Munka, oktatás és közbiztonság - Lázár így zárkóztatná fel a romákat

"Munkahely, oktatás, közbiztonság - talán így foglalná össze egy rövidhír szerkesztője mindazt, amit egy új, erősebb államnak a közeljövőben meg kell tennie" - fogalmaz Lázár János abban az írásában, amelyet az Origo hírportál felkérésére tett közzé szerdán a Gyöngyöspatán történtek, a cigányság helyzete kapcsán.

Szerinte a kialakult helyzet logikai lánca a következő: a képzetlen munkanélküliek tömegeinek magára hagyása, majd állami erélytelenség a megélhetési bűnözéssel, a közbiztonság romlásával szemben, aztán a valóság tagadása, a megosztottság kiterjesztése a közös nyelvre, végül pedig újra erélytelenség, gyengeség az önkényes rendfenntartókkal, az erőszak árnyékállamát ígérőkkel szemben.

Hódmezővásárhely polgármestere nagy mulasztásnak értékeli, hogy a magyar politika "egy ponton lemondott az őszinte, egyenes beszédről a valóság jelenségeinek leírását illetően és olyan kreált konstrukciókban, vagy mesterséges nyelven próbált a hétköznapokról beszélni, amelynek bizonyos jelenségek leírására egyszerűen szavai sem voltak".

- Ez volt szerintem az eredendő bűn: a valóság látásáról és elbeszéléséről való lemondás, illetve ennek következményeként a közös nyelvről való lemondás - írja, hozzátéve: mindennek hatására ugyanis a politika valósága és a hétköznapoké kezdett elszakadni egymástól, ami az állammal és a politika művelőivel szembeni egyre általánosabb bizalomvesztésben, később pedig a hétköznapi hazugságokkal, álszent magatartásokkal szembeni elvárásokban öltött testet.

Lázár János szerint a virtuális valóságokat teremtő politika helyben még nagyobb károkat okozott és szenvedett el, mint országosan, teljes közösségek, települések, megyék, sőt, országrészek mindennapi tapasztalatává kezdett válni az, hogy amivel kapcsolatban segítséget várnak - a munkanélküliségből sarjadt teljes kilátástalanság az egyik oldalon, a közösség kettészakadásával együtt járó közbiztonság-romlás a másikon -, az a hivatalos Magyarország szintjén nem is létezik.

Ez az elárvultság és frusztráció nyitotta ki szélesre a kapukat a szélsőjobb előtt, amely be is masírozott azon, és immár "birtokon belül" egyszerre kínált mindent, amit korábban megtagadott a politika: nyitott fület, a dolgok nevén nevezését, határozott válaszokat, tettrekészséget, erőt - olvasható az írásban.
Lázár János hangsúlyozza: akár a munkanélküliség, akár a tyúktolvaj, akár a kirekesztő neonáci testesíti meg a fenyegetést, Magyarország minden polgárának joga van ahhoz, hogy az államtól várhasson védelmet. "Ezt a bizalmi viszonyt kell helyreállítani lépésről-lépésre, visszafele haladva a fenti logikai láncon. Legelőször is rendet kell tenni" - rögzíti.

A kilátástalan helyzetben lévőknek - köztük a meghatározó arányt képviselő romáknak - munkahelyet, gyermekeiknek a nyomor örökségétől megszabadító oktatást kell nyújtani - folytatja, hozzáfűzve: a megélhetési bűnözés, a megosztottságból következő helyi polgárháború kárvallottjainak pedig hathatós védelmet, a hétköznapok biztonságának állami garanciáját.

Utal az újrainduló közmunkaprogramra, amely szerinte afféle magyar "New Deal", új megállapodás lehet polgár és polgár, illetve állam és polgára között, Kelet-Magyarország infrastrukturális fejlesztésének, felzárkóztatásának egyik fontos eszköze. Az oktatáson keresztül elinduló, részben megvalósuló társadalmi integrációra szülővárosát, Hódmezővásárhelyt hozza fel példaként. Mint írja: a köztársaság az iskolákban kezdődik, Budapesten, Hódmezővásárhelyen és Gyöngyöspatán.