Exkluzív interjú Szetei Tiborral, a Magyar Rádió HR igazgatójával

- A közszolgálati televíziók után a Magyar Rádiót is elérte az elbocsátási hullám. Milyen okai vannak, hogy ezt a népszerűtlen intézkedést végre kell hajtani?

- Az elbocsátások mögött egyrészt a műsorstruktúra átalakítása, másrészt a költségmegtakarítás áll. A Magyar Rádió felett a tulajdonosi jogokat közalapítvány gyakorolja, állami tulajdonú részvénytársaság, amelynek a finanszírozása évről-évre változatlan, még az inflációt sem követi. Ebből adódóan a rádió ahol tud, minden költséget megspórol, így a bérköltséghez is, mint a legnagyobb költségelemhez, hozzá kellett nyúlnunk.

- Mi a véleménye arról a nézetről, mely szerint "túlburjánzott" a rádió személyi állománya?

- A Magyar Rádió állami tulajdonban van, és mint ilyenről,

Szetei Tibor

azt szokták mondani, hogy "az állam a legrosszabb gazda". Ebből is következik, hogy a létszámgazdálkodás soha nem volt szem előtt lévő szempont. Pontos adatok nincsenek erre vonatkozólag, de nagy valószínűséggel prognosztizálható, hogy jelenleg 20-30 százalékos létszámtöbblet van, és a leépítés is ennek a felszámolását célozza. Természetesen a létszámok az összes érintett szakterület bevonásával és a velük folytatott egyeztetések mellett alakulnak ki.

- Pontosan hány dolgozót küldenek el a Magyar Rádiótól?

- Több lépcsőben hajtjuk végre a csoportos létszámleépítést. Jelenleg kb. 1400 munkatársunk van, az év során pedig összesen kb. 420 főtől válunk meg. Két különböző ütemben egy önkéntes távozási programot hirdettünk, amelybe valamennyi dolgozó jelentkezhetett, azaz beadhatta távozási szándékát és ezt a munkáltató vagy kedvezően bírálta el, vagy elutasította - amennyiben a munkáját, személyét nehezen vagy egyáltalán nem pótolhatónak tartotta. Annak, aki kedvező elbírálást kapott, három hónappal több juttatást adtunk, mint amennyi járt volna egy munkáltatói felmondás esetén. Ebben a programban összesen 160-an vettek részt. Emellett 20 dolgozót nyugdíjba küldtünk, így eddig már 180 kolléga távozott a rádiótól. A közelmúltban pedig egy 240 főt érintő csoportos létszámleépítést jelentettünk a munkaügyi központnak, amelynek négy fázisa lesz. Az elsőben 150 dolgozót küldünk el, majd ősszel, novemberig havonta 30-30 főtől válunk meg.

- Kiket érint legfőképpen az elbocsátás?

- Gyakorlatilag mindenkit. A műszaki területen dolgozóktól kezdve az adminisztratív területeken dolgozókon át a műsorkészítéssel foglalkozó kollegákig.

- Mikor kezdték előkészíteni a létszámcsökkentési folyamatot?

- Féléves előkészítő munka előzte meg a tényleges leépítés bejelentését. Ez idén januárban indult, az első ütemben a szervezet újragondolásával, de a szervezetre szabott létszámokban is elkezdtünk gondolkodni, próbáltuk számba venni a feladatokat, funkciókat és az új struktúra április elejére összeállt.

- Mennyi megtakarítást hoz mindez a Magyar Rádiónak? Hogyan mérik a költségcsökkentést? Működtetnek humán-kontrolling rendszert?

- Ebben az évben még nem lesz megtakarításunk, hiszen a távozóknak kifizetett összegek az egész éves bérköltségnek felelnek meg, vagy talán meg is haladják azt, de ha jól tudom, a létszámcsökkentéssel a következő évtől kezdődően évi 400 millió forintot takaríthatunk meg. A Magyar Rádiónál a szó klasszikus értelmében vett humán-kontrolling rendszer nem működik, de humán-kontrollerünk van, aki az egyéb kiadások mellett a bérköltségek alakulását is figyeli.

- A leépítések miatt hány műsor szűnik meg? Jelentenek-e az átalakítások plusz terhet a dolgozóknak?

- Kifejezetten a létszámcsökkentés miatt nem szűnnek meg műsorok, sokkal inkább a műsorstruktúra átalakítása miatt. Természetesen az egyéni leterheltség nagyobb lesz, de nem lesz olyan mértékű, hogy a dolgozók ne tudják ezt kezelni, kisebb átszervezésekkel mindenkinek bele fog férni a munkaidejébe.

- A dolgozók már hónapok óta tudták, hogy számíthatnak személyi változásokra. Ez milyen hatással volt a munkamorálra? Hogyan kezelték ezt?

- Természetesen a bizonytalanság minden esetben azzal jár, hogy a munkamorál romlik egy kicsit, és ez sajnos itt sem volt másképp, érezhető volt a közhangulaton. Sok bizonytalanság volt a dolgozókban annak ellenére, hogy Such György, a Magyar Rádió elnöke, amikor tavaly átvette az elnöki pozíciót, már kihirdette, hogy szükség lesz átszervezésekre. A vezetés a kezdetektől folyamatosan kommunikált a munkavállalókkal, érdekképviseletekkel, tájékoztattuk őket a tervezett programokról, hogy készüljenek rá fel lelkiekben. Természetesen minden dolgozó azt hiszi, hogy ő nem fog belekerülni a programba, ettől függetlenül azonban mindenkiben ott motoszkált a rossz érzés, hogy mi lesz, milyen lesz az új rádió és helyet fog-e benne kapni.

- Hangsúlyt kap Önöknél a gondoskodó elbocsátás? Segítik valamilyen formában a távozni kényszerülő munkatársakat?

- A rádió szűkös lehetőségeihez mérten megpróbálunk gondoskodni a távozókról. Szeretnénk egy outplacement programot indítani, ezzel kapcsolatban az érdekképviseletekkel most kezdődnek a tárgyalások, ezek után derül ki, milyen egyéb módszereket, megoldásokat vet be majd a Magyar Rádió a leépítés hatásainak enyhítésére. Terveink között szerepel még egy speciális tréning szervezése is, amelynek része az önismeret, önmenedzselés, karriertervezés, valamint az álláskeresési technikák megismertetése. Emellett a távozást követően még egy hónapig a távozók rendelkezésére bocsátjuk az infrastruktúrát a rádió épületének közelében, ahol lehetőségük lesz számítógépen dolgozni, az anyagaikat elkészíteni, nyomtatni, fénymásolni, telefonálni. Ezen kívül szeretnénk feltárni azokat a lehetőségeket, amelyekkel fájdalom mentesebben lehet távozni, próbálunk az úgynevezett "puha" eszközökkel élni, felajánljuk például a korengedményes nyugdíjazást, akinél ez lehetséges.

- Ön szerint milyen esélyek elé néznek az állás nélkül maradt rádiósok?

- Az utóbbi néhány hónapban két új rádió is indult, és a kereskedelmi rádióknak is van felszívó erejük. Lesznek, akik nehezebben tudnak majd elhelyezkedni, de úgy gondolom, többségük záros határidőn belül talál állást.

- A médiában történő elbocsátásokat mindig nagyobb publicitás kíséri, ez segíti az Önök kommunikációját?

- Egyáltalán nem segíti, sokkal inkább nehezíti. Gyakran jelennek meg hamis információk, a Magyar Rádióval kapcsolatban is gyakran légből kapottak voltak a sajtóhírek. Mivel a médiában dolgozó szakemberekről, újságírókról van szó, ők odaférnek a média megfelelő csatornáihoz és bizony a kétségeiknek is gyakran hangot adnak, így sokkal jobban szem előtt vannak, mint más vállalatoknál dolgozók.

- Ön miként éli meg, hogy több száz ember sorsáról, munkájáról kell döntenie?

- Aki HR-rel foglalkozik, annak tudomásul kell vennie, hogy ez a munkához tartozik. Azt is meg kell mondanom, hogy ennek a hivatásnak ez a legkevésbé szeretett része. Senki nem csinálja szívesen végig. Emberileg természetesen engem is érint, annak ellenére, hogy nem vagyok régóta a rádiónál. Talán pont ezért kaptam én ezt a feladatot, mert még nem alakultak ki azok a kapcsolatok, amelyek megnehezítenék, vagy adott esetben akár lehetetlenné tennék, hogy végigvigyem az elbocsátási folyamatot.

Szilágyi Katalin