Vita a 13. havi nyugdíjról - választás van?

Kuncze Gábor SZDSZ-elnök egy tévéadásban azt mondta, szerinte a 13. havi nyugdíjat vagy be kellene építeni az előző 12 hónapba, vagy a rászorultság elve alapján kellene csak folyósítani.

No erre aztán beindult a sajtó és a politika, egyes, kissé elfogult beszámolók ott tartanak, hogy a kisebbik kormánypárt az idősek életére tör. Bizonyításképp csak annyit kell a kissé egyoldalú hírhozóknak tenniük, hogy mindössze annyit közölnek, címlapon vagy rövid hírben, hogy Kuncze ellenzi a 13. havi nyugdíjat, a gondolatmenet két másik elemét, a rászorultságot és a beépítést egy amnéziás aktus révén kiejtik a kommunikációból, tehát azt az apróságot is, hogy a nyugdíjasoknak szánt pénz a 13. havi nyugdíj eltűnésével sem csökkenne.

Nos, a történetben az az érdekes, hogy Kuncze gondolata egy értelmes nyugdíjas számára egyáltalán nem elfogadhatatlan. A 13. havi nyugdíj egyszeri összege felosztva a tizenkét hónapra minden egyes hónapban némi többletet, tehát némi könnyebbséget jelent, tekintve, hogy a számlákat sem egyszer egy évben kell fizetni.

Lehet, hogy az egyes nyugdíjasok, akik havonta mondjuk négy-ötszázezret vagy még többet kapnak, nem értenek egyet azzal, hogy ők azért ne kapjanak 13. havit, mert 12-szer is sok a négy-ötszázezer. De ilyen nyugdíjas olyan kevés akad, hogy egyes vélemények szerint ilyen nyugdíjas egyáltalán nem is létezik.

Viszont ami Kuncze logikája mögött meghúzódik, de a pártelnök szájából sem hangzott el, az az, hogy a 13. havi nyugdíj sokkal inkább válik, válhat a politika játékszerévé, nagy ígéretek és nagy viták témájává, mint egy viszonylag áttekinthető, de egész évre elosztott, vagy a csak a rászorulóknak nyújtott pluszpénz. Ezt az igazságot pedig, mármint hogy a 13. havi nyugdíj a politikusok játékszere, erősen bizonyítja a 14. havi nyugdíj gondolatának felbukkanása a választási kampány hevében. Amire akkortájt én azt mondtam, hogy jó, én meg pártot alapítok a tizenötödik havi kutyatáp és a tizenhatodik havi müzli-hozzájárulás kiharcolása végett. Vagy azért jutok be a parlamentbe, mert seregestül gyűlnek a zászlóm alá a kutyatáp- és müzli-fogyasztók, vagy mert a kutyatáp és a müzli kérdése hatalmas tömegeknek világítja meg, hogy a választási ígéretek egy része blöff, mint ahogy ezt speciel most épp a 14. havi nyugdíj ígéretéről ismerte el épp egy fideszes politikus.

És még egy apróság, miközben az SZDSZ-es elnökre most sokan kígyót-békát kiabálnak, sőt, azt mondják róla, hogy össze-vissza beszél, alig akad, aki emlékezne rá, hogy az illető a 13. havi nyugdíj átalakításáról még bőven a választások előtt, legalább 13 hónapja dörmögött először.

Márványi Péter jegyzete