Nem csupán a konyhakertet támadhatják meg a kártevők!

Különösen igaz ez a kender esetében, amelynél érzékenyebb növény aligha létezik. Éppen ezért annak, aki termesztésre adja a fejét, egészen biztosan rengeteg teendővel kell számolnia, és még akkor sem biztos a bőséges hozam. Mai cikkünkben az egyik legádázabb ellenségcsoportot vesszük górcső alá.

Támadnak a kártevők!

Természetesen sok kártevő megjelenését megelőzhetjük némi prevenciós eljárással, többek között társnövények ültetésével. Ugyanakkor a legtöbb esetben akkor tudunk csak cselekedni, amikor már megvan a baj, vagyis amikor a kártevők ott tevékenykednek a kertben.

Ekkor számtalan megoldás létezik, amelyet a Growisland tápszerei és növényvédő szerei között találhatunk.

Ezek ugyanis a már megjelent kártevőket sikeresen képesek eltávolítani és kiirtani. Ehhez azonban tudni kell, hogy mivel állunk szemben, így nem meglepő módon ezzel sem árt tisztában lennünk. Éppen ezért most sorra vesszük a legelvetemültebb és egyben leggyakrabban megjelenő károkozókat.

A kender fő kártevői

Kár lenne tagadni, van belőlük jó néhány, a teljesség igénye nélkül sorolunk fel közülük néhányat.

A levél elsárugulását, majd elhullását eredményezi a takácsatka, ami egy pókszabású kártevő, és a levél fonákjain telepszik meg. Kellemetlenné tehetjük az életét, ha emelünk a levegő páratartalmán, de mindenképpen elkülönítésre szorulnak a már fertőzött növények.

Akár ruhával, akár szellőztetéssel bejuthat a termesztőhelyiségbe a liszteske, vagyis az üvegházi molytetű, amely a növényünkből kiszívja a nedvességet, ezáltal csökken a hozama. Éppen ezért kell nagy gondot fordítani a higiéniára, sosem tudhatjuk, honnan jön a baj.

Nem csupán a gyenge vagy beteg növényeink vannak veszélyben, a túltápozottak is igencsak érdekesek – például a tripsz számára, amely a levél fonákján lakmározik, éjszakára feljebb húzódik, védettebb helyre.

A levéltetű leginkább a fiatal hajtásokat támadja, szerencsére permetezéssel épp úgy megelőzhető, mint a gombalégy. Ez utóbbi a nedves helyeket kedveli, és előszeretettel lakmározik bomló szövetekkel. Éppen emiatt sajnos rendkívüli módon képes terjeszteni a betegséget, így gyakran a teljes állomány az áldozatául esik. Ha viszont optimális a páratartalom, nem fog megjelenni.

Résen kell lenni!

Az egyik legfontosabb teendő, hogy árgus szemekkel figyeljünk. Minden apró változásnak jelentősége van, és addig nem nyugodhatunk, amíg meg nem találtuk egy-egy jelenség okát, különben hamar búcsút inthetünk növényeinknek.