznapként 4 órás munkát szombat-vasárnap reggel 7-től este 7-ig tartó hajtós műszakok váltják, megállás nélküli munkával. Pizzát és gyrost kellene sütni, kiszolgálni a vevőket, takarítani a helyiséget. Óra, vagy napidíjról nem esik szó. Annyit azért elárulnak: 90 ezer forint körüli havi fixre lehet számítani.

Szórólap-osztogatás a benzingőzben
Egy pesti nyelviskola is hirdetett nyári munkalehetőséget. Itt az ügyintéző hölgytől azt az információt kaptuk: a tanoda négyórás állásra keres szórólapozókat, egész nyáron, folyamatosan. A jelentkezőnek tele hátizsák, a nyelviskolát népszerűsítő szóróanyaggal, előre meghatározott csomópontokon-így közlekedési lámpáktól nem messze, sofőröknek kell osztogatnia a brosúrákat. A nyelviskola napidíjban számol: egy alkalommal 1600-1800 forintos nettó óradíj üti a diákok markát. A rögtönzött állásvadászat egyébként bebizonyította: a feltételek kedvezőtlenek, a lehetőség kevés. Tapasztalataink szerint tízből hét cég hosszú távra tervez, nem foglalkoztatna szívesen nyári munkást.