Beszámoló a Piac és Profit konferenciáról (3. rész) - Lapos szervezetek és tudástermelés

Beszámoló a Piac és Profit konferenciáról (3. rész) - Lapos szervezetek és tudástermelés


Az ebéd utáni bóbiskolós hangulatban dr. Balaton Károly, a BKÁE tanára igyekezett felrázni a hallgatóságot. A szervezeti hálózatok kialakulása és elterjedése című előadásában elsősorban az üzleti vállalkozások között kialakuló kapcsolatokról beszélt.


A témával a rendszerváltás óta intenzíven foglalkozó egyetemi tanár szerint a hálózatok az integrált hierarchia és a piac között helyezkednek el, és elterjedésük okát a fokozódó globalizáció, a gyorsuló technológiai fejlődés, és nem utolsó sorban a termékek életciklusának rövidülése magyarázza. Az Ericsson például ahhoz, hogy folyamatosan versenyképes termékeket tudjon a piacra dobni, három részre bontotta a vállalat K+F tevékenységét. Egyrészt vásárol licenszeket, végez saját kutatást, és megbíz külső vállalatot, hogy a szükséges fejlesztést számára elvégezze. Vagyis a hálózati szervezetben egy vállalat jobban képes megfelelni a fogyasztók elvárásainak. Csakhogy a mai világban a nyereség nem az egyetlen mércéje a sikernek – hangsúlyozta Balaton utalva a Canon vezérigazgatójának egyik gondolatára: az újgazdaság fontos jellemzője, hogy a vállalt felelőséget vállal a társadalmi kérdésekért.

Visszakanyarodva a hálózatok fejlődéséhez, az egyetemi tanár elmondta, hogy Magyarországon már a kilencvenes évek legelején megjelentek az alvállalkozói rendszerek például a takarítás, a karbantartás, a portaszolgálatok területén. A fejlődés következő lépcsőfoka a délelőtti előadások folyamán oly sokszor emlegetett outsourcing, és a létra tetején a virtuális vállalatok találhatóak.



Balaton Károly előadásában megemlített néhány posztszocialista jellemvonást, amely a hazai hálózati struktúrákat jellemzi. Az első és legfeltűnőbb, hogy a hazai hálózatok – például a Videoton, vagy a Ganz csoport - leggyakrabban korábbi nagyvállalatok felbomlása révén alakultak ki, vagy a Dunafer esetében pedig egyszerre jelenik meg a holding és konszern rendszer.
Ugyanakkor nem biztos, hogy az egyedül üdvözítő megoldást a hálózatokban kell keresni. Nem szabad elfelejteni, hogy a hierarchia köztes formáció a hálózatos gazdasághoz vezető úton, a jelenlegi fejlődés pedig érezhetően több irányú: egyszerre van jelen benne a felvásárlások és összeolvadások révén a hierarchia, miközben sok vállalat a hálózati felépítés irányába mozdul – zárta előadását Balaton Károly.



Az őt követő Drótos György, a BKÁE Vezetési és Szervezési tanszékének docense, azt mutatta be, hogy hogyan lesz a hagyományos vállalatból tudástermelő vállalat. Előadásában a tudás születésének fázisait bemutatva olyan kérdéseket feszegetett, hogy hol van a tudásmenedzsment igazi szerepe, és hol vannak ennek az új gondolkodásmódnak a határai.
A tudás és az információ között éles különbség van, és a tudásmenedzsment legfontosabb feladata, hogy tudást generáljon, megragadja azt, majd explicitté tegye. A tudásmunkások dolga, hogy rendszereket alkossanak, katalizálják a tudás átadását, mindenkit elkötelezetté tegyenek. Amikor pedig a dolgukat elvégezték, feleslegessé válnak az adott szervezeten belül. Drótos szerint számos vállalat eljutott odáig, hogy az ott felhalmozódott tudás jelentős vagyont jelent, ám ennek a számszerűsítéséhez még nem létezik megfelelő technológia, sőt a közeljövőben nem is várható ennek megjelenése. Egy nagyon egyszerű példa: vajon ha egy vezető beosztású alkalmazott távozik a részvénytársaságtól, megjelenik-e a tőzsdei árfolyamokban?

A tanszékvezető előadásában felvetett jó néhány elgondolkodtató kérdést. A középvezetői szinttől a szervezet belseje felé haladva a kultúraváltás ösztönzők nélkül nem lesz sikeres. Ilyen ösztönző lehet például a karrier, miközben a tudástermelő vállalatokra jellemző hálózatos felépítés egyáltalán nem a gyors előrejutást szolgálja. Vagyis lehet, hogy a tudásmenedzsment és a lapos szervezetek nem egy irányba mutatnak?
Ráadásul a szaporodó standardizált folyamatok a munkatársak tevékenysége egyre behatároltabb lesz. Akkor több vagy kevesebb tudásmunkásra van-e szükség?
Vajon például a magyar emberekre jellemző kreativitás, önálló gondolkodás akadályozza-e a központosított tudáson alapuló lapos szervezetek elterjedését, és sikeres működését? Lehet, hogy túltermeljük a „tudókat”?



Az előadásban felvetett kérdésekre valószínűleg a jövő fog válaszolni, jóllehet a következő prezentációban Erényi Balázs éppen a Shell, egy klasszikus lapos cég sikeres vállalati vízióját mutatta be. A vállalat kiskereskedelmi igazgatója a kompetenciák és döntési jogkörök alacsonyabb szintre kerüléséről, az így biztosított hatékonyságról, és a központi tudástermelés gyakorlatáról beszélt. A vevő, részvényesek és az ember, mint dolgozó és mint szervezet hármas alapértéket szem előtt tartó vállalat a kilencvenes évek közepén döntött úgy, hogy a korábbi hierarchikus felépítés helyett áttér a lapos szervezeti struktúrára. A vezetőség már nem országonként, hanem üzletáganként tagolódik. A helyi igazgatók megszűnésével létrejött egy egységes európai vállalat, ahol az egyes döntésekért funkcionális vezetők felelnek. Minél laposabb egy szervezet látszólag annál bonyolultabb a működése, annál nehezebben látják át kívülről, sőt, bizonyos helyzetekben az üzleti kommunikáció is nehezedik. Mindezekért viszont kárpótol az, hogy a szervezet hatékonyabban hasznosítja a központilag megtermelt tudást, gyorsabban reagál a változásokra, és jobb döntéseket hoz – hangsúlyozta Erényi.
A gyakorlati szakember egyetértett Drótos György korábban elhangzott megállapításával, hogy ebben a szervezeti rendszerben a személyes fejlődés lassabb, így a rendfokozat helyett más ösztönzőkkel kell motiválni. (A délelőtti utolsó előadásban elhangzottak szerint például a GE éppen a folyamatos tanulás lehetővé tételét használja erre a célra).

Beszámoló a Piac és Profit konferenciájáról - tanulóvállalatok, tudástermelő cégek

Beszámoló a Piac és Profit konferenciáról (2. rész) – a GE esete a tanulással

Beszámoló a Piac és Profit konferenciáról (4. rész) – A jövő munkavállalója

Piac és Profit konferencia estély - 2002. szeptember 11.



Sebők Orsolya