Alkalmi munka karácsonyi vásárban

Nem uralkodott még el maradéktalanul a jellegzetes karácsonyi életérzés Terézvárosban, habár a látványtervezők szemmel láthatólag azért igyekeztek. A sátortetős, lakozott fából álló hangulatos bódék közé még egy "Betlehemet" is installáltak a szervezők. A vásárló tömegek azonban még váratnak magukra, ebben az is közrejátszhat, hogy a stand egy eldugott utcácskában honol. Időnként felbukkan egy-egy határozatlan bámészkodó, bizonytalan kérdésekkel.

Diákmunkásként 500 forint óránként

Az egyik bódéban huszonéves diáklány áll és vár startra készen. A pulton előtte és körülötte hengerré tekert színes csomagolópapírok, illatgyertyák, gyertyatartók, üdvözlőkártyák. A polcokon kulcstartó, kötött pulóveres mackó, kismackó, nagymackó, bónuszként a sarokban még egy félméteres játékmackó is kuskol piros Mikulássapkában. Mint kiderül, a diáklányt egy iskolaszövetkezet delegálta erre az alkalmi munkára. "Diákmunkán vagyok itt. Szerencsére nem tandíjra vagy albérletre kell, de szeretnék egy kis zsebpénzt gyűjteni az ünnepekre: ha minden igaz, olyan 500 forintos órabérre számíthatok"-magyarázza. Itt azért az üresjáratok sem teljes üresjáratok. "Ha éppen nincsenek vevők, akkor a papírmunkákkal foglalkozom" - mondja, miközben egy picit közelebb húzódik a hősugárzóhoz is.

Így védekeznek a hideg ellen

Az alkalmi fűtőtest persze nem véletlen: a riport írásának időpontjában is -3-5° C között ingadozik a hőmérséklet a belvárosban. Tényleg "kutya hideg" van. Pár megállóval odébb, ahol már sárga izzósorokból formált, írott gyöngybetűkkel izzik már kora délután a Terézvárosi Karácsonyi Vásár felirat, még a vásár mellett bámészkodók ebeit is az időjárásnak megfelelően öltöztették. Látunk itt magyar vizslát sapkában, sálban és zöld kabátkában, de angol boxert is kapucnis tréningfelsőben, miközben sapkás, sálas, alaposan bebugyolált eladók pillantgatnak ki a fabódék standjai mögül. Az időjáráshoz illő öltözék tehát kulcskérdés az itt dolgozóknál. "Mi is 3 rétegnyi meleg ruházatban árulunk itt és álljuk reggel 9-től este 18 óráig a sarat. Van termoszban hozott teánk és egy kis hősugárzónk is"- magyarázza Takács István kézműves vállalkozó, aki még azt is hozzáteszi, hogy így sincs egyszerű dolguk. "A hősugárzó azért jobb is lehetne, a termosz sem tartja olyan sokáig a hőt, így aztán minden este egy jó bögrényi forró kávéval engedünk fel a műszak után"- magyarázza a családi vállalkozás feje.

Fontos a termékek alapos ismerete

A kézműves a vásár hetei alatt zömében külföldi vevőkre és 500-600 forintos órabér kitermelésére számít. A jellegzetes karácsonyi díszek, kiegészítők, hűtőmágnesek mellett főként saját készítésű, fa illatgyertya-tartókat, ékszeres dobozokat, zsebkendőtartókat és párologtatóedényeket készítő szakember a maga ura, a családjával dolgozik. Így aztán nem is merül fel, milyen szempontok alapján választana eladókat a munkára: ha mégis fel kellene vennie valakit, ha hirtelen elárasztanák őket a vevők, mindenképpen a kézművesek között nézne körül. "Nem véletlenül mi árusítunk itt. Mi ismerjük legjobban a saját készítésű termékeinket és elmagyarázni is csak egy hasonló végzettségű tudná hitelesen, hogy mi micsoda."

Nagy a kísértés az édességes standnál

Istvántól pár bódényira már Kálmán árul különféle édességeket. A fiatalember csak ideiglenesen vállal itt eladói munkát részmunkaidőben, napi 4 órában."Eredetileg kályhakészítő vagyok, ez a munkalehetőség a kerámiakészítő testvérem egy ismerősén keresztül jött a képbe"-mondja az egyébként angolul és spanyolul is jól beszélő fiatalember, miközben a háttérben egy Bach hegedűverseny szól aláfestő zeneként. A fiatalember pultja tele van finomabbnál finomabb nassolni valókkal. Krumplicukor, törökméz, kókuszrolád és csavaros nyalóka, cukorkák, drazsék és bonbonok, gumicukrok, amerre a szem ellát. A kalóriák szempontjából "életveszélyes" ez a munkaterep és a felhozatal. Sőt, elvben még dolgozói étkezés is lenne, de a fiatalember sajnos (vagy szerencsére) egyáltalán nem szereti az édességet. Az itt vásárlók viszont annál inkább. "Egy forgalmasabb napon óránként akár 30-40 ember is megfordul itt, közülük sokan vásárolnak is" - ad némi helyzetképet a napi standéletről.

Fázik a gesztenyesütő is

Ünnepi alkalmimunka- túránk már Gyöngyivel zárul az Oktogonon. A gesztenyeárus hölgy épp most cseréli le az előzőleg kisült adagok alatt elhamvadt tüzelőanyagokat újabbakra, miközben a kályha mellett jellegzetes illatok terjengenek. Szeret itt lenni és bírja is a megpróbáltatásokat, igaz, az öltözködést azért ő sem bízhatja a véletlenre."Több réteg ruha, zokni, nagykabát van rajtam, még fejfedőből is legalább kettő kell ide." Munkaadója azért valamennyire megkönnyíti a dolgát: a kályhát és az előzőleg elkészített alapanyagokat ő szállítja ide. Neki már csak sütnie kell...