Egyre nagyobb különbségek az osztrák jövedelmek között

A Wifo osztrák gazdaságkutató intézet legfrissebb adatai szerint míg a társadalom legalsó egyötödére hozzávetőleg az éves összjövedelem 2,2 százaléka jut, addig a felső egyötöd a jövedelmek 46,5 százalékát teheti zsebre. A jövedelmi olló kinyílásának okai többrétűek: a munkanélküliség növekedése épp úgy belejátszik, mint a bértárgyalásokon kialkudott emelések alacsony szintje és a részmunkaidőben foglalkoztatottak arányának megugrása.

A nők átlagosan a férfiak jövedelmének 67 százalékát kapják, bár az összehasonlítás eredményét torzítja, hogy a nők jóval nagyobb hányada (39,9 százaléka) dolgozik részmunkaidőben, mint a férfiaké (6,1). Azonos munkaidőalapra vetítve a nők jövedelmi szintje 86 százalékát teszi ki a férfiakénak. Az előbbiek lemaradása mindenesetre tovább nőtt, méghozzá két százalékkal az utóbbi tíz évben.

Megfigyelhető a jövedelmi különbségek növekedése az egyes gazdasági ágazatok között is. Míg az olyan, exportra termelő ágazatokban, mint például a papír- és vegyipar, ahol a szakszervezetek erősek és hatékonyak, a dolgozók átlagos havi jövedelem eléri a 2800 eurót, az idegenforgalomban vagy a kereskedelemben foglalkoztatottak 1375 eurót, illetve 1700 eurót visznek haza havonta.

Összességében a nem önálló foglalkozásúak átlagos nettó reáljövedelme (tehát az adók levonása és az inflációs hatás kiszűrése után maradt jövedelem) 1995 óta 1,7 százalékkal csökkent az alpesi országban, de az alsó egyötöd számára a veszteség 19 százalékos.

Velük szemben nyertesek a vállalkozók, az önálló foglalkozásúak és vagyonosok, akik kamatokból, osztalékokból és bérleti díjakból élnek. A Wifo kutatói szerint kiváltképpen a 759 milliárd euróra becsült összmagánvagyon megoszlása mutat kirívó egyenlőtlenséget. A társadalom felső harmada rendelkezik az összes pénzvagyon több mint négyötödével, a legalsó harmad viszont gyakorlatilag semmivel.

Az intézet szakértői úgy vélik, hogy a jövedelmi olló további szétnyílását az adó- és illetékrendszer gyökeres átalakításával lehetne megakadályozni. A jelenlegi rendszer ugyanis a jóléti állam alapvető célkitűzésével ellentétben nem szavatolja megfelelő mértékben és arányban a jövedelmek újraelosztását a szegényebb rétegek javára. A nem önálló foglalkozásúak által befizetett társadalombiztosítási járulékok például magasabb összegre rúgnak, mint amennyi adót a jövedelmük után levonnak: ez az alacsonyabb jövedelmi szinteken viszonylagosan sokkal nagyobb terhet jelent, mint a jól keresők esetében. A kutatók szerint éppen ezért nem elég pusztán az adórendszert megreformálni, a rosszul keresőkön az nem segítene sokat.