Teaház - álláskeresők oldott helyzetben

Teaház – álláskeresők oldott helyzetben 2003. szeptember 30. " class="kapcsszoveg">M. Zs. J. Nemcsak az álláskeresési tanácsokra, hanem a lelki teher feldolgozására is szükségük van a munkanélkülieknek. Ebben is segített az Álláskeresők Teháza. hirdetés A kapott információk mellett a sorsközösség nyílt vállalhatósága volt az igazi hozadéka a Magyarországon idén először megszervezett Álláskeresők Teházának. Sikerült feldolgozni a tagok „munkanélküli vagyok, neheztelek magamra és a környezetemre" érzését – többek között abból meríthettek erőt, hogy nincsenek egyedül. Az oldott és bizalmas légkörben sikerült az informális állás- és céginformációkat kicserléni, a szervezőknek ez volt az egyik elsődleges célja, hiszen az állásajánlatok 80 százaléka csak a rejtett munkaerőpiacon elérhető. Nem egyszer fordult elő, hogy a Teaház egyik tagja ismerősei révén egy másik résztvevőnek megfelelő állásajánlatról tudott, míközben az adott pozíció semmilyen fórumon sem volt meghirdetve. Becsalogatott munkanélküliek A Teaházat felváltva a XXI. Kerületi Önkormányzat Családsegítő Központjában és a Fővárosi Munkaügyi Központ egyik kirendeltségén rendezték meg. A szervezők rejtett célja a két intézmény megismertetése, az emberek előítéleteinek és szorongásainak csökkentése. Többször sor került például az irodák „bejárására", ahol a tagok megismerhették, hogy valójában mi történik egy munkaügyi központban egy-egy beléptetésnél vagy regisztrációba vételnél. Így próbálták becsalogatni a Teaház résztvevőit, vegyék igénybe a kirendeltségek szolgáltatásait is.  Papírmentesen, máshogyan A Fővárosi Munkaügyi Központ Csepeli Kirendeltsége és a Csepeli Önkormányzat Családsegítő Szolgálata közös szervezésében 2003 tavaszán indult útjára Huszár Mónika és Borbély Tibor vezetésével az új kezdeményezés. Célja az volt, hogy mind a szociális, mind a munkaügyi alrendszerekre jellemző hivatalos utak mellett lehetőséget teremtsen egy félig-meddig informális, kötetlen, „papírmunkamentes" együttlétre. Az igazgatás részét képező munkaügyi központok merevségéhez képest az Álláskeresők Teaháza rugalmas szabályok szerint működik. A találkozókat a munkaidő és a hivatalos ügyféldogadási idő utánra tervezték, nem titkolva ezzel, hogy olyanokat is várnak, akiknek van állásuk. Fontos a nyitottság is, vagyis sem területi, sem életkori, nemi vagy etnikai, foglalkoztatási státushoz nincs kötve a belépés és a részvétel lehetősége. További érv is szól a Teaház mellett: a munkaügyi kirendeltségek többi szolgáltatásával szemben a tagoknak itt semmiféle regisztrációs procedurán nem kell keresztülmenniük. Sőt az is megengedett, hogy valaki ne rendszeresen látogassa a klubot, hanem ahogy ideje és kedve engedi.Tea mellett elért eredmények A hangulat is jóval személyesebb a klubdéutánokon: egy tea mellett, egy valódi kerekasztalnál kötetlen vélemény- és infomrációcsere alakuhat ki. A hagyományos napi ügyfélmunkához képest itt jóval nagyobb lehetőség kínálkozik arra, hogy a csoportvezetők ideiglenesen lebonthassák a tagok magukra “polcolt" énvédelmi mechanizmusait, és ezzel valódi hatást érhessenek el. Nem csak az informális jelleg kedvéért jöttek össze azonban a klubtagok. Konkrét infomációkat szerezhettek a szakképzésről, elhelyezkedésről és az álláskeresésésről. A két vezető bemutatta az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) szerkezetét, az önéletrajz-készítés és a kísérőlevél-írás csínját-bínját. A tagok ki is póbálhatták magukat, mert lehetőségük volt például arra, hogy eljátsszák az álláskeresés tipikus helyzeteit, mint például a telefonos álláskeresést. Hosszú távon azonban az a Teaház célja, hogy az egyre rugalmasabb munkaerőpiacon megélő, tudatosan flexbilis munkavállalókat neveljen. A tagok informális tapasztalatcseréje az állás-, szakmakeresésről és természetesen a hozzájuk kapcsolódó életpályákról, magánéleti, családi életi választásokról ugyanis valóban képes kialakítani ezt a hozzáállást. A kötetlen forma sokakat vonz A Teaház 3,5 hónapos működése alatt tizennyolcan fordultak meg a délutánokon. Közülük csak heten voltak regisztrált munkanélküliek, a többiek hivatalos keretek között semmilyen segítséget sem vettek volna igénybe az álláskereséshez. A résztvevők életkori átlaga 42 év volt, ez is igazolja, hogy a munkaadók nem szívesen alkalmaznak 45 felettieket. Ugyanakkor a szervezők célja az, hogy a későbbi Teaházak munkájába bevonják a fiatalokat is, akik közül különösen a fiatal pályakezdőket érinti a munkanélküliség kérdése. A generációk együttgondolkodása, a korosztályok által ismert lehetőségek egymás közötti megosztása is sokat segíthet az álláskeresében.