"Ki kell lépni a szellemi konstrukcióink árnyékából!" - interjú Bölcskei Mónikával

Bölcskei Mónika

- Olyan típusú személyiségnek ismertelek meg, aki gyorsan, határozottan változtat. Nem hordoz sérelmeket, feldolgozza a nehézségeket, és megy tovább. Mégis - ahogy erről korábban beszéltünk - az önállósodást majdnem három éves tervezgetés, gondolkodás előzte meg. Mi volt ennek az oka? Miért pont ez az egy dolog tartott ilyen sokáig?

- Nekem is - mint bárki másnak -, sok-sok szerepet kell betöltenem életem során. A sapkákat cserélgetjük a fejünkön, és az egész viselkedés-készletünket ehhez igazítjuk. Hol HR tanácsadó vagyok, hol fejlesztési szakember coach-ként, máskor trénerként, hol mentor, hol vezető, hol barát, hol anya. Ezek színessé, élettel telivé teszik a hétköznapjainkat, de ha valamelyik elhatalmasodik a többi felett, akkor az már frusztrációt okoz. Mikor elindult a vállalkozásom, nem terveztem azt, hogy akár több munkavállalóm is lesz, de a sikeres működés lehetőséget adott arra, hogy bővüljek, és felvegyek szakembereket. Ez azonban rengeteg új feladatot, felelősséget hozott, amit már egyre nehezebb volt úgy ellátni, hogy az én igazi célomnak, a fejlesztési feladatoknak is megfelelhessek. Az utóbbi időben magára a szakmára már nagyon kevés időm jutott.

Részben a tanácsadó kollégáim miatt is húztam-halasztottam ezt a döntést. Azt gondoltam, hogy őket is nehéz helyzetbe hoznám, ha megszüntetem a cégem addigi működési struktúráját. Azonban a végére már annyira nyomasztóvá vált a mozdulatlanság és a várakozás-teliség miatt a hangulat, hogy amikor meghoztam a végleges döntést, ők nemcsak elfogadták a helyzetet, hanem maximálisan megértették azt. Látták ugyanis az én egyre nehezebb szerepkonfliktusomat, de annyira lojálisak voltak, hogy nem akartak állást keresni, engem cserbenhagyni.

Elmentünk egymás mellett a feltételezéseinkkel

- Kinyíltak az ajtók, amikor bezárult a Be Wise?

- Minden tekintetben. Az egyik kollégám - aki még gyakornokként került hozzám, és 7 évet töltött el mellettem - ma már egy magyar nagyvállalat HR Business Partnere. A másik kollégám pedig - hasonlóan hozzám - inkább az egyének fejlesztésével szeretne foglalkozni trénerként, coachként. Vele másként, de tovább folytatom a fejlesztési munkát. A hazai piacon nincs olyan fejlesztési cég, amely abban a struktúrában működne, ahogy a cégemet én működtettem, ezért nekem ez üzleti döntés is volt. De biztos, hogy nem léptem volna meg önmagában ezt a lépést, ha nem érzem úgy, hogy felszabadít mindannyiunkat.

- Számodra mi változott a döntés után?

- Felszabadultam. Nem nyomaszt az, hogy a meglévő szerepeimbe kell beilleszteni az egyre növekvő terheket. Most végre elkezdtem a rosszul működő struktúrához hozzányúlni, és nem a recsegő-ropogó alapokra húzok folyton újabb szinteket. Világosan látom, hogy elsődlegesen a fejlesztéssel szeretnék foglalkozni, ezen belül a "szerelmem" a coaching. De a többi fejlesztési módszer, a tréning, a World Café, a facilitálások, és a többi, tanulószervezetté válást segítő folyamat egyaránt kedves nekem.

Önismeret tekintetében is fontos volt ez a döntés. Rá kellett jönnöm, hogy például egy új tréningprogram összeállításakor szeretek sok kolléga közt lenni, "megfuttatni" a gondolataimat a többiek közt. De a részleteket kidolgozni egyedül már jobb nekem, hatékonyabb. Nyilván a hét év megváltoztatott engem is.

- Mi lesz a következő lépés? A tevékenység-portfóliót átalakítod?

- Tisztítom a tevékenység-skálát. Csak azok maradnak, amelyeket valóban a "szívem csücskének" érzek, és amelyekben látom az értékteremtést. Ennek az a hozadéka, hogy egész üzletágakat adtam át például más cégeknek, illetve az együttműködő partnerek közt is változások zajlottak. A régiek közül sokkal elengedtük egymást, de megtaláltak új emberek, és hoztak magukkal új tevékenységeket is.

Csak azt a tevékenységet szabad végezni, ami energiával tölt fel

- Két új irányba indultam el. Elindítunk egy coaching alapok gyakorlati képzést. Nagyon sok egyetemista, pályakezdő fiatallal találkoztam, akik szeretnének coachokká válni élet-, és munkatapasztalat nélkül. Hogy ne "csattanjanak a falon", és ne legyen egy hatalmas kudarc számukra a coach-csá válás, egy a szakmával való gyakorlati ismerkedő képzést fejlesztettem ki nekik. Azt szeretném, ha ezek a fiatalok megismerkedhetnének a coaching alapjaival, saját élményt szerezhetnének erről a segítő folyamatról, és a - főleg HR-es - pályakezdőkben tudatosítani szeretném, hogy huszonévesen ezt a szakmát űzni sok kudarccal jár. Egy négynapos, kétmodulos képzés, melyben saját tapasztalatot szerezhetnek mind egyéni, mind pedig csoportos coachingban, pont megfelelő keretet biztosít ahhoz, hogy a coaching iránt érdeklődő fiatalok felismerjék magukban a szükséges kompetenciák meglétét, annak szintjét, és ennek megfelelően hozzanak reális döntést szakmai életcéljuk kitűzésekor.

A másik új programom az ADHD-fejlesztői, nonprofit képzés. Az ADHD (Attention deficit-hyperactivity disorder - figyelem deficites hiperaktív rendellenesség) meghatározásával leírt gyerekek hozzátartozói (szülők és nagyszülők is részt vesznek benne), és az ezekkel a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok részére szerveztük a programunkat, ahol ADHD coaching szemléletű támogatókat képzünk. Nagyon sok fontos találkozás, és tapasztalat született ezen a képzésen. Ezekre építve kezdem el 2013 őszén az ADHD Coach képzést is már tapasztalt coachok számára, akik lehetőséget kapnak az egyre gyakoribb ADHD-s szimptómákkal küzdő munkatársakkal és vezetőkkel való bánásmód elsajátítására. Maga az ADHD coaching témája közel két évvel ezelőtt talált meg, és egy évvel ezelőtt kiderült, hogy egyre több az "épp-csak-nem-diagnosztizált" ADHD-s coachee ügyfelem is. Nagyon sokat segítettek nekem a tudás elmélyítésében, és a megoldás megtalálásában.

Később pedig ismét beigazolódott az, hogy amire fókuszálunk, az növekedni kezd. Az elmúlt egy évben szinte csak ADHD-val küszködő coachee-kat hozott nekem az élet, akikkel fantasztikusan jó együtt dolgozni. Pörögnek, kreatívok, csak úgy repül velük az idő. Pont a szétszórtságuk, az időgazdálkodási kuszaság okoz nekik gondot.

Új iroda, logó, cégnév!

- A Be Wise nemcsak a működése tekintetében változik meg, hanem a külsőségekben is. Új irodába költözöl, és a cég honlapját, logóját, illetve még a nevét is szeretnéd megváltoztatni. Miért lépsz ilyen drasztikusat?

- Változtatni szerettem volna már régóta ezeken a külsőségeken is. A régi irodánkhoz közel, ám egy kényelmesebb és számomra végre kijáró "luxus" körülmények között üzemeltetett irodába költöztem, és ezzel egy időben megváltoztattam a régi website-ot is. E fölött már eljárt az idő, az elmúlt 8 évben eddig csak kétszer változott az oldal, pedig sokkal több változáson mentünk keresztül.

A logó és a név már más kérdés. Amikor céget alapítottam, tudatlanul és ártatlanul a saját vezetéknevemmel és a már akkor bennem lévő szakmai célommal, a fejlesztéssel játszva találtam ki a Be Wise - Légy Bölcs! cégnevet. Viszont időközben a coaching piac öntisztulásának az egyik lépcsőfoka azt mutatja, hogy kiveti magából a szakma azokat, akik szélsőséges vallási nézeteket vallanak. Én már számtalan esetben elhatárolódtam ezektől a szervezetektől, de még mindig vetül rám "hamis árnyék", úgyhogy itt az ideje annak, hogy végleg lezárjam azt a lehetőséget, amellyel engem - minden ok nélkül - egy ilyen, szélsőséges vallási csoporthoz sorolnak. Ez pedig maga a cég neve. Rátaláltam arra a névre is, amivel nyolc év után ismét nagyon jól tudok azonosulni, ami maximálisan tükrözi a személyes és szakmai életcélomat. Az új cég neve Human Bridge, mely híd jelenti számomra az emberek, az együttműködések és a megoldások közötti humánus hidat. Októberben a cég nyolcadik születésnapján már új nevünk lesz, de addig hivatalosan marad a Be Wise, de mellette már használni fogom a Human Bridge nevet is. Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam.

Az interjút készítette: Filius Ágnes