A környezetvédők következő generációja: interjú Markovics Áronnal és Visontai Barnabással

Miért alapítottátok meg a szervezetet?

V.B: Áronnal volt egy beszélgetésünk a nyár közepén, ami tulajdonképpen arról szólt, hogy ha a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákat nem leszünk képesek megoldani, akkor kár bármi mással foglalkozni, hiszen gyorsan élhetetlenné válik a Föld. Úgy döntöttünk, hogy mint az egyik leginkább érintett generáció tagjai, szeretnénk ahhoz hozzájárulni, hogy fellépjünk a környezetszennyezés ellen, ezért döntöttünk úgy, hogy megalapítjuk az EcoEdu Egyesületet. Végül ezt a tervet jogi okokból úgy módosítottuk, hogy nem saját egyesületet alapítunk, hanem átveszünk egy már létező egyesületet.

Visontai Barnabás: Ha nem tudjuk megoldani a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákat, élhetetlen lesz a Föld. Ez már a mi generációnk feladata. Ezzel kell kezdeni.

M.Á: És nyilván hajt bennünket a saját magunk megismerése iránti vágy is: szeretnénk megtudni, milyen vezetők vagyunk, mennyire tudunk összefogni valami olyat, ami iránt már komoly felelősséget kell viselnünk.

Milyen célokat tűztetek ki magatok elé?

M.Á: A céljainkat három szóban szoktuk összefoglalni: figyelemfelhívás, tájékoztatás és közösségépítés. Mindhárom célt elsősorban a saját generációnk, a fiatalok körében szeretnénk megvalósítani. A figyelemfelhívás azt hiszem, adja magát, szeretnénk azt elérni, hogy minél többen halljanak ezekről a problémákról. A tájékoztatással kapcsolatos célunk abban merül ki, hogy igyekezzünk átadni a fiataloknak azt, hogy pontosan mit és hogyan tehetnek a környezetvédelem érdekében. Ezt a két célt tartjuk a legfontosabbnak, mivel véleményünk szerint ezzel tudjuk a legnagyobb hatást kifejteni a világra, hiszen ha minden tag meggyőz 10 embert, hogy ők is harcoljanak a klímaváltozás ellen, azzal nyilvánvalóan többet tettek a bolygóért, mint amit egyedül tudnának, még akkor is, ha egész nap ezen ügyködnének. Az utolsó célunk a közösségépítés amolyan velejárója a helyzetnek, hiszen az egyesületben épül egy nagyon erős, ütőképes, tehetséges emberekből álló közösség.

Mit csináltok konkrétan a szervezetben?

M.Á: Céljaink megvalósítása érdekében elsősorban nyilvános, így bárki számára elérhető programok szervezésével foglalkozunk. Erre szerintünk azért van szükség, mert úgy tudjuk a környezetet a legjobban megvédeni, hogy a jövő generációját oktatjuk ennek veszélyeiről, ezáltal őket is bevonva a munkába. Természetesen nem csak a távoli jövőért teszünk, hanem a jelenből is próbáljuk a lehető legtöbbet kihozni. Fák ültetésén keresztül, a szemét újrahasznosításán át mindennel foglalkozunk, ami a Föld megóvásához hozzájárul.

Markovics Áron: Két szervezettel biztosan szeretnénk együttműködni, a Greenpeace-szel már fel is vettük a kapcsolatot

Milyen kihívásokkal találkoztatok az elmúlt időszakban, és hogyan kezeltétek őket?

V.B: Én úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban két olyan kihívással kellett szembenéznünk, amellyel diákként még korábban sohasem. Az egyik a rengeteg papírmunka, ami az egyesület átvételével járt. Ügyvédi segítséggel dolgoztunk, de így is rengeteget dolgoztunk, hiszen 5 nap alatt majdnem 120 oldalnyi dokumentumot kellett előkészítenünk. A másik nagy kihívás, amilyennel korábban még nemigen találkoztunk, az az emberek összeszedése és meggyőzése volt. Nyilvánvaló, hogy egy egyesület alapításához kell legalább egy tucatnyi ember. Én úgy látom, hogy a saját elvárásainkhoz képest igen jól teljesítettünk, hiszen szintén 5 nap alatt kb. 3 tucatnyi embert sikerült meggyőznünk arról, hogy váljon egyesületi taggá és vegyen részt a közgyűlésünkön.

M.Á: Teljes mértékben egyetértek, ám ezeken túl rendesen megküzdöttünk még technikai kérdések megoldásával is. Egyrészt össze kellett raknunk egy weboldalt, ami így utólag kifejezetten jó lett (www.eco-edu.org). Másrészt a Google Workspace kínál ingyenes szolgáltatáscsomagot a nonprofit szervezeteknek, ám egy hiba miatt ennek eléréséhez igencsak sokat kellett kommunikálnunk az ügyfélszolgálattal.

Milyen tapasztalatokat szereztetek eddig vezetésben? Hogyan tervezitek hasznosítani ezeket?

M.Á: Szerintem a vezetésben a legfontosabb skill az a számonkérés. Mindenki elfoglalt, sok egyéb teendője van, így csomószor előfordul, hogy valaki valamit elront, vagy nem tud valamit megcsinál időre, ilyenkor nyilván nem megdorgálni kell az önkéntest, hanem kooperálni kell vele és ki kell találni egy megoldást amiből mindenketten jól jövünk ki. Kedves szavakkal, vagy viccesen kell rákérdezni, hogy elkészült-e a munka, hiszen észben kell tartanunk, hogy egy emberről van szó, aki ráadásul szívességből dolgozik nekünk, ezért még akkor is hálásnak kell lennünk, ha egy munkát nem úgy vagy nem akkorra végeznek el pontosan, ahogy mi gondoltuk. Egyébként az elvünk az, hogy bizonyos, igen laza kereteken belül mindenki úgy végez el egy munkát, ahogy ő jónak látja. Emellett úgy gondoljuk, minél diverzebb közösséget építünk – mind a tagok, mind a vezetőség szintjén –, annál hatékonyabban tudunk működni.

Terveztek-e kapcsolatot építeni más szervezetekkel?

V. B: Igen, természetesen a közösségépítés megvalósításához és a hatékonyabb munkához elengedhetetlen az, hogy más szervezetekkel is építsünk kapcsolatot és a későbbiekben fenntartsuk, fejlesszük azt.

Hogyan, milyen témában?

M.Á.: Elsősorban kettő szervezet van, akikkel első körben szeretnénk együttműködni. Az egyik a Greenpeace, velük már fel is vettük a kapcsolatot az önkéntes koordinátorukon keresztül, hiszen szeretnénk majd a fenntarthatósággal kapcsolatban a  fiatalabb korosztálynak előadásokat szervezni, ezeket pedig a Greenpeace aktivistái fogják tartani, de mi is szeretnénk viszontsegíteni személyesen és saját önkénteseinkkel a szervezetnek. A másik együttműködésünket az UNICEF-fel terveztük, hiszen ők is foglalkoznak környezetvédelemmel és fiatalokkal, ami ideális partnerré teszi őket, velük kapcsolatban elsősorban a rengeteg szakértőben látjuk a potenciált, de természetesen a szervezet presztízse is sokat segítene az EcoEdunak az önkéntesek toborzásában.

Milyen módszereket terveztek használni a munkatársak motiválására?

M.Á: Egy projektmenedzsment szoftvert kezdtünk el használni, aminek a segítségével hozzárendelhetünk embereket feladatokhoz. Úgy tervezzük, hogy minden sikeresen elvégzett feladat után jár egy pontszám a feladat teljesítőinek, amit a munka nehézségétől függően határozunk meg. Ez egy elég bonyolult rendszer. Ezt bizonyítja, hogy egyik önkéntesünk “főállásban” a pontszámok meghatározásán és a rendszer finomításán fog dolgozni. A munkatársaink motiválását egy még be nem jelentett bónusszal tervezzük kivitelezni, amit a tervek szerint a legmagasabb pontszámot elért munkatárs zsebelhet be. Sajnos még nem árulhatom el, hogy mi az, de nagy durranásra kell számítani.

Hogyan fejlesztitek a munkatársak közötti együttműködést?

M.Á: Az önkénteseinket kis csoportokba osztjuk ezzel próbáljuk az önkénteseket a lehető legmagasabb fokú kollaborációra bírni, mivel ez elengedhetetlen a sikeres munkához. A másik ok ami miatt erre törekszünk, az nem más mint, hogy tagjaink döntő többsége még kiskorú és még mindig tanul, emiatt szeretnénk velük elsajátítatni az együttműködés készségét amit a későbbiekben mindenkinek nagyon jól fog jönni.