Van-e bármi értelme a motivációs programoknak?

2014 év végi mini kutatásunkban az outdoor motivációs programokkal kapcsolatos elvárásokra és tapasztalatokra voltunk kíváncsiak, és persze arra, ahogy egyáltalán mennyire élnek ezzel az eszközzel a vállalatok, mennyire szerepel a motiváció megőrzését vagy növelését szolgáló eszköztárukban, illetve milyen eredményeket érnek el az alkalmazásukkal.

Vizsgáljuk meg elsőként, hogy milyen jellemző motivációs problémákat azonosítanak a válaszolók saját vállalatukon belül! A felkínált lehetőségek közül tetszőleges számban választhattak a kitöltők és alig valaki hagyta ki ez együttműködéssel és kommunikációval kapcsolatos problémákat.

Leginkább azért érdekes ez az adat, mert évek óta szinte minden szervezetet vezető fejlesztési célja ennek a területnek a támogatása. Elképzelhető, hogy a szintén évek óta visszafogott fejlesztési költségkeret és a vegyes sikerű belső megoldások kezdenek meglátszani?

Az együttműködési és kommunikációs feszültségek miatt persze nem meglepő, hogy a munkatársak közti konfliktusok is előkelő helyen szerepelnek, ráadásul ez az a kényes terület, ahol a legkevesebb vezető vagy szervezet mer vagy tud hatékonyan beavatkozni.

Korábbi tapasztalataink és a közelmúlt vállalati visszajelzései alapján nagyjából olyan eredményre számítottunk a kiégéssel kapcsolatban is, amit kaptunk: a válaszolók majdnem fele jellemző problémaként jelzi vissza a burnout megjelenését.
 
A csoportmotiváció jellemző vállalati eszközei még mindig a tréningek, az együtt töltött szabadidős programok, de nagyon szép számban jelenik meg a tudásmegosztás, mint ösztönző erő is.

A kitöltők jelentős része számol be valamilyen már megvalósult outdoor programról, ezek döntő többségben a csapatépítésről, az együttműködést támogató közös kikapcsolódásról szólnak.

Egyértelműen látszik, hogy kevesen ismerik még a motivációs célú outdoor programokat. Sokan érzik viszont, hogy a pusztán játékokból és szórakozásból álló, luxuskörülmények között töltött hétvégék kora lejárt. Oka ennek minden bizonnyal az is, hogy a megfelelő mennyiségű szabadidő biztosítása az egyik legfontosabb ösztönző elemmé vált, így az egyén számára is kézzelfogható eredmény nélkül töltött tréningnap súlyos demotiváló hatással bírhat.

Igény van ezért a konkrét célokat kitűző, fejlesztő szakmai munkára, a tematikákat összeállítók azonban még mindig a csoportos motiváció támogatásának gyökeresen ellentmondó versenyekre, vetélkedőkre, az egyénileg vagy akár csoportosan is egymás ellenében való feladatmegoldásokra építik a programokat.

Ennek a hibás megközelítésnek is köszönhető, hogy a zászlóra tűzött cél ugyan az együttműködés, a csoport és az egyén motivációjának növelése, ez az eredmény viszont a megvalósuló programok alig negyedénél érhető tetten. Kidobott pénznek ugyan senki nem gondolja az outdoor programokat, hatékonyságuk azonban ebben a formában legalábbis megkérdőjelezhető.

Tudjuk, hogy nem a korlátlan tréninglehetőségek idejét éljük, de a jelenlegi kép szerint nagyon is van még keresnivalójuk a valóban a többletteljesítmény elérésére és a motivációra fókuszáló outdoor programoknak.

MotivArtis Vezetői és Szervezeti Hatékonyságot Támogató Kft.