Nem igaz, hogy már nincs minőségi munkavállaló

Egyik nap még bemegy a munkahelyére, de másnapra szó nélkül felszívódik, a telefonját sem veszi fel. Egyik nap még bejár dolgozni, de másnap lojalitást nem ismerve követel fizetésemelést, mert máshol jobb ajánlatot kapott. Mindkét sztori gyakori a mai munkaerőpiacon, és valószínűleg ahány munkáltató, annyiféleképpen lehetne még cifrázni a történeteket. Hogy munkaerőhiány van, az ma már senkinek sem újdonság, az ebből következő munkavállalói magatartás viszont sok esetben meg tudja még lepni a cégeket.

Havonta találnak példaképet

A felvázolt viszonyok között kicsit szürreális, hogy van egy munkaerő-kölcsönző cég Magyarországon, amely díjat alapított a jól teljesítő dolgozói elismerésére. Merthogy a Budapest mellett 13 kelet-magyarországi városban irodát üzemeltető HSA Kft.-nél minden hónapban úgy kell válogatni a jobbnál jobb jelöltek közül, hogy ki legyen az adott hónap példaképe. Minden esetben kölcsönzött munkavállalókról van szó, akik főként termelésben dolgoznak a legkülönbözőbb profilú cégeknél a HSA-n keresztül. Beszélgetve velük olykor megdöbbentő volt, hogy milyen alázattal állnak a feladataikhoz.

Aki szerint a munka áldás

Mezei Zoltán tavaly november óta dolgozik a HSA kölcsönzött munkavállalójaként a Kőröstej Kft.-nél, ahol gyártósori munkát végez. 2004-ben Bechterew-kórt diagnosztizáltak nála, ami a gerinccsigolyák elmeszesedéséhez vezet, és óriási fájdalmakkal, teljes mozgáskorlátozottsággal jár. Zoltán csodás módon leküzdötte az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan betegséget, és ma már több mint tíz éve teljesen panaszmentes. „Ezért mondom azt, hogy a munka áldás. Azt szeretem benne, hogy szabadon csinálhatom. Sosem felejtem el, hogy milyen volt az, amikor nem voltam képes rá… Én minden egyes nap hálával és örömmel a szívemben járok dolgozni, nem kényszerből” - jelentette ki a HSA kölcsönzött munkavállalója.

Aki hazajött Angliából

Dávid Ágnes sokakhoz hasonlóan belevágott a külföldi munkavállalásba, de ő két és fél év angliai élet után hazaköltözött, és a HSA-n keresztül a Jopp Interior Hungary Kft.-nél végez betanított munkát Szolnokon. „A kényszer nagy úr, tudom, milyen amikor a túlélésért dolgozik az ember. Ma már azért is csinálom, hogy tudjam élvezni az élet apró örömeit. El tudjak menni nyaralni például” - árulta el a túlórákat is rendszeresen elvállaló Ágnes, aki Jászkarajenőn, egy kis faluban nehéz körülmények között nőtt fel; édesapja korán elhunyt, édesanyja nevelte. Már diákként folyamatosan dolgozott, a szakközépiskola mellett egy száraztészta-készítő üzemben kereste a kenyerét.

Aki a hozzáállásával jutna előbbre

Szabó Ádám a nyírbátori MSK Hungary csomagolási rendszerekre specializálódott gyárában dolgozik a HSA kölcsönzött munkavállalójaként. CNC forgácsolóként kezdett, de mostanra igazi Jolly Jokerré vált, lényegében bármelyik részlegen tudják alkalmazni, ha helyettesítésre van szükség. „Azt mondják, hogy ha az embert jól megfizetik a munkájáért, akkor boldogan teszi a dolgát. Én megfordítottam a tételt, és a hozzáállásommal szeretném elérni a jobb életet. Nem vagyok nagyravágyó, a biztos megélhetéssel már elégedett vagyok” - fogalmazott Ádám.

Aki Ukrajnából érkezett

Perecsinszka Natália egy HSA-s munkalehetőség miatt költözött Jászberénybe a férjével együtt a kárpátaljai Ungvárról. Magyar családban, magyarként nevelték fel, így a nyelvtudásával sem volt gondja. Annak ellenére, hogy kint közgazdasági diplomát szerzett, nagy lelkesedéssel végzi a dolgát betanított munkásként is: már a próbaidőszak során meghaladta a 100 százalékos teljesítést is a gyárban. „Amikor belekezdek valamibe, azt szeretem a legjobb tudásom szerint csinálni. Nekünk nagy segítség volt ez a munkalehetőség, úgyhogy próbálom a teljesítményemmel viszonozni a minket támogató emberek kedvességét” - mesélte Natália.

Akit már kisfőnöknek becéznek

Nikolics Józsefet nemes egyszerűséggel kisfőnöknek becézik a munkatársai a törökbálinti EISPRO Kft.-nél. A HSA kölcsönzött munkavállalója betanított munkát végez, de nyitottságának köszönhetően megtanulta kezelni a gépeket, és az új kollégák betanítását is rá merik bízni fiatal kora ellenére. „Ilyenkor én osztom ki a feladatokat, szeretek foglalkozni az emberekkel. Úgy vettem észre, hogy elfogadják a munkatársak a kéréseimet - mondta József, aki amikor csak lehet, él a túlóra lehetőségével is. - Jobban szeretek dolgozni, mint otthon ülni. Az életben szükség van a munkára.” Pozitív példa tehát bőségesen akad a minőségi és elérhető munkaerőre, amelyet a HSA hónapról hónapra bizonyít egy-egy történettel is.