A munka nem mindig kínál kiutat a szegénységből

A társadalmi mobilitás és a gyermekszegénység vizsgálatára létrehozott testület 348 oldalas jelentése kimutatja, hogy a hivatalosan szegénységben élőnek nyilvánított brit gyermekek kétharmadának családjában legalább egy felnőtt dolgozik, az esetek zömében teljes munkaidőben.

Nagy-Britanniában az a háztartás számít szegénynek, amelynek jövedelme nem éri el az országos mediánérték 60 százalékát.

A kormányzati adatok szerint az elmúlt pénzügyi évben a brit háztartások mediánjövedelme 427 font (150 ezer forint) volt hetente, vagyis ennek 60 százalékát figyelembe véve a 256 fontos (90 ezer forintos) heti családi jövedelem a szegénységi küszöb.

A csütörtökön ismertetett átfogó elemzés szerint valószínűleg nem teljesül az a kormányzati terv, amely 2020-ra a gyermekszegénység felszámolását tűzte ki célul. A bizottság becslése szerint Nagy-Britanniában még abban az évben is várhatóan kétmillió gyermek él majd szegénységben.

A tanulmány ennél is komolyabb gondnak nevezi, hogy nagyon sok alacsony és közepes jövedelmű családban élő gyermeket fenyeget az a kilátás, hogy saját szüleinél is rosszabbul fog élni felnőttkorában. A szerzők kimutatják, hogy a brit társadalom legszegényebb 25 százalékába tartozó szülők gyermekeinek kevesebb mint a hetede jut felnőttként magas jövedelmű álláshoz, a magas jövedelmű családok gyermekeinek ugyanakkor három és félszer nagyobb az esélyük arra, hogy maguk is magas jövedelmű felnőttekké váljanak.

Ez mutatja az alacsony társadalmi mobilitást, vagyis azt, hogy a háztartások anyagi helyzete a születés pillanatában alapvetően meghatározza a hosszú távú megélhetési kilátásokat.

A tanulmány szerint Nagy-Britanniában hozzávetőleg 5 millió munkavállaló keres kevesebbet, mint amennyi minimálisan elégséges lenne a megélhetéshez. A megélhetési minimum - az országos átlagnál kiugróan drágább Londont nem számítva - jelenleg 7,45 fontos (2600 forintos) órabért jelent.