Hóhérokat keresnek

A börtönök parancsnoksága nem nézett azonnal utánpótlás után, amikor egy évvel ezelőtt a két állami hóhér közül az egyik nyugdíjba vonult, a másikat pedig előléptették. Azóta viszont néhány súlyos bűncselekmény, köztük egy fiatal lány megerőszakolása és meggyilkolása újból felélesztette a halálos ítéletről szóló vitát.

A colombói kormány, hogy elterelje a figyelmet az (erős politikai hatás alatt álló) rendőrség munkájának alacsony hatékonyságáról, szeretné, ha a közvélemény úgy ítélné meg, hogy figyelembe veszi a halálos ítéletek végrehajtásának felújítására vonatkozó népi követelést. A nyáron szóvivője kijelentette, hogy "a közvélemény, a kabinet és a parlamenti képviselők arra a közös álláspontra jutottak, hogy a gyermekeket molesztálókkal és a kábítószer-kereskedelem legfőbb irányítóival szemben alkalmazni kell a halálos büntetést".

A következmény: a börtönök irányítói sietve hirdetést adtak fel, amelyben hóhérokat kerestek. Mint a börtönök főigazgatója megfogalmazta, fel kell készülniük, bár Mahinda Radzsapaksze államfő egyelőre nem adott engedélyt az újabb kivégzésekre.

Komoly kihívás a jelöltek felkészítése

A kizárólag a szingaléz nyelvű állami újságban megjelent hirdetésre 178-an jelentkeztek. Az aspiránsok között voltak nyugalmazott katonák, munkások, egy félszemű riksavezető és egy egyetemi hallgató is, akinek a korábbi munkakeresési próbálkozásai kudarccal végződtek.

Tíz jelentkezőt kapásból elutasítottak, mivel vagy túl idősek vagy túl fiatalok voltak. Egy nőt azzal küldtek el, hogy a neme miatt érzelmileg túl nagy hatással lehet rá a hóhérmunka. Alapvető iskolai végzettségen kívül semmilyen más követelményt sem támasztottak a jelentkezőkkel szemben. A hivatalnokok ugyanis attól tartottak, hogy ha képzettebb személyeket vesznek fel, azok egy másik munka kedvéért könnyen otthagyhatják állásukat.

Végül két - a nyilvánosság számára meg nem nevezett - személyt választottak ki az üres helyekre, de mivel elődeik alkalmazásuk évei alatt egyetlen személyt sem végeztek ki, és az egyikük ráadásul már meg is halt, az újonnan jöttek felkészítése komoly kihívást jelent az arra illetékeseknek.

A kormány tagjai hallgatnak az ügyről

A The Economist című brit hírmagazin szerint továbbra is kérdéses azonban, hogy a hóhérok fogják-e használni valaha is a foglalkozásuk megkövetelte, még ezután elsajátítandó tudást.

A halálbüntetések végrehajtásának 1977-es felfüggesztése óta az egymást követő kormányok néhány évente elhatározták, hogy felújítják ezt a büntetésfajtát, és az indokaik ugyanazok voltak, mint a mostani rezsimnek. Az államfők azonban állhatatosan visszautasították a halálos ítéletek aláírását.

Semmi sem utal arra, hogy Mahinda Radzsapaksze változtatni kívánna ezen a gyakorlaton. Egy vagy két kivégzésnek a puszta beígérése elegendő volt ahhoz, hogy miként a múltban, most is lecsillapítsa a kedélyeket. A halálos ítélet végrehajtása elleni ismert érvek is nagy nyilvánosságot kapnak. A bírálók arra biztatják a kormányt, hogy mielőtt a vesztőhelyhez fordul segítségért, erősítse meg a rendfenntartást. És különben is, hogy lehetne felakasztani bárkit addig, amíg az igazságügyi és büntető rendszerben annyi a hiba, mint jelenleg.

A miniszterek hallgatnak az ügyről. Nyilván úgy érzik, hogy nem volna jó hangosan kiállni a halálbüntetés mellett most, amikor az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa arra készül, hogy novemberben áttekintse a Srí Lanka-i helyzetet. És különben is, ha a halálbüntetés végrehajtása mellett kardoskodnának, saját érvüknek mondanának ellent, amelyet nem kisebb személy, mint az elnök testvére hirdetett meg - azt tudniillik, hogy a Radzsapaksze család jótékony uralmának köszönhetően "nem létezik olyan bűnözési hullám, amelyről érdemes volna szót ejteni".