Job Hopping - A pozíció-halmozó fiatalok ideje lejárt? (II.)

Tegnapi cikkünkben a fiatal munkavállalók pozíció-halmozó munkastílusáról a Grafton Recruitment vezető tanácsadója, Balázsy Krisztina mondta el szakmai véleményét.

Mivel tény, hogy a gyakori pozíció-váltás legtöbb esetben egyértelműen pszichológiai okokra vezethető vissza, ezért megkérdeztük a témáról Berky Tamás pszichológust (képünkön) a Budapesti Corvinus Egyetem és a Magyar Iparművészeti Egyetem oktatóját és egyben a Pszichologia

Online -www.pszichologia.hu- szerkesztőjét, akinek köszönhetően érdekes, új megvilágításban ismerhetjük meg a 'Job Hopping' munkavállalók életstílusát.

Berky Tamás szerint a pozíció-halmozás viselkedésmintájának a társadalmilag fokozódó elvárások, az elköteleződésre való képtelenség és még számos tényező lehet a kiváltó oka. Mint mondja, "a pozíció-halmozáshoz vezethet többek között a fokozott megfelelési kényszer, az omnipotenciára törekvés (amikor mindenben kompetensek szerenénk lenni), a túlzott individualizmus, de akár a hiperaktivitás egyes formái is. Erőteljes befolyásoló tényező, hogy a fiatalok mindig többet szeretnének nyújtani az idősebb munkavállalóknál. Annak következtében, hogy ma már egyre inkább a pár évente történő pozíció-váltás a jellemző a munkavállalók körében, vannak olyan fiatalok, akik ilyen téren is versenyezni akarnak. Ugyanakkor az önmegvalósítás is egyre több ember számára fontos, egyre többen szerenének élethosszig fejlődni, így egyértelműen megfigyelhető -főleg a fiatalok körében- hogy folyamatosan bővül azoknak a köre, akik az önmegvalósítással járó személyiségváltozásokkal összhangban egész életen át zajló pályaválasztást visznek véghez vagy tűztek ki célul.
Nehéz meghatározni, hogy mikortól túlzás ez, de ha túl gyorsan váltogatja az illető a pozíciókat, abban közrejátszhat a magas

teljesítményigény, identitászavarok, az elköteleződés nehézségei és beilleszkedési problématikák szintúgy, mint a monotóniatűrés és a kitartás hiányosságai. Ezek mellett gyakori a mai fiatalok körében a 'homlokzat' és az énkép erős eltérése, amikor a pályakezdő középkorúakat megszégyenítő módon képes eladni magát egy állásinterjún vagy bárhol máshol az életben, ám közben -okkal vagy ok nélkül- alkalmatlannak érzi magát az elért pozícióra és ezért rövid idő elteltével inkább továbbáll, mielőtt még kiderülhetne a dolog.
Persze nem szabad elfelejteni, hogy az okok között olyan tényezők is szerepelhetnek, mint az anyagi igények, hiszen állásváltoztatással magasabb béreket lehet elérni, mint a fizetésemelésekre várva. Ez döntő érv lehet azok szemében, akik számára az anyagi megbecsülés többet nyom a latban, mint a közösséghez tartozás élménye".


A pszichológus és a tanácsadó szakember meglátása szerint az elmúlt években a fiatalok körében tapasztalt egyre súlyosbodó 'job hopping' életstílus követői bár egyre kevesebben lesznek, mégis komoly munkaerő-piaci változásra számíthatunk a munkavállalók viselkedésében. A felnövekvő generáció és az újító középkorú munkavállalók példájára évek alatt egyre inkább megszokottá fog válni az élethosszig tartó pályaválasztás ténye és igénye. Egy napjainkban még futurisztikusnak tűnő új stílus, amihez kénytelen-kelletlen hozzá kell szoknunk!


Garai Katalin