HR guru: A készséget fizetik meg a vállalatok, nem a tudást

A kulcselem az: rendelkezik-e valaki azokkal a készségekkel, amelyre az adott vállalatnak éppen szüksége van? Nem a humánerőforrással foglalkozó munkatársak vagy a vezetőkhöz az utakat elzáró titkárnők a munkakeresők legnagyobb ellenségei, hanem önmaguk - hangsúlyozta. Ha valakit állítólag éppen ők választanának el a sikertől, úgy az illető feltehetőleg amúgy sem jutna hozzá a vágyott álláshoz. A HR-esek nem tesznek mást, mint a cég érdekeit képviselik, a titkárnők pedig a közvetlen főnökét - indokolta az előzőeket. Ulrich úgy véli: a vezetés és a humánerőforrás-politika a cégek egyötödénél "rendben van", a fennmaradók közül pedig 60 százalék megtanítható a helyes gyakorlatra.

A tehetség eloszlása rendkívül egyenetlen a piacon - hangsúlyozta -, számos területen magas a munkanélküliség a vezető ipari hatalmak esetében, így az Egyesült Államokban (ahol az országos munkanélküliségi átlag jelenleg kilenc százalék) és Európában egyaránt, míg akadnak olyan területeken - például a mérnökök között vagy a természettudományos végzettséget igénylő munkakörökben, így a fizikusoknál is - ahol egyszerűen nincs elég munkavállaló. Az amerikai szakember a konferencián megjelentek plénuma előtt kiemelte például a Mol Nyrt. HR-eseit, akik mertek a vállalaton kívülre tekinteni a tehetségek felkutatásában, így már a középiskolákban is keresik a természettudományokra fogékony fiatalokat.

Népszabadság