Tévedés a humán szakmák visszaszorításának koncepciója?

A Népszabadság cikke szerint a Széll Kálmán Terv felsőoktatásra vonatkozó fejezetében újdonságot csak a minden korábbinál drasztikusabb beavatkozás lehetősége jelent.

A felsőoktatás jövője alapvetően kapcsolódik a munkaerőpiac igényeihez, ez nem kérdés, viszont az utóbbi években egyszerűen az erre való puszta utalás is elég volt a humán képzések háttérbe szorításának indoklásához. A hétköznapi közvélekedés végképp kormányzati kommunikációvá nemesült. Hiába szorgalmazták a bölcsészkarok, hogy mondja már meg valaki, milyen munkaerő-piaci felmérésre alapozták a keretszámok drasztikus átszabását. A felsőoktatás és munkaerőpiac viszonya jóval bonyolultabb annál, mint ahogy hivatkoznak rá. Az egyetemi szakok jelentős részének van megfelelője a munkaerőpiacon - véli a szerző.

A mérnökök a szakképzettségüknek megfelelő vállalati szférában tudnak elhelyezkedni. A szakok szintén jelentős másik részénél ez nem ilyen egyszerű. A lapokban nem jelennek meg olyan álláshirdetések, hogy "történészt felveszek" vagy "filozófust alkalmazok". Ám ez nem jelenti azt, hogy bölcsész szakokkal ne lennének elhelyezkedési lehetőségek. A humán műveltséget nemcsak tanárként vagy kutatóként lehet hasznosítani, de a legkülönfélébb területeken is; a közintézmények, a média stb. világában - olvasható a Népszabadságban.

A cikk nem vitatja, hogy a műszaki és természettudományos képzés fejlesztése szükséges, kárhoztatja viszont azt a hozzáállást, miszerint ez csak rohamléptekben és mások rovására lehetséges. A kormányzati terv sugalmazása szerint a történészek, nyelvészek, szociológusok az államadósságot növelik csupán - véli a Népszabadság cikkének szerzője, aki szerint nem egy-egy karról, tanszékről, "kis főiskoláról" van szó, hanem a tudás és az értelmiség sokféleségének tiszteletéről, és a munkaerőpiac öszszetett elemzésének igényéről.

Népszabadság