Válság és munkaerőpiac: a sokkoló adatok után kezd látszódni a kiút?

2008 végén a világméretű pénzügyi és gazdasági válságot - azok következményeként - munkaerő-piaci válság követte. Ennek következtében az Európai Unió tagországaiban ötmillióval, az OECD tagállamaiban pedig közel 20 millióval nőtt a munkanélküliek száma. Egyes elemzők a II. világháború utáni korszak legnagyobb munkaerő-piaci válságának minősítették az elmúlt egy-másfél év történéseit - áll a KSH tanulmányában.

A magyarországi helyzet annyiban sajátos (bár nem tekinthető egyedinek a rendszerváltó országok között), hogy az elmúlt két évtizednek ez már a második - és nem is a legnagyobb - foglalkoztatási sokkja. Miközben a '90-es évek fordulóján közel egymillió munkahely tűnt el (igaz, ennek legalább egyharmada nyugdíj melletti foglalkoztatást jelentett), a veszteség most "csak" kb. 100 ezer állás.

A másik alapvető különbség, hogy az akkor munkájukat vesztők igen jelentős része véglegesen elhagyta a munkaerőpiacot. Ennek következménye az Európai Unióban a legalacsonyabbak közé tartozó magyar foglalkoztatási ráta, mely az elmúlt másfél évtizedben csak kevéssé javult. (Ez utóbbi - főleg a nyugdíjkorhatár emelésének betudható - szerény javulást viszont a mostani válság annullálta, a 2009. évi 55,5 százalékos foglalkoztatási ráta újra az '90-es évek második felét jellemzővel egyezett meg.) Az elmúlt egy-másfél évben munkanélkülivé válók viszont úgy tűnik, továbbra is a munkaerőpiac könnyen aktivizálható szereplői maradnak.

Sokkoló hírek Magyarországon

A munkaerő-piaci válságba torkolló pénzügyi és gazdasági válság hatására az Európai Unió addigi foglalkoztatásbővülési trendje 2008 nyarán megtört, s 2009. III. negyedévében az unió 27 tag-államában több mint ötmillióval kevesebben mondhatták magukról azt, hogy foglalkoztatottak, mint egy évvel korábban.

A magyar gazdaságban a foglalkoztatási válság első sokkoló hírei 2008 őszén érkeztek:

- General Electric (GE) versenyképessége fenntartása érdekében 500 magyar dolgozójától válik meg (MTI, 2008. október 30.)
- A Nokia komáromi gyára 8 napra leáll (Index, 2008. november 25.)
- 900 fő helyett csak 100 embernek ad munkát a nagyigmándi Nypro Hungaria (MTI, 2008. november 10.)
- Több száz fős létszámleépítés a Vegyépszernél (MTI, 2008. november 21.)
- Egy hónapra leáll a győri Audi (Index, 2008. november 22.)
- 1000 embertől válik meg várhatóan a komáromi FoxCom (Index, 2008. november 28.)
- 1200 fős elbocsátás a Suzukinál a rendelések drasztikus visszaesése miatt (Index, 2008. november 28.)
- Két hónap alatt félezer embert küldenek el a szombathelyi Laird Technologies-tól (Index, 2008.
december 28.)
- Több száz magyar bankos kerül az utcára (Index, 2008. december 28.)
- 250 saját és 900 bérelt dolgozót küld el az Elcoteq pécsi gyára (Index, 2009. január 17.)

Az Index által működtetett ún. elbocsátás számlálóra 2008 októberétől folyamatosan napi több létszámleépítésről, üzembezárásról szóló hír került fel, s az így számba vettek létszáma 2009 elején már 25 ezerhez közelített. 2008 decemberében a versenyszféra 5 és több fős vállalkozásainál 0,9 százalékkal (közel 18 ezer fővel) dolgoztak kevesebben, mint egy évvel korábban.

A munkaerő-felmérés 2008. IV. negyedévében 0,8 százalékos foglalkoztatotti létszámcsökkenést mutatott ki. A foglalkoztatottak számának csökkenése - minimális szezonális jellegű növekedéstől eltekintve - 2009-ben folyamatos volt. A 2009. IV. negyedévi 3751,1 ezer fős foglalkoztatotti létszám 55,5 százalékos rátát jelentett a 15-64 éves népesség körében, ami nagyjából a másfél évtizeddel korábbi (bár azóta azért gyökeresen nem változó) helyzetnek felelt meg.

A gazdasági válságra adott munkaerő-piaci válaszok közül széles körben alkalmazott típust jelentett az (átmeneti) munkaidő-csökkentés. Ezzel elsődlegesen azok a vállalkozások éltek, melyek értékesítési gondjukat átmenetinek ítélve igyekeztek a képzett munkaerőt megtartani. A munkaidő-csökkentés egyik formája a néhány napig, hétig tartó leállás volt. Ezt elsősorban az autóiparhoz kötődő nagyobb cégek alkalmazták (lásd bevezető szemelvények) a termelés átmeneti visszafogása érdekében. A másik elterjedt formája a teljes munkaidős szerződések egy részének részmunkaidőssé történő módosítása volt, hogy így az álláshelyek összes száma változatlan maradhasson.

Ennek eredménye, hogy miközben 2009-ben az 5 fő feletti vállalkozásoknál teljes munkaidőben 157 ezerrel dolgoztak kevesebben, mint egy évvel korábban, addig a nem teljes munkaidőben dolgozók létszáma 27 ezerrel nőtt. Ez utóbbi növekmény jó része a feldolgozóipar fizikai munkaköreire koncentrálódott. (Az ún. munkaidő-rövidítés intézményét az európai uniós országok többsége beépítette a válság elleni küzdelem eszközei közé, ugyanakkor pl. az USA-ban az az általános elfogadott álláspont, hogy az konzerválja a nem versenyképes szerkezetet, így alkalmazása kerülendő.)

Létszámcsökkenés ágazatok szerint

2009 szeptemberében a versenyszféra 50 fő feletti, változatlan formában működő vállalkozásainál több mint 107 ezer fővel dolgoztak kevesebben, mint egy évvel korábban. (A véglegesen megszűnt és az újonnan alakult, vagy átalakulás miatt új törzsszámot kapott vállalkozások pozitív egyenlege ezt a létszámveszteségét 96 ezerre "tompította", ami a kör 2009. évi foglalkoztatotti létszámához viszonyítva 8,3 százalékot jelentett. Ehhez társult az 5-50 fős vállalkozási kör további 51 ezres, 7,8 százalékos létszámvesztesége.) A legalább 50 fős vállalkozások közül legjobban a fémalapanyag és fémfeldolgozási termékek gyártása, illetve a járműgyártás ágazatokba tartozók létszáma csökkent, itt öt munkahelyből egy megszűnt a válság időszakában. (Az előbbi ágazatban minden negyedik produktív munkahely felszámolásra került.) A kereskedelem és járműjavítás nemzetgazdasági ág nagyobb vállalkozásainál viszont a vizsgált időszakban mindössze 2,3 százalékos létszámleépítés volt.

A létszámleépítésre kényszerülő vállalkozások először általában a kölcsönzött munkaerőtől váltak meg. A munkaerő-piaci válság első időszakában, 2008. IV. negyedévében az ilyen formában foglalkoztatottak száma kb. egynyegyedével csökkent (s ezért a csökkenésért szinte teljes egészében a feldolgozóipar a "felelős").
A kölcsönzött munkaerőnél kisebb volumenben, de alkalmaznak külföldi munkavállalókat is a magyar cégek. Különösen jellemző ez a Dunántúl északi részére települt ipari vállalatokra (pl. a győri ipari parkban működőkre), ahol jelentősebb számú szlovák munkavállaló dolgozik. 2008 második felében a külföldi munkavállalók száma is több mint 20 százalékkal mérséklődött a feldolgozóiparban. A kölcsönzött munkaerővel ellentétben esetükben nem lehet biztosan tudni, hogy ez egyfajta tudatos stratégiai döntés eredménye, vagy csak annak a következménye, hogy a válság által intenzíven érintett vállalkozások az átlagosnál nagyobb arányban foglalkoztattak külföldieket.

Üresedő zsebek a válság miatt

A válság sokak számára a kereset, mint jövedelmi forrás, vagy legalábbis annak egy része elvesztését eredményezte, azonban akiket sem az elbocsátás, sem a munkaidő csökkentés nem érintett, azok is érezhették annak zsebükre gyakorolt hatását. 2009-ben a legalább 5 fős vállalkozásoknál, illetve a költségvetési intézményeknél teljes munkaidőben alkalmazásban állók nettó keresete mindössze 1,7 százalékkal haladta meg az előző évit, ami 4,2 százalékos fogyasztóiár-indexnövekedés mellett 2,4 százalékos reálértékvesztést jelentett. (Mivel a háztartások rendelkezésre álló jövedelméből 70 százalék körüli a munkavégzésből származó rész, melyen belül viszont a kereset a legnagyobb tétel, ez minden egyéb tényezőt figyelmen kívül hagyva is vásárlóerő-csökkenést eredményez, aminek egyelőre nem becsülhető foglalkoztatási következménye is van.)

A költségvetési szférában számba vett mintegy 750 ezer fő nettó nominál keresete 4,5 százalékkal, bruttó keresete közel 8 százalékkal maradt el az előző évitől. A csökkenés legfőbb tényezője, hogy a válságkezelés részeként a 13. havi juttatás korábbi formájában megszűnt, s helyette csak egy jövedelemfüggő, szerényebb többletjuttatás került kifizetésre 2009 második felében.

A válság hatása a munkanélküliségre számokban

Az uniós statisztikák szerint a munkanélküliség addig csökkenő tendenciája 2008 márciusában tört meg. Ezt követően a munkanélküliek száma folyamatosan nőtt, s a munkanélküliségi ráta 2009 végén mintegy 2,3 százalékponttal haladta meg a 2008 márciusit. Magyarországon a munkanélküliek száma gyakorlatilag 2001 óta emelkedő tendenciát mutat, melyet csak 2006-2007-ben váltott fel egy stagnáló szakasz. Ugyanakkor a munkanélküliek számának a válság következményeként bekövetkező megugrása az uniós tagországok többségére jellemzőnél később, 2008. IV. negyedévében következett be. (Az uniós időrendi táblázat 2008 októberére teszi a magyar töréspontot, ennél egy hónappal későbbi a változás Bulgáriában, Németországban és Hollandiában, míg a többi tagországban ennél korábbi.)

A 2008. III. negyedévében még 7,7 százalékos magyar munkanélküliségi ráta 2008. IV. negyedévére 8 százalékra nőtt, amit 2009. I. negyedévében 9,7 százalékos, II. negyedévében 9,6 százalékos ráta követett, 2009. III. negyedévében már átlépte a lélektani határnak tekintett 10 százalékot, és a IV. negyedévben 10,5 százalékra változott. 2009 közepéig a tagországok közül mindössze négyben emelkedett a munkanélküliségi ráta a mienknél meredekebben, illetve két másikban a magyarral azonos ütemben. Így összességében a válság időszakában nőtt az Európai Unió egészét jellemző és a magyar munkanélküliségi ráta közötti különbség. A munkanélküliek abszolút száma az unióban 2008. II. negyedéve és 2009. II. negyedéve között 4,8 millió fővel gyarapodva 20,9 millióra emelkedett, melyhez Magyarország ezen időszakban 82 ezer fővel járult hozzá, 2008. III. negyedévéhez képest (ami nálunk bázisidőszaknak tekinthető) viszont 2009 végéig 115 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma.

Mivel a válság által leginkább érintett területek az unióban az autóipar, az építőipar és a pénzügyi szolgáltatások voltak, a férfiak körében a munkanélküliség a nőkre jellemzőnél nagyobb mértékben emelkedett - Málta, Románia és Lengyelország kivételével - valamennyi uniós tagországban, így Magyarországon is. 2008. III. negyedévében nálunk még 0,6 százalékponttal haladta meg a nők munkanélküliségi rátája a férfiak 7,4 százalékos értékét. 2008 végére ez a különbség eltűnt.

Amerikában már kezd magához térni a munkaerőpiac?

A 2012-es év nagyszerű volt a hitelelemzőknek, a lemezipari dolgozóknak és az idegenvezetőknek az USA-ban. A munkanélküliség aránya ezekben a szakmákban hat százalékkal csökkent az előző évhez képest. A kinti Munkaügyi Hivatal nemrégiben közzétette a foglalkoztatási statisztikákat, több mint ötszáz szakmát vizsgáltak - tudatta a Wall Street Journal.

Úgy tűnik, 2012-ben lassú fejlődés következett be a foglalkoztatottságban, közel háromszáz szakmában nőtt az alkalmazottak száma, és körülbelül 170 szakmában csökkent. A következő szakmákban nem változott a foglalkoztatottság: papi hivatás, könyvelés és fogászasszisztensek. Más területeken olyan kevesen dolgoznak, hogy nem lehet őket a statisztikába tenni, pl. halászok, vadőrök.

A termelő üzletágban (főleg a gyártás területén) jelentős változás történt, a tavalyi 11,2 százalékhoz képest 9,3 százalékra csökkent a munkanélküliek száma. Úgy tűnik, hogy ez a szektor hosszú hanyatlás után, ami a globalizációnak és a technológiai változásoknak köszönhető, reneszánszát éli. Például a gépészeknél a munkanélküliek aránya csak 5,9 százalék. A hegesztőknél az arány 13,3 százalékról 11 százalékra csökkent.

Hogy Magyarországon tavaly már érezhető volt-e javulás és hogy miként alakultak a foglalkoztatottsági számok a különböző szektorokban, arról a KSH márciusban közöl majd adatokat.