Vissza a munkaerőpiacra: a nyerő tudás II

A humánus leépítés módszere az outplacement és az emberi erőforrás-képzés szoros kapcsolatban kell, hogy álljon. Az egyén a munkahelyen ugyanis gyakran azért válik feleslegessé, mivel tudás nem piacképes. Annak érdekében, hogy az elbocsátottak visszataláljanak a munkaerőpiacra szükséges azon ismeretek elsajátítása, amelyre a munakerőpiacon megfelelő kereslet van. Második rész
Vissza a munkaerőpiacra: a nyerő tudás I


Szakmai képzések

A szakképzésben részt vevő saját dolgozó szerezhet nemzetközileg vagy államilag elismert, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítést. Elvégezhet olyan, a vállalat szakképzési hozzájárulási alapjának legfeljebb 0,5 százaléka erejéig finanszírozható és az OKJ-ban nem szereplő szakképesítést nyújtó tanfolyamot is, mely megfelel az Szt. 1 § (1) bekezdés a) – e) pontjaiban foglalkoznak és az illetékes Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság jóváhagyta. Ilyen esetben viszont be kell tartani azokat a jogszabályi előírásokat is, melyek kimondják, hogy a képzés minimális időtartama 15 óra, és nem kevesebb, mint 3 nap; továbbá a képzésre a Magyar Köztársaság területén kell sort keríteni.

Nyelvi képzés

A nyelvi képzés esetében, mely irányulhat államilag vagy nemzetközileg elismert nyelvvizsga megszerzésére is egy fontos megkötést tartalmaz a 32/2001 (IX. 14.) OM rendelet. A vállalat ezt csak akkor támogathatja szakképzési hozzájárulási alapjának legfeljebb 0,5 százaléka mértékéig, ha az a szakmai képzés részét képzi, és a nyelvi képzési óraszám 75 százalékát nem haladja meg.

Belső képzés vagy külső képzés:

A vállalat a szakképzés megszervezését 3 féle módon intézheti el:


Saját maga által menedzselt belső szakképzéssel, melyet száz százalékos mértékben saját szervezetén belül valósít meg.

Külső szakképzéssel, amelyet a vállalat teljes egészében saját szervezetétől elkülönült, szakképzést folytató szervezet közreműködésével valósít meg és

Vegyes képzéssel, melyet részben külső, részben pedig belső képzéssel valósít meg.


A létszámcsökkentést végrehajtó vállalatok, melyeknek a képzés megszervezésére irányuló kompetenciái általában hiányosak, a „Make or buy” stratégiák közötti választási alternatívákat mérlegelve általában a buy, tehát a külső képzés mellett teszik le a voksukat. Az értékteremtő folyamatokra koncentráló vállalat azért szerzi be többnyire külső forrásokból a képzési szolgáltatást, mivel a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről szóló 45/1999 (XII. 13.) OM rendeletnek és a felnőttképzésről szóló 2001. Évi CI. Törvény 16 § (2) bekezdésének megfelelő erőforrások biztosítása és a szükséges eljárások szervezeten belüli kiépítése veszélyeztetné a fő tevékenységek sikeres véghezvitelét és versenyképességét. Ráadásul a belső képzés elszámolása sem egyszerű, mivel elkülönített számlát és bizonylatolást igényel.

Külső képzés esetén a vállalat a képzést a - felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában szereplő, saját szervezetétől teljes egészében elkülönült - szakképzést folytató intézmény közreműködésével valósítja meg, melynek - szolgáltatási szerződéssel alátámaszthatja a szakképzési hozzájárulási alapjának legfeljebb 0,5 százaléka terhére.

Az elszámolás jogalapját a 32/2001. (IX.14.) OM rendelet teremti meg. A rendelet 2. § (1) pontja szerint a Szht. 2. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott szakképzési hozzájárulásra kötelezett vállalat a szakképzés alapján megszervezett szakképzési költségeivel (kiadásaival) a hozzájárulás alapjának legfeljebb 0,5 százaléka mértékéig csökkentheti bruttó kötelezettségét.