Ha elégedetlen életével, új lehetőségeket kell keresni

- A Tárki legfrissebb kutatása szerint a felnőtt magyar lakosság hatoda gondolkodik külföldi munkavállaláson, vagy az ország végleges elhagyásán. Ezt igazolják vissza a HR Portal közvetlen környezetében előforduló esetek is. A minap egy kétgyerekes rokonom jelentette be, hogy követi a férjét Svédországba. Majd egy többgyerekes olasztanár ismerősöm állt elő azzal, hogy az egész család Norvégiába költözik. Mindkét család tanulja a célország nyelvét és a jobb élet reményében kezd új életet északon. Mit gondol, mi húzódhat meg e kivándorlási "hullám" mögött, ha lehet ezt annak nevezni? Miért vonzó Skandinávia?

- Én is azt tapasztalom a közvetlen környezetemben, hogy egyre több ember veszi az irányt északnak. Skandináviában magas az életszínvonal, és sok szakmában munkaerőhiány van. Alapvetően megbecsülik a szakmai tapasztalatot és a szorgalmat. Magyarországon sok a bizonytalan tényező. Ezekért a lehetőségekért azonban nagyon meg kell dolgozni. Előfordul, hogy több éves nyelvtanulással kell megalapozni a sikeres munkavállalást és egy magyartól teljesen eltérő kultúrába való beilleszkedés sem könnyű. Egy orvos ismerősöm is mondta, hogy a napi nyolcórás munka mellett még egy jó darabig nyelvórákra járt és egy egyéves különbözeti, speciális képzésen is részt vett, hogy elfogadják a diplomáját.

- Mondana néhány példát, mivel biztosítják az északi országok ezt a biztonságérzetet, jólétet?

Szirmay Ágnes

-Biztonságot nyújt az emberek számára, hogy tudják, évekig számítanak a munkájukra, melyet a megfelelő fizetéssel is honorálnak, így mernek tervezni. Például a norvég szociális háló sokkal kiterjedtebb, mint a magyar. A munkahely a kiköltözés és a kezdeti időszak nehézségeinek átvészeléséhez is támogatást nyújt. A skandináv országokban hosszú távra terveznek a munkaerővel, emiatt kifejezetten szívesen veszik, ha a munkavállaló családostul megy. A gyerekek abból a szempontból is jó pontnak számítanak, hogy fiatalítják az adott ország populációját.

- Ez a mentalitásbeli különbség a kiválasztásnál is tetten érhető?

-Igen. A magyar és a skandináv gondolkodásbeli és szemléletbeli különbség a korrekt kiválasztási folyamatban is megjelenik. Ha megfelel a pályázó egy állás követelményeinek, felveszik. Skandináviában ugyanis egészen más értékrend és szemlélet uralkodik, mint itthon. Csak az számít, mit tettél le az asztalra. Természetesen azt ott is nézik, hogy az illető be tud-e illeszkedni a csapatba. Alapvetően csapatmunka folyik, többféle szakma képviselője dolgozik együtt, és minden láncszemre komolyan alapoznak. A szakmai kiválóság egy állandó értéket képvisel és nem attól függ a megléte vagy hiánya, hogy ki a vezető, és neki mi a fontos. Első hallásra talán furcsa a kelet-európai embereknek, hogy ott élnek a közmegegyezések és hírből sem ismerik az "ügyeskedést". Fejlett az érdekvédelem is és egészen más munkakultúra uralkodik, például szigorúan betartják a munkaidőt, ha pedig azon felül kell dolgozni, kifizetik a túlórát.

- Ez a szemlélet a pszichológusokra is igaz?

- Úgy tudom, hogy az északi országokban a pszichológusokat egy különböző végzettségű szakemberekből álló szakmai csapat tagjaként megbecsülik, munkájukat elismerik, erőfeszítéseiket, lojalitásukat értékelik.

- Miért, Magyarországon miként ítélik meg a pszichológiát (a HR szakmában)?

- Magyarországon nagyon sok pszichológust képeztek az utóbbi időkben, és a múlt század eleje óta nagyon sok világhírű pszichológus koponya tudásából, szellemi örökségéből táplálkozhatunk. Ezzel együtt, a pszichológiai kultúra, a pszichológusok alkalmazása elmarad a nyugat-európai, vagy észak-európai modelltől. Kevés az állás, akár a klinikum területére gondolunk, akár a vállalatok világára. Kevés cég ismeri fel azt, hogy mi az a haszon, amit a pszichológus hozzáad a vállalat gazdaságosságának növeléséhez, vagy a vállalat növekedéséhez. Gyakran a hiedelmek és a divathullámok dominálnak a szervezetfejlesztési irányok és módszerek kiválasztásánál. (pl. stresszoldó tréning) a munkahelyeken. Gyakori az is, hogy az eszközt összekeverik a pszichológussal. A szakember helyett mechanikusan alkalmazható eszközöket, például kérdőíveket alkalmaznak. Egy gondolkodó lény, szakember helyett valamilyen kész részmegoldással élnek. Tovább nehezít helyzetünkön, hogy a cégek a gazdasági válság nyomán első körben a HR és marketing büdzséjét vágták meg.

- Azt gondolnánk, hogy a kiválasztásnál, pszichológiai tesztek kiértékelésénél kikerülhetetlenek a pszichológusok. Ezek szerint ez is megváltozott a modern technológia és HR szakma megváltozásával?

- Gyakran találkoztam azzal, hogy nem mindig világos a cégvezetőknek, mit is csinál egy pszichológus és az, hogy ez egy szakma. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy ránézésre meg tudják mondani egy emberről, mennyire fog beválni az adott munkakörben, mert nekik "megérzéseik" vannak. Pedig ez nem ilyen egyszerű. Ráadásul ez a munkáltatói hozzáállás alacsony validitást eredményez, amely révén igen borsos összegtől esik el a cég a munkavállalóba fektetett költség és a nem megfelelően végzett munka miatt. Persze van egy cégvezetői réteg, amelynek fontos, hogy optimálisan jól működjön a vállalatuk, és alkalmaznak pszichológust, de eltérő, hogy milyen feladatra és milyen szinten. Az is előfordul, hogy nem a folyamat elején, a folyamat megtervezésénél vonják be a pszichológust, hanem egy későbbi szakaszban. Így a folyamat eredménye gyakran felemás.

- A HR-es munkakör emberismeretet feltételez, miként a vezetői státusz is. Ráadásul a jobb humánmenedzsment képzések részét képezi a pszichológia és még ott vannak a munkájukat megkönnyítő kompetenciamérő eszközök is. Ezek nem elegendőek egy jelölt személyiségképének, kompetenciáinak feltérképezéséhez, és arra, hogy megállapítsák, alkalmas-e az adott munkakörre?

- Nagyon kevés az a pszichológiai tudás, amit tanítanak a HR-es képzéseken. Én is oktattam az egyik egyetem humánmenedzsment posztgraduális képzésén 3-4 évig, ahol testközelből tapasztalhattam meg, hogy változó a humán erőforrással foglalkozó szakemberek képzettségi szintje. Sőt, még az sem jelent semmit, ha valaki eleve pszichológus végzettséggel tölt be egy HR vezetői széket, mert az csak az alap.

- Visszatérve a skandináv kultúrára, egy korábbi interjúnk során említette, hogy jön a norvég nyelvtanára. Most pedig azt csicsergik a madarak, hogy külföldre megy. Mi igaz ebből?

- Igen, a közeljövőben külföldre települök.

- Miért kezdett ezzel a gondolattal eljátszani? Zárójelben jegyzem meg, az Egyesült Államokban sokkal rugalmasabbak és mobilabbak az emberek, és nem releváns az életkor a karrierváltásnál.

- Ennek hátterében több ok húzódik meg, és egy fordulóponthoz köthető, mint minden ilyen horderejű döntés. Mindemellett régóta szerettem volna külföldön élni, Skandinávia pedig mindig is vonzott. Egyrészt életszemlélete, értékrendje, másrészt a szakma megbecsültsége és a nagyon pozitív, problémamegoldásra irányuló gondolkodás miatt. Ezt többször volt szerencsém megtapasztalni. Természetesen az előbb említett munkakultúra sem mellékes tényező.

-"Sorsunk a kezünkben van. Rajtunk múlik, mit hozunk ki belőle" - ezt szokta hangoztatni cikkeiben. Ezt egyfajta üzenetnek szánja a váltás előtt álló embereknek?

- Döntéseink meghatározzák életünk alakulását. Ami mindig rajtunk múlik, az az, hogy kihozzuk magunkból, és jó értelemben, a lehetőségeinkből a legtöbbet. Amikor egy életszakasz lezárul, és valaki azt tapasztalja, hogy az addigi megoldásmódjai nem működnek a jelen helyzet megoldásában, akkor váltani kell, új lehetőségeket, új dimenziókat kell keresni.

- És mit tanácsol azoknak, akik ott állnak a nagy változás kapujában, de nem merik meglépni azt?

- Tisztázzák magukban, hogy mit akarnak, mert akkor tudni fogják, hogy merre induljanak el. Az elhatározás megszületésével olyan erőt kap az illető, ami magával hozza a megoldást a kivitelezés során felmerülő akadályokra. Tudniillik azzal, hogy valaki megbeszéli magával, hogy mit szeretne elérni, igazából mi az, ami neki valóban fontos az életében, akkor a megoldásokat, a megoldás felé vezető utat már sokkal könnyebben megtalálja. A választása egy aktív dologgá válik és nem fog keseregni. Megszűnik a beszorítottság érzése, amit nagyon gyakran látok magam körül. Az már ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a váltás mit jelent: pl. egy város, egy ország elhagyását, vagy egy új szakma megtanulását. A lényeg, hogy meghozza ezt a döntést, mert onnantól kezdve már a megoldást fogja építeni. Aki "bezzegezik", az nem dolgozik belsőleg. Ha ez mégsem megy, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

- Köszönöm a beszélgetést!