Eufória után jön a letargia - a munka elvesztésének pszichés következményei

A munkahely elvesztése utáni első időszakban még sokan nem érzik tragédiának a munkanélküliséget: az új helyzetet megpróbálják pozitívan értékelni, és reménykednek abban, hogy hamarosan új munkahelyet találnak, még akár jobbat is, mint a korábbi volt.

A hetek múlásával azonban egyre erőteljesebb lesz a bizonytalanság érzése, és az ismételt visszautásítások hatására az álláskeresőn eluralkodik a kétségbeesés. A sikertelenség egyre elkeserítőbbé válik, az anyagi tartalékok felélése pedig egyre nyomasztóbb terhet jelent a család számára.

A munkahely elvesztését követő 3. hónapban jelentkeznek az első testi panaszok. Fejfájásra, alvászavarra, nyugtalanságra, idegességre, fáradékonyságra panaszkodnak a legtöbben. A későbbiekben is megfigyelhető, hogy a tartósan munkanélküliek jóval többször keresik fel a család orvost és sokkal többet költenek gyógyszerre, mint dolgozó társaik. Fél év elmúltával már szinte mindenkit elér a hangulatingadozás vagy az alvászavar. Ekkorra vész el a remény, hogy lesz újra munkahely, és a bizakodás helyét felváltja az üresség és a csalódottság.

Az idősebb korosztályhoz tartozóknak szembesülni kell azzal, hogy minden szakmai tapasztalatuk ellenére is túlkorosnak számítanak a munkaerőpiacon, a diplomások pedig túlképzettségük miatt nem jutnak munkához az alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörökben.

Az álláskeresők önbizalma jelentősen csökken. A biztos családi háttér ilyenkor különösen fontossá válik, mert a családtagok, barátok támogató szeretete segíthet átvészelni ezt a nehéz időszakot. A munkanélküliek szégyenként élik meg a munkahely elvesztését,ezért egy idő után elkerülik a társaságot, szociálisan visszahúzódóvá válnak, ami elszigetelődéshez és depresszióhoz vezet.

Ennek a nehéz időszaknak az átvészelésében segít, ha az álláskereső tudatosan átalakítja a szemléletét. Nem munkanélküliként tekint önmagára, hanem úgy fogja fel ezeket a hónapokat, hogy az álláskeresés a munkája. Minden nap a hivatalos munkaidőt fordítja álláshirdetések böngészésére, ekkor küldi el az önéletrajzát és megy állásinterjúra. A tapasztalatait rögzítheti egy füzetben, összegyűjtheti, hova pályázott már, és milyen indokkal utasították el, illetve hova adta be a jelentkezését és mit válaszoltak rá. A “munkaidő” végeztével pihenje ki magát, éljen a hobbijainak, és másnap újult erővel folytassa a keresést.

Ezeket a hónapokat ki lehet használni önképzésre, szakmai fejlődésre vagy azoknak a könyveknek az elolvasására, amik versenyképessé tehetik a munkaerőpiacon.

WEBBeteg