Sikeresnek látszol, de mégsem érzed magad a helyeden? Vajon megszelídíthető a siker?

Miközben az elmúlt évtizedekben gyökeresen átalakult körülöttünk a világ, a siker társadalmi jelentése meglepően keveset változott. Továbbra is elsősorban a státuszt, a vagyont, a növekedést, a láthatóságot és az egyéni teljesítményt jutalmazzuk. Közben egyre fontosabbá vált a mentális jóllét, a társadalmi hatás, a gondoskodás, a jelentőségteljes munka, a hosszú távú gondolkodás és az, hogy milyen értéket hagyunk magunk után.

A régi sikerkép és az új értékek között egyre nagyobb a feszültség. Ennek egyik legszemélyesebb megélése az a pillanat, amikor valaki eléri mindazt, amiről korábban azt gondolta, hogy boldoggá vagy sikeressé teszi – és mégsem érzi magát annak.

„Sikeresnek látszottam? Igen. Sikeresnek éreztem magam? Nem.”

Pistyur Veronika számára ez nem pusztán elméleti kérdés. Volt olyan időszak a pályáján, amikor kívülről egyértelműen sikeresnek tűnt, miközben belül azt élte meg, hogy sem lelkileg, sem intellektuálisan nincs a helyén. Később, vezetők, alapítók és befektetők történeteiben újra és újra felismerte ugyanezt a kettősséget: látványos és irigyelt karrierek mögött a kérdést, hogy „tényleg erre vágytam?”, „megérte ezért ennyit hajtani?” vagy éppen „ki vagyok én a teljesítményem nélkül?”.

A siker nem csak magánügy

A szerző húsz éve foglalkozik azzal, hogyan bontakozhat ki az emberi potenciál, hogyan válhat a vezetés társadalmi felelősséggé, és hogyan lesz a személyes sikerből hosszú távú érték és örökség. Munkája során vezetők százaival dolgozott együtt, a Bridge Budapest Egyesületben, a legacy leadership szemlélet kialakításában és terjesztésében, valamint a House of Giving létrehozásában is ezt a kérdést vizsgálta.

A megszelídíthető siker ennek a húszéves gondolkodásnak és tapasztalatnak az összegzése – miközben személyes történet is. A könyv egyik központi állítása, hogy nem feltétlenül velünk van baj, amikor nem érezzük magunkat sikeresnek: lehet, hogy azzal a mércével, amelyhez magunkat mérjük. Ezeket a mércéket ugyanis sokszor készen kapjuk a családunktól, a környezetünktől, a munkahelyünktől vagy éppen a társadalomtól.

A siker azonban nemcsak egyéni kérdés. Amit társadalomként sikernek nevezünk, azt láthatóvá tesszük, elismerjük és jutalmazzuk – ezzel pedig azt is meghatározzuk, milyen teljesítményt és milyen vezetői mintákat tartunk követendőnek.

A siker lényege ezért nem feltétlenül a rang, hanem a hatókör: mit kezdünk azzal a lehetőséggel, befolyással és erőforrással, amely a kezünkbe került.

Egy könyv azoknak, akik már feltették a kérdést: tényleg erre vágytam?

A megszelídíthető siker nem egy újabb receptet kínál arra, hogyan legyünk még eredményesebbek. Éppen ellenkezőleg: arra hív, hogy álljunk meg, és vizsgáljuk meg, mit jelent számunkra egyáltalán a siker.

Milyen mércéket örököltünk? Melyek szolgálnak még bennünket, és melyeket nőttük ki? Milyen erőforrásainkat becsüljük alá? Mit kezdünk a saját hatókörünkkel? És mit szeretnénk, hogy a teljesítményünkből végül mások számára is megmaradjon?

A könyv vezetőknek, alapítóknak és mindazoknak szól, akik valaha feltették már maguknak a kérdést: „Tényleg ez az, amire vágytam?” Egyedül, párként, családban vagy akár vezetői csapatban is végiggondolható, a könyvet záró kérdéssor pedig egy rendszeresen megismételhető önvizsgálat alapja lehet. Mert lehet, hogy a következő lépés nem az, hogy még sikeresebbek legyünk. Hanem az, hogy végre a saját mércénk szerint legyünk azok.