Bonyolult és hosszadalmas az EU menekültügyi eljárása

Az Unióban az un. Dublini eljárás határozza meg azt, hogy az Európai Unió mely tagállama köteles a harmadik országbeli, illetve hontalan személyektől származó menekültstátusz iránti kérelem tárgyában dönteni. A rendelet valamennyi tagállamra, illetve Svájcra, Norvégiára, Lichtensteinre és Izlandra terjed ki.

A szabályozás célja az, hogy a kérelem egyetlen államban legyen kivizsgálva, ott lehetőleg gyorsan és hatékonyan. Az eljárás nem egyszerű. Elsőként is azt vizsgálja meg a hatóság, hogy mely országban lépett be a kérelmező a dublini területre, hiszen az az ország felelős elsődlegesen az elbírálásért. Ezt a kérelmező ujjlenyomata, kikérdezése, útlevele alapján határozzák meg. Amennyiben a kérelmezőnek családtagjai vannak, akiknek menekültként lettek elismerve vagy ilyen kérelmet már be is nyújtottak, abban az esetben családegyesítési alapon más országhoz kerülhet a kérelem kivizsgálása. Az előzetes vizsgálat keretében azt is megnézik, hogy nem állampolgára-e már a kérelmező valamely tagállamnak, nem kapott-e már valamely tagállamtól menekültstátuszt, tartózkodott, illetve átutazott-e biztonságos harmadik országon, vannak e biztonságos harmadik országban rokonai stb. Amennyiben ezekre a kérdésekre a válasz pozitív, a kérelem érdemi vizsgálata nem történik meg, mivel akkor az Európai Unióban való menekültstátusza nem megalapozott. Az előzetes vizsgálatot követi az érdemi vizsgálat, melynek fő eleme a kérelmező kikérdezése. Az eljárás során a kérelmező használhatja az anyanyelvét, kérhet tolmácsot, a döntés írásos példányát, a döntés elmagyarázását anyanyelvén, valamint ingyenes jogi segítséget. Ezen túlmenően az ENSZ menekültügyi szervéhez is fordulhat (UNHCR).

A dublini mechanizmus problémái

Az Európai Unió szabályrendszerének egyik problémája az, hogy a rendszerben sokszor nehéz a felelős államot megállapítani. Az az ország, ahol a menekültek belépnek ugyanis nem feltétlenül regisztrálja a belépőket éppen azért, hogy ezt egy másik állam tegye meg, s ezzel a másik állam kötelezettsége legyen a menekültek befogadása (az eljárás lefolytatása). Az eljárás azonban nem csupán amiatt húzódhat el, hogy nem lehet beazonosítani a felelős tagországot. Az is előfordulhat, hogy a kérelmezőnek családtagjai is vannak, akik más részes államokban hasonló kérelmet nyújtottak be vagy ott már letelepedtek. Ebben az esetben a családegyesítés elve miatt kerülhet sor a kérelem áttételére egy másik országhoz. Problémát jelent az is, hogy az egyes országok bevándorlási politikájában jelentősek a különbségek. Míg az EU átlaga 18 százalék a jóváhagyott menedékkérelmek vonatkozásában (az USA-ban 15-20 százalék), ez az arány a részes államoknál jelentős eltéréseket mutat. Németország 2014-ben mintegy 100.000 kérelemből 40.000 kérelmet megalapozottnak talált, Magyarország 5.400 kérelemből viszont még 500 kérelmet sem. A keleti régióban egyik ország sem teljesít túlzottan jól. Volt olyan év például, amelyben Szlovénia minden kérelmet elutasított. Mindeközben a kérelmek száma drasztikusan nő.

A kérelmet benyújtók nagy része Szíriából, Pakisztánból, és Afganisztánból érkezik.

Az Eurostat adataiból az is kiderül, hogy a legtöbb kérelmet Németország, Franciaország, Svédország és Olaszország bírálja el (90-60-30.000), Magyarország ennek csupán a töredékét.

Több fórumon vitatják az európai gyakorlat jogszerűségét

Az európai bevándorlási gyakorlatot mind a Luxemburgi EU Bíróságon, mind pedig a Strasbourgi emberi jogi bíróságon több esetben sikerrel támadták. Az M.S.S v. Belgium ügyben a Strasbourgi Bíróság kimondta, hogy egyezménybe ütközött a Belga állam azon lépése, hogy a dublini rendszer alapján automatikusan Görögországnak adta vissza az ügyben a kérelmezőt anélkül, hogy vizsgálta volna a fogva tartási és életkörülményeket. További egyezményes jogsértés állapított meg az alapján, hogy Belgium hatékony jogorvoslatot sem biztosított. A Luxemburgi Bíróság pedig az NS & ME ügyben mondta ki, hogy tagállamokba történő visszatoloncolás esetén is vizsgálni kell az embertelen és megalázó bánásmód, valamint az Alapjogi Karta rendelkezéseinek az érvényesülését. Az ugyanis tagállamok esetén sem vélelmezhető, hogy az alapelvek maradéktalanul betartásra kerülnek.

Drasztikusan emelkedik a kérelmek száma Magyarországon is

A 2013-as évben 18.900, 2014-ben már 42.777 darab kérelmet nyújtottak be a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz. Az ügyintézési idő elvben 60 nap, ám a kérelmek nagy száma miatt ebben csúszások tapasztalhatóak. Az eljárás ingyenes, szükségesetén a hatóság tolmácsot is biztosít. Amennyiben a kérelmező menekültként, illetve oltalmazottként elismerhető, abban az esetben az érintettek a döntés alapján személyi igazolványt és úti dokumentumokat is kapnak. Ez azonban az esetek elenyésző része. A többségi kategóriába tartozó kedvezőtlen döntés esetén pedig a hatóság a kiutasítás, illetve kitoloncolás tárgyában dönt. A magyar hatóság weboldala szűkszavú, sem az érintetteknek, sem pedig az őket képviselőknek nem nyújt átfogó információt. A weboldal a menekült eljárás valamennyi állomásáról tartalmaz tájékoztatást, ezek azonban sokszor egymással össze sem függenek. Sajnálatos módon nem tájékoztatja a menekülteket a jogaikról, s nem derül ki a dublini eljárás lényege sem. Az érintettek számára érdemi segítséget a Magyar Helsinki Bizottság, valamint az ENSZ menekültügyi hivatala (UNHCR) nyújt.

Az USA is menekültáradattal küzd

A világ fejlett demokráciái hasonló problémákkal küzdenek. A jóváhagyott menekült kérelmek száma az USA-ban 2006-tól folyamatosan nő, ám azok száma az 1990-ben jóváhagyott kérelmek számának még így is alig a fele. A 70.000 jóváhagyott kérelem az összes kérelem 15-20 százaléka.

Az USA 1968-ban csatlakozott a jegyzőkönyvhöz, így 1968-tól az ENSZ valamennyi okmányában foglalt kötelezettség kiterjedt rá. A csatlakozást követően az amerikai bevándorlási jogban nem léptettek életbe semmiféle változást. Tekintettel azonban arra, hogy az egyezmény a feltételek megvalósulása esetén nem ismeri az egyes államok diszkrecionális jogkörének fogalmát, így alappal tehető fel, hogy sem a kormányzat, sem pedig a szenátus nem volt tisztában a ratifikáció következményeivel (Thomas Alexander Aleinkoff, David A. Marlin, Hiroshi Motomura, Immigration and Citizenship, 5th edition). Az amerikai bevándorlási hivatal 1974-től azonban a pereskedések hatására változásokat implementált a szabályozásban. Amit viszont ki kell emelni, hogy az USA menekült fogalma bővebb, mint amit a Genfi Konvenció előír. A bevándorlási jog ugyanis lehetővé teszi, hogy a kérelmező a követségeken a saját országban is menekültstátusz iránti kérelmet nyújthasson be (oversee refugee program). Ezen túlmenően a második világháborút követő válságok során elnöki hatáskörben is több alkalommal sor kerül pótlólagos menekült kvóta felállítására.

Elsőként 1948-ban 400.000 menekült befogadása történt meg. Később 1956-ban a magyar emigránsok, a 60-as évek elején a kubai emigránsok, 1975-ben pedig a vietnámi emigránsok számára biztosítottak speciális kvótát. Az un. Lautenberg módosítás eredményeképpen a rendszerváltást követően pedig a Kelet-európai, illetve délkelet ázsiai menekültek számára biztosítottak speciális elbánást. Kelet-Európa vonatkozásában a kedvező elbánást az újjáéledő antiszemitizmussal indokolták.

Amerika is csökkenteni kívánja a sikeres menekült kérelmek számát

Az amerikai kormányzat, a bevándorlási hatóság, valamint a bíróságok kemény kézzel igyekeznek a bevándorlást kordában tartani, és meglehetősen szigorúan értelmezik az egyezmény, valamint a bevándorlási jogszabályok szövegét.

A Matter of Pula ügyben a hatóság kimondta, hogy a bevándorlási jogszabályok megkerülése önmagában olyan jogsértés, amely végzetes hatással van a menekültkérelmekre.

A 9. számú szövetségi fellebbviteli bíróság pedig a Hernandez-Ortiz v. INS ügyben mondta ki, hogy az üldőzés extrém koncepció, amelybe a szimpla diszkrimináció nem tartozik bele.

A Borca v. INS ügyben a 7. számú szövetségi fellebbviteli bíróság tett hasonló tartalmú kijelentést. Kimondta, hogy a gazdasági ellehetetlenítés is csak akkor éri el az üldözés szintjét, amennyiben valamennyi elérhető eszköztől megfosztja az illetőt.

A 9., valamint a 3. számú fellebbviteli bíróságok pedig a Singh v. Moshorak, valamint az Etugh v. INS ügyekben azt is lefektették, hogy a kérelmező köteles megvizsgálni az országban való áttelepülés lehetőségét. Amennyiben az üldözés nem az egész országra terjed ki, a kérelem nem megalapozott. Ezen túlmenően a Kongresszus folyamatosan bővíti azon bűncselekmények listáját, melyek kizárják a menekültstátusz jóváhagyását. Az USA azonban más eszközökhöz is nyúlt annak érdekében, hogy a menekültek áradatát csökkentse. 1981-ben a Reagan kormányzat egy programot hozott létre, melynek keretében a haditengerészet az USA felé Haiti felől érkező szállítóeszközöket feltartóztatta és nem engedte, hogy partot érjenek. A haditengerészet fedélzetén lévő bevándorlási tisztségviselő a helyszínen folytatta le a bevándorlási eljárást és csak azokat engedték partra, akiknek a kérelme megalapozottnak tűnt. Az érintettek eljárása később a szárazföldön tovább is folytatódott. Ezt a gyakorlatot bíróságon is megtámadták, a Haitian Refugee Center v. Gracey ügyben a bíróság azonban a keresetet elutasította. Később az USA a menekültek egy részét Kubába szállította a Guantanamói támaszpontra. 1992-ben pedig Bush elnök utasította végrehajtási rendelettel a flottát, hogy szállítsák vissza Haitire az onnan származó, elfogott menekülteket.

A Sale v. Haitian Centers Council ügyben az USA Legfelsőbb Bírósága a hajók feltartóztatásának a gyakorlatát szintén jogszerűnek minősítette, mivel meglátása szerint az egyezmény hatálya a nyílt tengerre nem terjed ki. 1994-ben az USA azt a lépést is megtette, hogy a Haitiról érkező menekültkérőket a régió más országai között osztotta szét, s ezért a fogadó országnak fizetett. Ezt az indokolta, hogy a menedékkérők száma már a napi 3000-et is meghaladta. Végezetül az USA is úgy döntött, hogy kerítés építésével tartja távol a menekülteket, valamint a bevándorlókat. Jelenleg az amerikai- mexikói határ mintegy 550 km hosszú szakaszát zárja le kerítés.

Dr. Kéri Ádám
Jogi szakértő
LIGA Szakszervezetek
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - 50 éve napirenden a menekültkérdés
2. oldal - Bonyolult és hosszadalmas az EU menekültügyi eljárása