A mindennapi munka és március 15

Áder János szerint kevesebbet beszélünk azonban a forradalmat követő napok döntéseiről, a kormányon belüli vitákról, egy új közigazgatás szervezéséről vagy a Lánchíd építésének munkálatairól; és szinte sohasem emlékezünk meg az akkori hétköznapokról: a tanítók, orvosok, tudósok, színjátszók munkájáról, akik élettel töltötték meg a március 15-én kivívott szabadság kereteit.

"Pedig az új világot 1848-ban nemcsak az utcai események, a pezsdítő szónoklatok, a jogos indulatok hozták el (...). A mindennapi munkát akkor is el kellett végezni. A polgári Magyarországot e nélkül nem lehetett volna megteremteni" - emelte ki.

Az államfő elmondása szerint a legnagyobbak sosem keresik a dicsőséget, mégis munkájuktól egy egész nemzet lesz nagyobb, erősebb, nemesebb.

"A mi dolgunk ezért a nemzet ünnepén elismerni azok teljesítményét, akik (..) naponta mutatnak példát nekünk arra, hogyan lehet állandónak, szilárdnak, kitartónak lenni. A magyar nemzet nevében köszönöm személyes teljesítményüket, amely ugyan csak az önöké, de gyümölcse a magyar nemzeté is" - méltatta a díjazottakat Áder János.

Az ünnepségen a Magyar Érdemrend különböző fokozatait harmincketten vehették át, tizenhárom művész kapott Kossuth-díjat, hatan megosztott Kossuth-díjban részesültek. Széchenyi-díjat tizennégyen, megosztott Széchenyi-díjat pedig hárman vehettek át.