83 éves vezető a high-tech forgatagában

A 83 éves Helene Metz esete kiválóan rímel Lovászy László elképzeléseire, a szociológus szerint ugyanis az idősek foglalkoztatásával lehet elkerülni a hazánk mellett egész Európára jellemző demográfiai válság elmélyülését (lásd Idősek foglalkoztatásával elkerülhető a demográfiai bomba című cikk, 2007. október 30.).

Energiabomba sajátos meglátásokkal

A nyugdíjas korú asszony egy tetterős fiatal vehemenciájával intézi nap mint nap a gyár ügyeit, ha kell telefonál, faxot küld, vagy szakkiállításokon ismerkedik a kereskedőkkel. A high-tech ipar élő legendája hallani sem akar az olyan divatos költségcsökkentő manőverekről, mint a kiszervezés vagy termelésáthelyezés, a termékek előállítását kizárólag a megszokott módon, helyben, német munkaerővel tudja elképzelni.

E csöppnyi idegenkedés ellenére sikerrel teszi mindezt, köszönhetően a termék- és célcsoport tökéletes meghatározásának: a szokásosnál kétszer drágább LCD- és plazmaképernyős tévéket ugyanis nem a nagy elektronikai hálózatok üzleteibe vagy internetes portálokra szánja a Metz, hanem olyan prémiumkategóriájú vevőknek, akik a vastag pénztárcájukhoz igazított szakboltokat keresik fel. Ennek megfelelően a készülékek ára nemcsak a házhozszállítást, hanem a helyszíni és szakszerű üzembe helyezést is tartalmazza.

A siker titka

A céget Helene néhai férje, Paul Metz alapította 1938-ban, s a háború kitöréséig rövidhullámú rádiókkal és transzformátorok gyártásával foglalatoskodtak. Az 1950-es évektől azonban hordozható rádiókra, majd később vakukra és tévékészülékekre váltottak. Metz mindig is a piaci résekben gondolkodott, ellentétben például a nem túl távoli szomszédságban lévő Max Grundiggal, aki hiába hizlalta egyre nagyobbra vállalatát, 1984-ben végül kénytelen volt értékesíteni a holland Philips-nek. A Grundig pozícióját féltve fel is darabolta azt: mára már csak a név maradt, termékei rendre Kínában és Törökországban készülnek.

Helene Metz karrierje egyébiránt 16 éves korában kezdődött, akkor került kötelező szakmai gyakorlat keretében a Metz-gyárba, ahol rögvest összeismerkedett későbbi férjével. Férje 1993-as halálával került a 700 főt foglalkoztató cég élére, s kezdte meg az évente százezer tévékészüléket gyártó üzem dirigálását.

Az asszony azóta is a folyamatosan látogatja a szakvásárokat és tartja kapcsolatot a kereskedőkkel. Idejében felismerte azt, hogy koránál fogva nem tud elvégezni minden tevékenységet, ezért a marketinget és a technológia fejlesztést egy nála jóval fiatalabb ügyvezetőre bízta. Ennek köszönhető az is, hogy a cég már négy éve angol nyelvű szlogennel buzdítja vásárlásra vevőit.

Frau Metz ezzel együtt is unikum, hiszen nincs még egy olyan tévégyáros, aki a leghűségesebb ügyfeleit felhívja születésnapjukon, hogy gratuláljon nekik.

Népszabadság