Bemutatjuk, mi lehet szép egy leépítésben

Sokszor eszembe jut és példaként el is szoktam mesélni egy úr történetét. Azért is példaértékű, mert jócskán elmúlt már 50 éves, amikor élete első munkahelyéről leépítették. 17 éves kora óta dolgozott egy munkahelyen és jutott egyre előrébb. Egyszerű szakmunkás bizonyítványa volt, majd leérettségizett, sőt, több szakmát is kitanult, kiváló dolgozóvá fejlődött. Hálás volt a cégének és természetesen soha nem gondolta, hogy egyszer nem lesz rá szükség. De jött a gépek forradalma, munkáját számítógépes program váltotta fel. Arra a folyamatra, amit ő végzett, a korszerű technológia miatt már nem volt szükség. Az első körös leépítésekbe azért nem került bele, mert több szakmával rendelkezett és még a régi gépek leszerelésében is tudott segíteni. De aztán nem volt tovább.

A cég mindenkiről gondoskodott, akit érintett a leépítés. Egy olyan speciális programot vehettek igénybe, ahol csoportos fejlesztéseket, egyéni karriertanácsadót és átképzést is kaptak. Addig amíg a csoportos programok zajlottak, főhősünk is minden alkalommal megjelent a kollégáival. De amikor már szétesett a régi csapat, ő sem jött többet. Hosszas telefonbeszélgetések hatására sikerült meggyőznöm, hogy jöjjön el, beszélgessünk. Nagyon rossz, szinte depressziós állapotban volt. Nehezen, lassan nyílt meg és engedett egyre többet mutatni magából. Egyre csak azt mondogatta, hogy ő nem ért semmi máshoz, nem is akar mást csinálni. Hiába voltak ott példaként a kollégái, akik sorra találtak új állást, ő ragaszkodott a régi állásához és a gyárhoz.

Egyik alkalommal szintén a régi dolgokról beszélgetve megkérdeztem, hogy miért éppen ezt a szakmát végezte el? Mindig is ez akart lenni? Először vonakodva válaszolt, hogy „nem is tudja, de ez így volt jó… és elvégzett ő több szakmát is”. Na jó - de mi szeretett volna lenni?
Ekkor összeszedte bátorságát, és mint akinek már minden mindegy, mesélni kezdte fiatalkorát, pályaválasztását. Mesélt édesapjáról, aki faesztergályos volt és mindenre megtanította őt: hogyan kell a fával bánni, melyik szerszám mire való és mit kell tenni a minőségi famunkáért. Csillogott a szeme és dőlt belőle a szó. Elmesélte, hogy sokáig segédkezett édesapjának, de ő nem engedte, hogy ezt a szakmát tanulja, és mellette dolgozzon, mert a sok faportól tüdőbeteg lett és nem akart ilyen sorsot a fiának. Elcsendesedtünk, de a csillogás megmaradt a szemében. Ez hiányzott eddig és ebbe kapaszkodtam bele, megkérdeztem, mikor nyúlt utoljára fához és ezekhez a szerszámokhoz? Rám nézett, nem szólt, de mindent értett.

Legközelebb mosolyogva érkezett és elújságolta, hogy előszedte a régi szerszámokat, rendbe tette őket. Kérte, segítsek neki tanfolyamot találni, mert a faesztergályos papír hiányzik neki a sorból. Kis garázsát berendezte műhelynek és mindennap boldogan fog neki valaminek. A családban már mindenhol felújította a lépcsőkorlátokat, szekrényfogantyúkat és a tanfolyamon ő tanítja a fogásokra a fiatalokat.

Utoljára akkor láttam, amikor egy masnival átkötött óriás fakanalat kaptam tőle ajándékba. Fiával vállalkozásba kezdtek, asztalosoknak, bútorgyártóknak szállítanak be termékeket.

Mi hát a fűszer? Egy hitevesztett ember nem látja a saját értékeit ezért ott kell állni mellette, jelen lenni, támogatni. Meglátni a szemében a csillogást és erősíteni, hogy ő induljon el. Mi nem léphetünk helyette, nem oldhatjuk meg, mert az a mi megoldásunk, nem az övé! Mindenkinek más fűszerre van szüksége. Például egy karrier coaching, amitől más szemmel néz a helyzetére. Legyen ez egy Job Klub, ahol rendszeresen találkozhatnak sorstársakkal és megoszthatják tapasztalataikat. Vagy egy tréning, ahol friss munkaerő-piaci ismeretekkel gazdagodnak. Célunk, hogy ne csak halat adjunk az éhezőnek, hanem tanítsuk meg halászni, hogy képes legyen bármikor túlélni a nehéz helyzeteket.

Hadas-Hajdu Helga
Szakmai vezető, outplacement szakértő
Job Evolution Nonprofit Kft