Tárgyalni muszáj!

Egy kicsit átértelmeztem a latin közmondást, ami úgy kezdődik, hogy „Navigare necesse es”, magyarul „Hajózni muszáj”, viszont úgy folytatódik, hogy "Vivere non est necesse” azaz élni viszont nem, arra hogy „Tárgyalni muszáj”, és pedig nem csak azért, hogy jobban járjunk, hanem azért is, hogy jobban érezzük magunkat, és hogy a világ egy jobb hely legyen.

Az elmúlt hetekben szinte bármilyen hírt hallottam a tárgyalás szó benne volt. Görögország adósságának és fizetési ütemének újratárgyalása, az orosz ukrán konfliktus Minszki tárgyalása, az USA és Kuba tárgyalásai, orosz- magyar, EU energiaügyek, nem beszélve a rendkívül sok hazai tárgyalásról a kormány és a rezidensek, pedagógusok, szakszervezetek, munkaadók, munkavállalók, bankok, devizahitelesek- a lista még sokáig sorolható lenne,- között. Ehhez még hozzájön egyéni szintű napi többszöri mikro tárgyalás ügyféllel, beszállítóval, főnökkel, beosztottal, ne és persze otthon, a családdal.

Meddig lehet erőből átvinni az akaratunkat, és az kinek és meddig jó? A rövid távú célok elérése érdekében, feláldozzuk-e a hosszú távú céljainkat, és nem törődve azzal a jelennek örülünk.

A tárgyalás a mindennapi éltünk része.

De vajon jól csináljuk-e? Tanultuk-e valaha, vagy csak ösztönösen csináljuk? Akarunk- e fejlődni, illetve segítséget kérni azoktól, akik ehhez jobban értenek?

A javaslatom az, hogy mindenképpen! Mik az általánosan elkövetett legnagyobb hibák?

Vitatkozás, és a másik mindenáron történő meggyőzése, irreális ajánlatok, a cél és a stratégia összekeverése, félreértelmezett megállapodás, érzelmi bevonódás és a lista még hosszan folytatható.

Tárgyalni muszáj és magunkat képezni is, mert különben elszalasztjuk azt a lehetőséget, hogy nagyobb önbizalommal és megalapozott tudással a tárgyalást egy élvezetes folyamatnak éljük meg, és jobb megállapodásokat kössünk.

Papp Zoltán
ügyvezető, tréner
Scotwork Magyarország