Hogyan váltunk az elmúlt 150 évben jól fésültté? - a fodrászat története Budapesten

A haj folyamatosan nő, ezért nem lehet nem tudomást venni róla: művelni szükséges. A haj biológiai adottság, a hajviselet azonban kulturális termék: hajunk formája sosem élettani szempontok szerint alakul, és nem is csupán egyéni döntésünk szabja meg, meddig növesztjük, mikor, ki és hogyan alakít rajta - írják a Kiscelli Múzeum honlapján, a kiállításról szóló összefoglalóban. 

Mivel a haj számos kultúrában szennyes és szennyező, nem akárki nyúlhat hozzá. Specialistákra van szükség, akik testközeli helyzetük miatt egyszerre nélkülözhetetlenek és kissé alulbecsültek, a kialakuló szakma történetének túlnyomó részében legalábbis. A hajjal és arcszőrzettel való foglalatoskodás helyei is differenciálódnak: az alkalmi kitelepüléssel, főleg közterületen dolgozó borbélyok a 17. századtól állandó műhelyeket nyitnak, ahol kizárólag férfiaknak testápolást és társadalmi találkozóhelyet biztosítanak. A nők először csak a 20. században léphetnek ki otthonukból a hajuk ápolása céljából. A városi polgárság számára a nagyvárosokban a fogyasztás új helyszínei jelennek meg: a fodrászszalonok.

A kiállítás arra keresi a választ, hogy mik voltak a szépségipar fejlődésének főbb mozgatórugói, állomásai, kik voltak meghatározó szereplői, és hogyan váltak az elmúlt 150 évben világviszonylatban is jól fésültté a budapestiek?

A jólfésültség története – Fodrászipari forradalom Budapesten című kiállítás a BTM Kiscelli Múzeumban a haj és az arcszőrzet gondozásának társadalomtudományi, muzeológiai feltárására tesz kísérletet, ahogy az elmúlt 150 évben Budapesten megmutatkozott.

Forrás és kép: Kiscelli Múzeum