Vendégmunkások helyett béremelés? Ez lehet a magyar munkaerőpiac legnagyobb tévedése

Nem minden munkaerőhiány az, aminek látszik

Antal Bálint szociológus a Telexen megjelent véleménycikkében azt állítja, hogy a vendégmunkásokról szóló vita egyik alapvető tévedése, hogy a különböző munkaerőpiaci problémákat egységesen munkaerőhiányként kezeli. A szerző szerint érdemes különválasztani az abszolút munkaerőhiányt, a készséghiányt, a földrajzi problémákat és az úgynevezett megtartási problémákat, mert ezekre eltérő gazdaságpolitikai válaszok szükségesek.

Úgy véli,

a jelenlegi vita túlságosan a munkáltatók nézőpontjára épül, miközben kevés szó esik a magyar munkavállalók, a szakszervezetek vagy maguknak a vendégmunkásoknak a tapasztalatairól.

A magas fluktuáció nem feltétlenül jelent munkaerőhiányt

A szerző szerint sok vállalat munkaerőhiányként értelmezi azt a helyzetet, amikor ugyan folyamatosan jelentkeznek új dolgozók, de rövid időn belül távoznak is.

Antal Bálint szerint a munkagazdaságtan ezt inkább megtartási problémának tekinti, amely mögött a bérezés, a műszakrend, a fizikai megterhelés, az ingázás vagy a vezetési kultúra is állhat. A véleménycikk szerint az ilyen helyzeteket vendégmunkások alkalmazásával kezelni nem feltétlenül oldja meg az alapvető problémákat, hanem késleltetheti azok kezelését.

A KSH adatai alapján még van munkaerő-tartalék

A szerző a Központi Statisztikai Hivatal adataira hivatkozva kiemeli, hogy 2026 első negyedévében mintegy 319 ezer ember tartozott a potenciális munkaerő-tartalékba, miközben a Magyarországon dolgozó külföldiek száma nagyjából 107 ezer fő volt.

Emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy az elmúlt időszakban csökkent a foglalkoztatottak száma, emelkedett a munkanélküliségi ráta, és mérséklődött az üres álláshelyek száma. Ezek alapján úgy látja, hogya jelenlegi helyzet inkább a munkaerő-kereslet gyengülésére utal, mint általános munkaerőhiányra.

Nem csak a bérekről szól a vita

A véleménycikk hangsúlyozza, hogy a helyzetet leegyszerűsíti az is, aki szerint kizárólag béremelésre lenne szükség. A szerző szerint ugyanúgy téves az az állítás, hogy egyszerűen „nincs ember”, mint az, hogy „csak meg kellene fizetni a dolgozókat”.

Úgy véli,

a különböző problémák különböző megoldásokat igényelnek: a készséghiányra a képzés, a földrajzi eltérésekre a mobilitást segítő intézkedések, míg a megtartási problémákra a munkafeltételek javítása jelenthet választ.

A vendégmunkások helyzete is része a problémának

Antal Bálint arra is kitér, hogy a jelenlegi magyar szabályozás a vendégmunkások munkavállalási lehetőségét szorosan a munkáltatóhoz köti, ami szerinte jelentősen csökkenti az alkupozíciójukat.

A szerző úgy fogalmaz, hogy ha Magyarország hosszabb távon is vendégmunkásokra kíván támaszkodni, akkor ennek együtt kell járnia erősebb munkajogi garanciákkal, a munkáltatóváltás lehetőségével, megfelelő lakhatási feltételekkel és a közvetítői visszaélések visszaszorításával.

A gazdaság szerkezetéről kellene szólnia a vita

A véleménycikk végkövetkeztetése szerint a vendégmunkások alkalmazása önmagában nem oldja meg a magyar gazdaság hosszú távú kihívásait. A szerző szerint a gazdaságpolitikának inkább a termelékenység javítására, a magasabb hozzáadott értékű munkahelyek létrehozására, a felnőttképzés fejlesztésére és a hazai munkaerő jobb kihasználására kellene koncentrálnia.

Antal Bálint hangsúlyozza: a valódi kérdés nem az, hogyan lehet elegendő munkaerőt biztosítani a jelenlegi iparszerkezet fenntartásához, hanem az, hogy Magyarország milyen gazdasági modellre kívánja építeni a jövőjét.

A cikk Antal Bálint szociológus Telexen megjelent véleménycikke alapján készült. Az írásban szereplő megállapítások a szerző véleményét tükrözik.

kép: magnific