Akár egymillió forint adómentesen!

A hazai vállalkozások 56 százaléka rendelkezik valamilyen választható béren kívüli juttatási programmal - derül ki a Mercer Kft. idén tavasszal végzett felméréséből. Ez azért meglepő, mert 2003-ban ugyanezen elemzők szerint a megkérdezetteknek még csak 7, azaz hét százaléka ismerte a cafeteriát. Vajon minek köszönhető ez a látványos siker?

Szigorodó szabályok
Az utóbbi évek adóváltozásainak biztosan nem, hiszen azok inkább szigorították a természetbeni juttatások nyújtását, mintsem ösztönözték. Tavaly például év közben, szeptember elsejétől 29 százalékról 41,76 százalékra emelkedett az adóköteles természetbeni juttatások utáni társadalombiztosítási járulék, mivel ekkortól a 29 százalékot az adóval megnövelt rész után kell fizetni. Vagyis a munkáltatót a korábbi 76 százalék helyett 88,76 százalék adó és járulék - benne 44 százalék személyi jövedelemadó és 3 százalék munkaadói járulék - terheli. Ezt a többletköltséget a cégek többsége tavaly az utolsó negyedévben már nem hárította át a dolgozókra, bár sokukat váratlanul ért az emelés. A 2006-ra szóló juttatási csomagok összeállításának azonban figyelembe vették.

A másik, amit szintén figyelniük kellett, hogy az idén január 1-jétől egyes adómentesen adható juttatások összértéke nem lehet több évi 400 ezer forintnál. És az összevonás éppen a legkedveltebb cafeteriaelemeket érinti: ilyen az önkéntes egészségpénztári vagy önsegélyező-hozzájárulás, az iskolarendszerű képzés térítése, az üdülési csekk, az iskolakezdési hozzájárulás, az utazási és a kulturális bérletek, a bankszámla-költségtérítés és a köztisztviselői ruhapénz. Illetve: az ingyenes otthoni internethasználat. Ez utóbbiról a már idézett felmérés azt is megállapítja, hogy a leggyakrabban adott és választott juttatás: 89 százalékban élnek a cégek és alkalmazottaik e lehetősséggel. Gyakrabban, mint az önkéntes egészségpénztári hozzájárulással (86 százalék).

A maximált összeg felett adott juttatások után ugyanazokat az adó- és járulékterheket kell megfizetni, mint amit a nem adómentes juttatásoknál felsoroltunk. Kevesen tudják, ezért külön felhívjuk rá a figyelmet, hogy a juttatások éves együttes értékét az adott munkáltatónál munkaviszonyban töltött munkanapok számának megfelelően arányosítani kell.

Vagyis aki év közben lép ki- vagy be, azt nem illeti meg a teljes összeg, csak az adott cégnél munkaviszonyban töltött időre jutó hányad. A limitbe azonban nem kell besorolni például az idegen nyelvi és szakképesítő képzések juttatási formáit vagy az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulásokat. Ezekkel együtt pedig akár egymillió forint adható adómentesen béren kívül.

Nem feltétlenül egységes
A cafeteria lényege - és sikerének oka - nem más, mint a választhatóság! Vagyis a munkáltató egy keretösszeget határoz meg. Ez a legfrissebb felmérések szerint átlagosan mintegy 150 ezer forint, körülbelül egyhavi átlagbér. Amiből a havi költések 8-30 ezer forint között mozognak. A következő lépés, hogy a munkáltató összeállítja azoknak a szolgáltatásoknak a csomagját, amiből azután a dolgozók egyenként, a saját személyes igényeik szerint válogathatnak. Így mindketten tökéletesen tisztában vannak azzal is, hogy a béren felül az adott dolgozó mennyibe kerül a cégnek, és érvényesülhetnek az egyéni igények.

Lehet-e különbség az egyes alkalmazottaknak adott keretösszegben? - merül fel gyakran. Egyénileg nem, de közös ismérvek szerint lehet. Bár egészen a közelmúltig a humánpolitikai szakértők azt hangsúlyozták, hogy a cafeteria attól (is) igazságos, hogy minden dolgozónak ugyanakkora összeg áll a rendelkezésére a rendszerben, a Merker kutatása szerint ez ma már csak a cégek 63 százalékánál igaz. Másik 17 százaléknál a vezetők és a beosztottak kerete eltér egymástól. További 10 százaléknál a bruttó bér százalékában adják meg, és a fennmaradó 10 százaléknál egyéb konstrukció működik.

Leküzdhető adminisztráció
Mindebből következik, hogy ez a rendszer csak akkor jó, ha áttekinthető, ha azok, akik kapják, egyszerűen kiigazodnak rajta, ha tényleg megtalálják a csomagban azokat a szolgáltatásokat, amelyekre nem kényszerből - "el kell költeni a keretet" -, hanem szívesen áldoznak. Ezt azonban sokkal egyszerűbb így leírni vagy szaktanácsadóként kijelenteni, mint a napi gyakorlatban megvalósítani. Ha ugyanis a sokféle kívánság miatt túl sok szolgáltatás kerül az ajánlati csomagba, akkor kezelhetetlenné válhat. Míg ha túl kevés, akkor nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

S ha már a gyakorlati problémáknál tartunk: a cafeteria adminisztrációigényes. A benyújtott számlák gyakran nem felelnek meg a formai és/vagy tartalmi előírásoknak. Máshol a dolgozók tájékozatlanságán nehéz változtatni. Megint máshol informatikai problémák adódnak menet közben.

Mindez igaz, de mégsem jelentenek leküzdhetetlen gondot. Ma már ugyanis válogatni lehet az olyan szolgáltatók között, amelyekre teljes egészében rá lehet bízni nemcsak a cafeteriarendszer kialakítását, hanem a működtetését is. S házon belül szintén nagyságrendekkel csökkentik az adminisztrációs teendőket a testre szabható, kifejezetten a cafeteriára alkalmazott szoftverek, amelyek modulként illeszthetők a meglévő számviteli és a munkaügyi programokhoz.