A generáció, aki nem tűri a szemfényvesztést

De mitől fognak csupa szépet mesélni a munkahelyükről?

Nyilván attól, ha jól érzik magukat. Igen, ők csak így szeretnek dolgozni. Ha ez nem sikerül, akkor hamarosan felmondanak. Ismerős?

Ők már nem vágynak az aktatáskára, a test vonalához sikkesen simuló slim fit smart casual öltönyhöz is büszkén viselik a közel ugyanannyiba kerülő edzőruházatukat szállító sporttáskát, avagy szívesen hordják a nyolcvanas-kilencvenes évek után ismét divatba jövő edzőcipőket, akár a formálisabb alkalmakon is. Sajnáljuk vagy nem, ez van.

A 20-30-as éveiket taposó generációk számára a sportolás a mindennapi életnek épp annyira szerves része, mint az evés vagy a lélegzés, ők már nem azok a fiatalok, akiknek mondogatni kellene, hogy ne töltsenek annyi időt a számítógép előtt vagy otthon a szobában, merthogy eszük ágában sincs így tenni! Sőt, ennek épp az ellenkezője igaz rájuk, amint akad egy csöppnyi szabadidejük, már szaladnak is el edzeni, amit nemcsak egy must-have, fiziológiailag fontos napirendi pontként fognak fel, hanem egyúttal a szórakozást, a kikapcsolást, a hobbit is jelenti számukra.

Egy menő létforma szerves része ez, amiről lehet beszélni és posztolni a különböző social mediás csatornáikon. Az a munkaadó, aki a „vállalhatatlan” munkarendjével esetleg ebbe akaratán kívül is belerondítana, na, az ne csodálkozzon, ha nagy ívben elkerüli ez a két nemzedék. Nekik ugyanis pont ugyanannyira nem opció az edzés kihagyása, mint ahogy a hatvanas-hetvenes évek fiatal felnőttjeinek se lett volna az, hogy ne menjenek haza időben a családjukhoz, ne töltsenek elég időt a pici gyerekükkel.

Ha pedig még mindig nem hinnénk ebben, vessünk csak egy pillantást a számokra! Számtalan kutatás igazolja, hogy a sportruházati termékek, a táplálék-kiegészítők és a sportszerek eladásai egy szépen növekvő pályára álltak ennél a célcsoportnál, most már hosszú évek óta. A fogyasztás ilyen mértékű változása pedig megmutatja, hogy ez nem egy múló divathóbort csupán, hanem életvezetési adottság immár.

Emellett pedig mi, HR-szakemberek sem mehetünk el becsukott szemmel, ahogy anno elődeink a fiatal családokat támogatták különböző programokkal (vállalati majális, kirándulás, stb.), nekünk pont ugyanannyira kreatívnak kell lennünk az új igények esetén, ha a fiatal, képzett és proaktív munkaerőt házon belül, és nem a konkurenciánál szeretnénk tudni.

Ennek egyik remek eszköze a sportolás valamilyen mértékű támogatása. Nyilván egy komplett edzőtermet (szaunával) nem fogunk felhúzni az egyik üres irodahelyiségben, és ezzel nem is lennénk feltétlen előrébb.

A sportolás már a privát élet része, nem feltétlen akar a munkavállaló a kollégáival (netán a főnökével) tölteni még plusz pár órát a napi nyolc-kilencen felül (vagy közösen izzadni), továbbá az sem egyértelmű, hogy az egész cég ugyanazt a mozgásformát szeretné űzni.

Ellenben az All You Can Move-SportPass például remek megoldása ennek a kérdésnek. Akár részlegesen, akár teljes mértékben szállunk is be ebbe a juttatási formába - ugye ez lényegében egy kis plasztikkártya, többféle (XS-XXL) csomagajánlattal, több mint 700 elfogadóhellyel országszerte már havi 4 900 Forinttól -, nem fogunk mellé lőni. Mindenki annyiszor - akár minden nap- és oda megy és azt csinál, amit csak szeretne, egyénileg vagy csoportos óra keretében, a munkahelyéhez vagy az otthonához közel. Hiszen ugye ahány ember, annyiféle igény. Ennek a megoldása viszont EGY bérlet, az AYCM.